A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-01 / 9. szám

Tíz évvel ezelőtt, 1949 március 5-én alakult meg a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete. Ma, amikor a tizedik évfordulót ünnepeljük, főleg arra gondolunk, ami a Csemadok életéből, működéséből kellemesen érintett bennünket az elmúlt tíz esztendő folyamán. Visszatekintve erre az időszakra azonban nem szabad elfelednünk azokat a kezdeti nehézségeket sem, amelyek a megalakulás első örömei után, vagy már azzal egyidejűleg jelentkeztek. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja kezdeményezésére alakult meg azzal a céllal, hogy elősegítse, biztosítsa a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális fejlődését. Pártunknak ezt a bölcs kezdeményezését a csehszlovákiai magyar dolgozók v

a bizalom visszanyerésének tekintettek az elmúlt nehéz esztendők utón. Ezerkilencszázharmincnyolc előtt a reakciós magyar párt, Eszterházy, Jaross horthysta szubvencióval táplált pártja soviniszta, irredenta propagandájával mindent elkövetett, hogy megbontsa a dolgozók egységét. A horthysta megszállás alatt ezt a bűnös politikát a magyar reakció és a fasiszta politikai körök még jobban elmélyítették. Tagadhatatlan, hogy mindez mély nyomokat hagyott a csehszlovákiai magyar dolgozók lelkében is. Jóllehet a kapitalizmus elleni közös harcban hazánk nemzetei és nemzetiségei közelebb kerültek egymáshoz, később — a már említett propaganda következtében — bizonyos fokig mégis sikerült éket verni dolgozóink közé. Ennek nyomait még néhány évig a szovjét hadsereg által való felszabadításunk után is érezhettük. Éppen ezért nagy örömmel fogadtuk Csehszlovákia Kommunista Pártjának azt a kezdeményezését, hogy alakítsuk meg a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületét, melynek egyik legfontosabb célja: népnevelő munkával közelebb hozni hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek dolgozóit, megismertetni a csehszlovákiai magyar dolgozókkal a cseh és a szlovák nemzet haladó kulturális hagyományait, népeinknek a nemzeti függetlenségért és a szabadságért vívott közös harcát a kizsákmányoló kapitalista rendszer ellen; testvéri barátságra nevelni a csehszlovákiai magyar dolgozókat az új szocialista haza felépítésének útján, nevelni a proletár nemzetköziség szellemében, a szocialista hazafiság, a csehszlovák haza szeretetére. Szép és nemes cél, örömmel fogadott program ez minden józan, becsületes ember szómára. Persze nem mindenki örült neki úgy, mint ahogy a becsületesen gondolkodó csehszlovákiai magyar dolgozók örültek, mint amilyen megnyugvással és megelégedéssel fogadták a józanul gondolkozó szlovák dolgozók közös hazánkban. Voltak a pártba befurakodott - és akkor még jelentős pozíciókat betöltő burzsoá nacionalista elemek, akik nemcsak, hogy nem örültek a Csemadok megalakulásának, ellenkezőleg, léptennyomon akadályozták működését, fejlődését. A burzsoá nacionalisták pünkösdi királysága azonban nem tartott soká. A proletár nemzetköziség eszméjén épült, harcokban edzett kommunista pártunk leleplezte és eltávolította azokat a burzsoá nacionalista elemeket, akik pártunkat arra akarták felhasználni, hogy hamis, a munkásosztály számára idegen, nacionalista eszmékkel barikádokat emeljenek dolgozóink békés együttélése közé. A csehszlovákiai magyar dolgozók örök hálával tartoznak pártunknak, Csehszlovákia Kommunista Pártjának ezért az éberségéért, ezért a nemes tettéért. Soha nem felejtjük el ezt a nemes cselekedetét. Hálánkat legjobban 1956-ban a nyugati imperialisták által kezdeményezett magyarországi ellenforradalom idején juttattuk kifejezésre, amikor az imperialisták tőrt akartak döfni a fiatal magyar népi demokrácia szivébe, amikor azzal számoltak, hogy nacionalista jelszavaik puffogtatása hatással lesz hazánk magyar nemzetiségű dolgozóira. Ezekben a nehéz napokban a csehszlovákiai magyar dolgozók megállták helyüket, szorosan felzárkózva pártunk mögé, megőrizték hazánk népeinek megbonthatatlan egységét. (Folytatás a 9. oldalon) LoniNcz gyula Elindultunk