A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-22 / 8. szám

tek kőrös-körbe a falak mentén. Az ember még jóformán be sem lép, és már hozzák a teát, amit az irakiak legalább hússzor isznak naponta. Akárhová megy az ember, palotába vagy kunyhóba, üzletbe vagy valamelyik miniszterhez, az első, hogy megkínálják egy pohár zamatos teával. A vendégszeretet íratlan törvény a Keleten. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy itt egy fillér nélkül megvan az idegen. A nomád beduinoknál, ha meglátogatja őket valaki, akar, nem akar, ott kell vendégeskednie a sátrukban három napig. A legnyomorúságosabb kurdisztáni kunyhóban is odaadják a vendégnek egyetlen ágyukat. S ha valaki kávéházba vagy mulatóhelyre megy Bagdadban a barátaival, elképzelhetetlen, hogy fizetni hagyják. Az iraki szegényember tápláléka a joghurt, a lepény és a datolya. Azt mondják, hogy Irakban minden egyes lakosra három datolyapálma esik. Természetes, hogy az ügyvéd asztala sokkal gazdagabb. Minden lakoma fő fogása a legkülönfélébb módon elkészített bárányhús. Gyakran megtörténik, hogy a házigazda leszalad a Tigris folyó partjára, az Abu Nuasza utcába, ahol tucatjával égnek a tüzek. Itt rámutat valamelyik nagyobb halra, azt kettévágják, karókra húzzák a tűz közelében és megsütik „a la Masgúf". Egy-két óra múlva kész a masgúf, s a vendégsereg a dlványos szobából átköltözik egy másikba, ahol nincs semmi, csak egy hatalmas asztal. Állva, kézzel eszik meg a halat, s hozzá különféle salátát fogyasztanak. A házigazda maga választja ki kedves vendégének a legízletesebb falatokat. A mohamedánok nem isznak bort. Egyetlen szeszesitaluk a fügéből párolt arak, amely teljesen áttetsző, csak ha vízzel hígítják, lesz tejszerű folyadék. Vendéglőkben külön rendelés nélkül is legalább hatféle Ínyencfalatot szóigálnak fel az arakhoz: salátákat, borsót, májat, különféleképen elkészítet joghurtot... Itt csak akkor ihat az ember, ha közben eszik is, sokat eszik és keveset iszik. Amint látjuk, igazán nagyszerű az irakiak vendégszeretete, s a vendégnek semmi oka sincs, hogy ne érezze jól magát a bagdadi társaságban. Valami azonban hiányzik. Sehol egyetlen nőt sem lehet találni férfitársaságban. Nőt láthatsz az utcán, a moziban, a mecsetben, az üzletekben — és ez minden. Vendégségben, es család kávéházban, klubőkbán sehol egyetlen nő, Az éjjeli szórakozóhelyeken ugyan akad belőlük, de azok is hivatásos énekesnők és táncosnők — természetesen nagyrészt európaiak. A nő hozzáférhetetlen a hivatalokban is. Dolgozhat például a bankban mellette hosszú évekig valaki, de hogy magánügyekről beszélgessen vele, az teljesen kizárt dólog. A házasulandók öszszeválogatása a szülők ügye, ámibe a fiataloknak sehimi beleszólásuk sincs. Az ifjú házasok az esküvőig rendszerint nem is látják égymást! Elképzelhető, hogy ez a rendszer nem igen tetszik az érdekelt feleknek, s így aztán nem csoda, högy Bagdadban jártamkor valamennyi ismerősöm élénken bizonygatta, hogy a lehető legrövidebb időn belül felszámolják a feudális, patriarkális múltnak ezt a maradványát. A bagdadi hétköznap — az üzlet, üzlet és üzlet. Utcai árusok egész hadserege árasztja el a várost, akik éktelen ordltozással kínálják portékájukat; a mellékutcák tele vannak apró boltokkal, ahol mindent kapni, ami csak elképzelhető — mindent egy helyen; a főútvonalakon hemzsegnek a korszerű, elegáns üzletek, s mindezek tetejében ott vannak az egész utcasorokat elfoglaló bazárok. A bagdadiak szinte mér a bölcsőben — ha egyáltalán ismerik ott ezt az alkalmatosságot — kezdik tanulni a kereskedés tudományát. A legkülönbözőbb korú gyerekek, bokáig érő ingben, minden elképzelhető apróságot árulnak az utcán: újságot, sorsjegyet, limonádét, rágógumit... A legélénkebb az élet- a bazárokban, amelyek egész utcasorokat foglalnak el. Külön vannak a rézművesek, az élelmiszerkereskedők, a ruhásboltok. Az ötvösök, akik a legszebb cizellált arany és ezüst tárgyakat készítik, szintén egy egész utcát tartanak megszállva. Bolt bolt hátán, mindegyik mellett egy-egy apró műhely, ahol generációk dolgoznak együtt: nagyapa, apa és fia. Nehéz választani, hogy mit vegyen az ember, s nehéz jól vásárolni annak, aki nem tud alkudni. Igaz, ha a kísérőd megmondja, hogy nem angol vagy, hanem csehszlovák, mindjárt felderülnek az arcok, s a kereskedő zavarba jön, hogy kérjen-e egyáltalán valamit a kiválasztott ezüst karperecért vagy remekművű tőrért. (Folytatjuk) 21 Az arab nők még ma. is a fejükön hordják a terhet Ruhásbolt a bazárban A Rasid utca a korareggeli órákban Eziistmüves család A sok szűk sikátor egyike