A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-08 / 6. szám

A rabszolgák felszabadítója 16 Lincoln Ábrahám születésének 150. évfordulójára Az Újvilág történetében Washington György után az USA második legnagyobb férfiúja, érdemekben kimagasló elnöke Lincoln Ábrahám, a szegénysorsból felcseperedett államférfiú a rabszolgák felszabadítójaként vonult be a történelembe. A haladó emberiség február 12-én emlékezik meg születésének 150. évfordulójáról. 1800-ben született Kentuckyben egy szegény farmercsaládban. Ifjúsága nehéz munkában telt el. Favágással és faúsztatással kereste kenyerét a talpraesett és új országrészek megismerésére vágyó legény. Sokat olvasott; nagyon lebilincselte érdeklődését Washington György életrajza. Romantikus kalandvágy ejtette rabul fogékony lelkét. Két élmény hagyott örök nyomot lelkében: az Újvilágban dívó rögtönzött bíráskodás, melynek a lakosság aprajanagyja szemtanúja lehetett és a'gyakori rabszolgavásár. Egy bírósági tárgyaláson szemtanúja volt annak, hogyan mentett meg egy ügyvéd ékesszólásával és érvelésével egy gyilkossággal vádolt ártatlan embert a bitótól. Elhatározta, hogy tanulni fog és ügyvéd lesz, hogy segítsen az ártatlanokon. A rabszolgavásárokon gyakran tépték ki szeme láttára a néger anyák karjaiból gyermekeiket. A barominál ' is lealázóbb embersors tárult szeme elé és az embertelenség láttára háborgó lelke fellázadt a társadalmi igazságtalanság ellen. Az erdei munkának csakhamar búcsút mondott és elszegődött a New Salem-i Of jut-hoz boltosinasnak. Nyíltsága 'és becsületessége csakhamar közismertté tette és nem hívták másként, mint a „becsületes Abe"-nak. Nem sokáig üzlet eskedett. Gazdája tönkrement és kitört az indiánháború. Öt is hadba szólították. Mint csapatkapitány kitűnt lovagiasságával és igazságszeretetével. Sok ártatlan indiánt mentett meg a fehér ember bosszújától. Gyakran érzett lelkiismeretfurdalást és nem leplezte véleményét, hogy a fehér ember maga okozta, hogy az indiánok annyira meggyűlölték. Az idö telt és a szorgalmas autodidakta Abe letéve az ügyvédi vizsgát, közismert ügyvéd lett, a szegények istápolója, aki páratlan ékesszólásával sok pert nyert meg. Soha sem tért le a beesület útjáról, még politikai pályáján sem. A köztisztelet emelte öt mint a köztársasági párt egyik alapító tagját 1860-ban a köztársasági elnök székébe, a Fehér Házba. Hü maradt régi eszméihez. Programul a néger rabszolgák felszabadítását tűzte ki. Az északi államok, ahol jobban fejlődött az ipar és ennek következtében kialakult egy számottevő munkásosztály és kistermelő réteg, Lincoln rabszolgafelszabadító törekvései mellett szálltak síkra, de a déli államok, ahol a nagyiiltetvényeseken kívül csak rabszolgák voltak, szembeszálltak Lincoln és az északi államok irányzatával. Az ellentétek egyre jobban kiéleződtek, s végül szakadás következett be, mely polgárháborúval hágott tetőfokra. A déliek az Unió egységét megbontva Jeffersont választották elnökül Lincolnnal szemben. Kitört az Észak Dél ellen • néven ismert amerikai testvérháború, mely megannyi áldozatba került, míg végre •győzött a rabszolgafélszabadítás nemes eszméje és helyreállt az Unió egysége. Lincoln — bármilyen becsületes szániékok is vezérelték - nem volt következetes politikájában. A négerek felszabadítását eleinte az Unió minden egyes állama belügyének tekintette, és nem rendelte el kemény kézzel proklamáeiójának •jégrehajtását. így történt, hogy a déli iiltetvényesek összefogtak a rabszolgafelszabadító köztársasági elnök és az észa'ci országok ellen és 1861. április 14-én haddal támadtak Észak ellen. A hadiszerencse - éppen Lincoln tétovázása miatt - eleinte a délieknek kedlezett. Marx Engelshez Írott leveleben így magyarázta a helyzetet: „Az északiaknai kezdettől fogva döntő befolyásuk volt a rabszolgatartó államokkal határos államok