A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-15 / 7. szám

Pogány Spanyolország Egy amerikai néger író beszámolója a Franco-rendszerről Az osztrák Arbeiter Zeitungban jelent meg az alábbi cikk, amelyet rövidítve közlünk. Eddig mindig úgy volt, hogy ha egy fe­hér ember egy néger települést meg­látogatott, visszatérése után könyvet írt a feketebőrűek elmaradottságáról. És minden fajvédő tökfilkó természetesnek találta: elvégre mégiscsak jobbak a fehér­bőrűek, mint az alacsonyabbrendü feke­ték. Ez a sötét fajelmélet súlyos csapást szenved a hamburgi Claase kiadónál meg­jelent könyvben, amelynek írója Richard Wright, amerikai néger író, a könyv címe pedig: Pogány Spanyolország. Egy nagy­műveltségű néger tudósít egy fehérek lakta ország elképesztően alacsony anyagi és szellemi színvonaláról. Franco Spanyol­országáról van szó, A könyv lángoló vádirat a náci barbárság összeomlása után 13 évvel még mindig létező terrorrendszer ellen. A közelmúlt­ban ismeretessé vált tömeges letar­tóztatások és a Franco-féle bíróságok dü­he, amely a magasabb bérekért sztráj­kolni merészelő munkásokat üldözi, csak aláhúzza a könyv időszerűségét. Az amerikai útlevéllel mintegy kivált­ságos külföldiként az amerikai segélyre utalt kolduló diktatúra országában utazó Wright eredeti módszert alkalmaz: na­ponta órák hosszat beszélget munkások­kal, parasztokkal, diákokkal, utcai nőkkel, papokkal, arisztokratákkal, aztán este a hotelszobában elolvas egy-egy fejezetet a falangisták politikai tankönyvéből. így, a frázist a valósággal egybevetve, egy mélységesen elkeseredett, a kenyérre és a szabadságra egyaránt forrón vágyó nép képe tarul elébe. A könyvből egyidejűleg megismerjük a Franco-rendszert, mint a középkori inkvizíció és a fasiszta to­talitarizmus .fojtogató keverékét. Nyomor, börtönök Franco győzelme óta Spanyolországban a gazdagok mind gazdagabbak, a szegé­nyek mind szegényebbek lettek. Wright bemutatja az uralkodó osztályok kihívó fényűzését és szembeállítja ezzel a nép teljes nyomorát. „A nemzeti jövedelem­nek mekkora része jut egy főre Spa­nyolországban?" — kérdezi egy ismert és a rendszert szolgáló egyetemi tanár­tól. „Mintegy ötezer pezeta" — feleli ez leverten. Beszélgetésük további folya­mán a' spanyolországi életszínvonalra jel­lemző szavak hangzanak el: „1936 óta az infláció meghétszereződött, és a munkások életszínvonalát leszorította — mondta a professzor. — Ma a bérek alacsonyabbak, mint 19.36-ban. Az ínség általános. A legrosszabb a helyzet Anda­lúziában ... A férfiak évi 4-6 hónapot dolgoznak. A vetésforgót nem ismerik; az agrár-kérdés éppúgy gyötör bennünk­ket, akár évszázadokkal ezelőtt." „Miért nem tesznek egyetlen lépést sem a megoldás felé?" — „Minden eré­lyesebb kísérlet az andalúziai nagybirto­kosok haragját és ellenállását váltaná ki. A köztársaság ezek birtokai közül sokat kisajátított, Franco azonban visszaadta őket volt tulajdonosaiknak." „Hogyan halad az iparosítás?" „A fejlődés nem éppen rossz — feleli a professzor —, de teljességgel a mo­nopolkapitalizmus jegyében megy végbe. Tény. hogy Spanyolországban ' néhány nagybirtokos és nagyiparos kezében van a legnagyobb vagyon. A spanyol nemzeti jövedelem külföldi segély nélkül nem tesz lehetővé iparosítást. Szegénvek va­gyunk: helyzetünk hasonlít némelyik gyarmatéhoz" - fejezi be szavait. A szociális biztonság fogalma ismeret­len Franco-országban. Ha valaki az út­szélre kerül, ott is marad — írja Wright. Wright meginterjúvolt egy újságírót, aki _ szemben áll a rendszerrel. Tudni akarta, mennyi politikai fogoly van a bör­tönökben. A válasz megdöbbentő volt: „Miért a börtönök lakói okoznak önnek gondot? Ezeknek legalább van mit en­niök„ Hanem, akik a börtönök körül él­nek! Szó sincs róla, mintha tréfálni lenne kedvem. De van elég rosszabb dolog is Spanyolországban, ami gondot okozhatna, mint a börtönök lakóinak helyzete." Az arisztokrácia hangja Wrightnek ajánlólevele volt a spanyol vezető körökből bizonyos A. herceghez. Meg kell elégednünk vele folytatott be­szélgetése