A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-15 / 7. szám

Vénusz születése Negyven szobor, néhány vázlat a falon •és a szovjet lapok dicsérő cikkei a vitrin : ez az anyaga Kisfaludi prágai kiállításának, melyet a Cseh Nemzeti Galéria rendezett meg a néhai Kinszky grófok óvárosi palotájában. A látogatók nagy többsége főiskolás; úgy vélem a képzőművészeti főiskola növendékei, mivel igen hozzáértőén beszélnek az egyes szobrokról, és dicsérik a mester erőteljes, tárgyias mintázását. Paíőfi Sándor apró bronzszobra előtt négy szovjet lányt fedezek fel. Megilletődve nézik a vézna költő és forradalmár szobormását; s nem tudom, kinek is szól ez a mély tisztelet és szeretet, a költőnek, vagy pedig a szobor alkotójának? Meg vagyok azonban győződve, hogy mindkettőjüknek! Hisz a nagy honvédő háborúban a szovjet katonák élethalálharcuk közepette Petőfi költeményeit szavalták; Kisfaludi Stróbl Zsigmondnak pedig a közelmúltban olyan nagy sikere volt a Szovjetunióban, mint kevés más külföldi képzőművésznek. A mester keze alatt életre kel minden szunnyadó matéria; megpuhul a kő és a márvány, lelke támad a gipsznek és a fának, és megmozdul a bronz! És ez a kis kiállítás a művész formagazdagságáról is tanúskodik. Hirtelenében nem is tudom, mit dicsérjek jobban, a kiállított nagyszerű alkotásokat, vagy pedig a szerencséskezű válogatót. Ez a kiállítás, ebben a válogatásban őszinte és igaz képet nyújt Kisfaludi Stróbl Zsigmond indulásáról, fejlődéséről, emberi és művészi tévedéseiről, hazaszeretetéről, mely minden más érzést háttérbe szorított és megmutatta a nagy művésznek az egyetlen helyes utat. Megcsodálom íjászának erőteljes lendületét, és máris a Vénusz születése ejt bámulatba. Finom leány- és asszonyportréi mellett itt láthatók karcsú és mégis izmos férfialakjai. Báj, erő és méltóság, az emberi méltóság sugárzik minden egyes alkotásából. Elnézem Pázmány Péternek, az ellenreformáció magyar vezéralakjának bronzszobrát, Iványi Grüinwald Béla és Csók István portréit. Mindegyik más, és valamennyi nagyon szép. Nagyon is érthető a moszkvai kritikus lelkes felkiáltása: „Be szép is az ember Kisfaludi Stróbl Zsigmond alkotásában!" Műveinek sokszínűsége, érdekes témaválasztása meglepi a tárlatlátogatót.. A gellérthegyi Szabadságszobor alkotója közismerten nagy tisztelője a történelmi hagyományoknak. Valószínűleg ennek a ténynek és polgári nevelésének tudható be, hogy Petőfi Sándor és Horváth Mihály csanádi püspök, a negyvennyolcas szabadságharc derék történetírója mellett megmintázta Görgey Artúr szobrát is. A ma már hetvenöt éves művésznek azonban nagy érdeme, hogy a legnehezebb •órákban sem torpant meg, lépést tudott tartani a haladással, és megértette a nagy történelmi és társadalmi változásokat. Ezért láthatjuk a tárlaton Hamilton tábornok és Erzsébet angol királynő mellszobra mellett Vorosilov marsall portréját. Ózdi hengerész valamint az ózdi vasmunkás bronzba öntött alakját. Életműve egy világrengető', történelmi eseményekben gazdag emberöltöt ölel fel, és mély humanizmusról tanúskodik; egy olyan humanizmusról, amilyen csak a reneszánsz művészeinél lelhető fel, és amely nem hiányzott a század eleje nagy francia szobrászainál sem. Négyszer-ötször keresztülmegyek a kiállításon, és végül kezdem nagyra bécsülni Kisfaludi Stróbl Zsigmondot, most már nemcsak művészi alkotásaiért, hanem emberi magatartásáért is! A mester nem igyekszik magát másnak és szebbnek mutatni, mint amilyen a valóságban. Nagy tehetsége és polgári világnézete miatt megbecsülte őt az úri Magyarország is. Bár Kisfaludi Stróbl Zsigmond valószínűleg sok mindenben nem értett egyet a Horthy-rezsimmel, semmiesetre sem tartozott az Ady Endrék, József Attilák, Radnóti Miklósok, Derkovits Gyulák és Dési Huber Istvánok közé. Van annyira becsületes, hogy ezt nem is akarja senkivel sem elhitetni. Nem igyekszik műveibe belopni holmi ellenzéki és ellenállási hősi pátoszt. De nem kötelezte le magát egy süllyedő társadalom embertelen rezsimjének. Amikor eljött a nagy fordulat és a vörös hadsereg felszabadította Magyarországot, az idős művész azonnal tudja, hol a helye. Nem emigrál, nem is vonul • vissza ordas-magányába és nem ágál Dózsa György győztes vörös hadai ellen. Beáll országépitőnek, müveivel és példájával segíti a szocializmust építő ország népét. Dolgozik és alkotásaival szépíti az új világot. Mert szereti népét és hazáját, megértette az idők szavát. Ezért jutott, ezért juthatott el Óörgeytől és Erzsébet angol királynőtől Vorosilov marsallig, valamint az ózdi hengerészig! És ezért lett és lehetett Kisfaludi Stróbl Zsigmond a Magyar Népköztársaság Nemzeti művészévé is! (J. Hampl felvételei) -si-17