A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-15 / 7. szám

Éleire iiélw A földdel tette egyenlővé a francia seoldateszka Bab-el-Lassza arab falucskát. Hogy ml lett a falu férfi lakősaival, jóllehet nem tartoztak a felszabadító hadsereg tagjai közé, senki sem tudja. Az asszonyoknak és a gyerekeknek 30 perc időt hagytak, hogy elhagyják a falut. Ma a marokkói Szidi Jahimban élnek. Mintegy 70 000 algériai él Marokkóban és 300 000 Tuniszban, akik a franciák gyarmati háborúja miatt a két szomszédos országba menekültek. Gyermekek, nők és aggastyánok, mert a férfiak 15 és 60 év között az alp'.riai felszabadító hadsereg soraiban ki zdenek. Több mint négy esztendeje tart már ez az egyenlőtlen harc, melyet 1954. november elsején egy maroknyi algériai hazafi robbantott ki az Aurés-hegységben. Több mint négy éve harcolnak ezek az emberek egy hatalmas, korszerűen felszerelt hadsereg ellen, és négy év óta időről időre kijelentik a francia tábornokok, hogy néhány héten belül urai lesznek a helyzetnek, megfékezik a „lázadókat". Szörnyű áldozatokat hoztak az algériaiak eddig is már a szabadságukért. Míg a francia kormány arról beszél, hogy nem egészen 70 000 „lázadó" esett el a harcokban, a Kairóban székelő emigráns algériai kormány a halottak számát 500 000-re becsüli. Valószínűleg mind a két szám helyes, mert a francia gyarmatosítók nemcsak az algériai felszabadító hadsereg tagjai ellen harcolnak, hanem könyörtelen háborút folytatnak a polgári lakosság ellen is, egész falvakat égetnek fel, aggokat, „gyanús elemek" százait és ezreit lövik agyon. A francia kormány nemcsak egy hadsereg, hanem egy egész nép ellen visel háborút — és akinek nincs módjában, hogy fegyverrel a kezében védelmezze életét, az menekül, olyan gyorsan, ahogyan csak tud. Megfagy a vér az ereiben, aki a menekült-táborok életét látja. A Tuniszban élő menekültek legnagyobb része üregekben és földbe vájt barlangokban lakik. Mások ablaktalan agyagkunyhókban, nedves pinceadukban és primitív sátrakban (fenti képünk). Marokkóban sem sokkal jobb a helyzet. Hiszen Marokkó és Tunisz még túságosan fiatal államalakulat, megvannak a saját gondjaik, azonkívül az osztálytagozódás az arab népek között is megvan: a gazdag marokkói parasztok, a tuniszi nagybirtokosok közül alig akad, aki segítségére sietne algériai testvéreinek; akik segítenek, azok csaknem mindig maguk is szegények. Üregekben és földbe vájt barlangokban laknak az algériai menekültek a tuniszi Thala-Kaszszerin táborban. A tuniszi kormány nyújtotta segítség rendkívül csekély s még ez is csökkent, mióta Tunisz megszakította a diplomáciai kapcsolatokat az Egyesült Arab Köztérsasággal Szülötten árva. Több mint 20 000-re becsüli az emigráns algériai kormány azoknak a gyermekeknek a számát, akiknek apja-anyja a francia kolonializmus áldozata lett. Ez az árva fiúcska a bubekeri (Marokkő) menekült tábor lakója sok száz sorstársává! együtt.