néhány mondatának idézésé­vel." A herceg arrogáns mozdulattal hátra­kapva őszülő fejét; oxfordi angol kiej­téssel többek közt ezt mondta: „...Nem akarom önt megbotránkoztatni, de meg­mondom, mit gondolok. Fáraszt ezeknek az életképteleneknek az élete, undorodom tőle. Az életképteleneket nálunk elké­nyeztetik. Ördögbe az egészségügyi be­rendezésekkel, a folyóvízzel és a modern gyógyászattal! Azt mondom, vigye az ördög valamennyit. Ezek az átkozott an­tibiotikumok, mit hoztak ezek nekünk? Meghosszabbítják az "életképtelen milliók életét... Ez a lármázó, névtelen tö­meg! Semmi sem lehetne közömbösebb számomra. - Ön talán elmaradottnak tartja Spanyolországot? Nem is olyan sok évvel ezelőtt jól megvoltunk ebben a városban csatornázás nélkül, most vannak csatornák. Azelőtt sokan meghaltak, de az erősek életben maradtak. Ki kellett fejlődnie az ellenállóképességnek. Ma meg a gyengéket elorozzák a halál elől. Hát ez nem tetszik nekem . . ." „De nem kísérli meg Franco, hogy mindezt visszahozza önöknek?" - kér­deztem. „Franco! — kiáltotta megvetően —, az egy senki. Távolról sem elég kemény. Mindenfelől csak hajbókoltat magának. Nekünk néhány kitűnő férfira van szük­ségünk, nem hülyék és életképtelenek millióira." Klerikálfasiszta keresztényüldözés Wright könyvének legigazgalmasabb fejezetei közé tartozik az, amely Krisz­tus a föld alatt címmel a protestáns kisebbség üldözésével foglalkozik. Az ugyancsak protestáns néger író a leg­szigorúbb konspirációs szabályok betar­tásával találkozott a spanyol protestáns hívőkkel. Ezek állandó félelemben él­nek amiatt, hogy helyzetük külföldi is­mertetése csak még rosszabb lenne számukra. Franco-Spanyolországban az állam tényleges vagy lehetséges ellenségének tekintenek mindenkit, aki nem katolikus. Az egyes személyek után való kémkedés már a plébániákon kezdődik; egy lelkész­nek mindig módja van, hogy „isten ne­vében" megfigyeltessen valakit. Elmond­ták nekem, hogy az egyházközségekben névsort vezetnek a misét rendszeresen látogatókról és a misét kerülőkről is — írja Wright. A spanyol protestánsok helyzete a hit­leri németországbeli zsidókéhoz hasonlít, amikor azokat még nem kezdték meg fizikailag is elpusztítani. Gyakran előfor­dul, hogy egy katolikus háztulajdonost arra kényszerítenek, mondja föl protes­táns lakójának bérletét. 1947 óta a pro­testáns istentiszteleteken is mind gyako­ribbak voltak a rendőri razziák. Magánházaknái vagy kápolnákban folyó bibliai órákat megszakítottak és részve­vőiket fogságba hurcolták. Sevillában kle­rikálfasiszta suhancok erőszakosan beha­toltak egy protestáns templomba; bán­talmazták a lelkészt, szétoszlatták a híveket. A bibliát és az énekeskönyve­ket benzinnel leöntötték, végül magát a templomot is felgyújtották. Wright a pogánynak jellemzett spa­nyol társadalmat elemezve így festi meg a jövőt: „Az afrikai erdők mélyén élő meztélen néger ötven év alatt messzebb fog haladni, mint a büszke, hagyomá­nyokhoz kapcsolódó spanyol." Az SZKP XX. kongresszusa hangsúlyozta, mennyire fontos Lenin tanításának ismerete a párt helyes politikája és a szocializmus építése szempontjából. Ahhoz, hogy mindannyian helyesen alkalmazhassuk a lenini elveket, mint párttagok, vagy mint egy szocialista állam polgárai, elsősorban ismerni kell ezeket az elveket. Mivel V. I. Lenin: Művei nálunk nem jelentek meg magyar nyelven — a Magyar Népköztársaságból hozattuk meg őket olvasóink számára. Magyarországon ez ideig I—XXXV. kötet jelent meg; egy-egy kötött példány ára 12,90 Kcs. Könyvesboltjainkban kaphatók ezenkívül Klement Gottwald: Művel I — X. kötet, egy-egy kötött példány ára 9 Kcs. Megrendelhetők továbbá: Gottwald: Tíz év, Zápotocky: Régi módon nem élhetünk tovább Gosiorcvsky: Adalékok a szlovák munkásmozgalom történetéhez Vesely: A CSKP keletkezéséről és megalapításáról A megrendeléseket kérjük a következő címre küldeni: ára kötve 16,70 Kcs ára kötve 20,50 Kes ára kötve 10,25 Kcs ára kötve 13,30 Kcs SLOVENSKÁ KN1HA, n. p. Bratislava, Dunajská 47/a 14

Next

/
Thumbnails
Contents