képviselőinek... A Dél viszont eleve egységesen lépett fel. Az Észak maga változtatta a rabszolgaságot a Dél katonai erejévé, ahelyett, hogy ellene fordította volna. A Dél a termelőmunkát a rabszolgákra bízza s ily módon zavartalanul harcba vetette egész harcierejét..." Lincoln csak később kezdett komolyan gondolni a hadviselésre. Végre 1865. áp-ilis 15-én Grant tábornok, Lincoln hadvezére elfogta Lee tábornokot, a déliek főparancsnokát és egész hadseregét leszerelte. Az Észak győzelmével fejeződött be a 4 évig tarló testvérháború. A nép örömmámorban úszott. Este a Lincoln család színházba ment... Itt érte a nemes férfiút Booth színész orvgyilkos golyója, mely néhány órával később kioltotta életét. Zokogva kisérte el ót utolsó útjára, a springfieldi temetőbe az ország népe. Lincoln élete és egyénisége azoknak az amerikaiaknak eszményképe, akik napjainkban is harcolnak a szabadságért, és az emberi egyenjogúságért a déli rabszolgatartók szellemi örökösei. McCarthy szellemidézói ellen, Little Rock fehér „superman"- jei ellen. Az utóbbi időben az ifjúság tízezrei rendeztek tüntető felvonulásokat és követelték a faji megkülönböztetés elnyomó politikájának megszüntetését. Érthető, hogy a józanul gondolkodó amerikaiak is megmozdultak, hisz a fajgyűlölet az utóbbi időben óriási méreteket ölt az USA-ban. Néhány példa: nemrégen több városban zsidóellenes pogromokat rendeztek és zsinagógákat romboltak szét; Chicagóban dinamitbombák robbantak a négerlakta negyedekben; Birminghamban húsz négert tartóztatott le a rendőrség, mert az autóbuszban a fehérek számára fenntartott helyre ültek. Ez nem Lincoln Amerikája! A négerfelszabadítás vezére sírva jakadna a „fajvédők" mai gaztettei láttán. De a faji terror gyakori garázdálkodása ellenére szaporodik azoknak a fiataloknak száma, akik egy új Amerikát képviselnek, akik hívek maradnak eszményképükhöz, aki ezt váltotta magáról: „Látom, hogy hazáin ügyét mindenki elhagyja és én itt állok becsületben magamra maradva, és harcra szólítom jet ügyem győztes jolytatóját. Itt, az ég és az egész világ színe előtt örök hűséget esküszöm az igazságos ügynek, étetem, szabadságom, szeretetem földjének! Soha sem vertem jószántamból tüskét bárkinek a szívébe.' L. L. Л. Gribojedov (1795—1829У 150 évvel ezelőtt halt kínhalált a fellázadt perzsa mohamedánok kezei között A. Sz. Gribojedov, а XIX. század elejének neves orosz írója, az orosz vígjátékírás mestere, 1795-ben született Moszkvában. Ősrégi nemesi családból származott. Idegen nyelveken kívül zeneművészettel is foglalkozott. A moszkvai egyetemen évfolyamtársai voltak kora haadó szellemű demokratikus reformokra lorekvő ifjai, akik később az 1925. évi decemberi felkelés szervezőiként szereztek történelmi htr-" nevet. Érthető, hogy e légkörben Gribojedov is magáévá tette a demokratikus társadalmi eszméket. A napoleoni háború idején hazaszeretetből önként jelentkezett katonának, majd leszerelése után 1816-ban a külügyminisztérium szolgálatába lépett. Szoros baráti kapcsolatok fűzték Puskinhoz, Csaadajevhez, Odojevszkijhez, és az érlelődő forradalmi mozgalom több neves alakjához. 1818-ban perzsiai követ, majd visszavonul a diplomáciai pályáról és Jermolov tábornok grúziai kormányzó titkára lisz. 1821-25-ben Pétervárott él unokabátyjánál. A gyekabrista felkelés bukása után (noha eszmeileg ö is a gyekabristákhoz tartozott, a Déli Szövetség taktikáját és haditervét ellenezte) öt is letartóztatták. Bizonyítékok álján azonban 1926-ban kiengedik. Ismét kül-5gvi megbízatást vállal: az orosz-perzsa háború idején közvetítő fél és Oroszország szempontjából nagyon előnyös békekötést ír alá. A cár nagy pénzjutalomban részesíti, de amikor gyekabrista barátaiért közbenjár, teheráni teljhatalmú nagyköveti címmel felruházva Perzsiába száműzi. A cári Oroszországtól befolyását féltő angol imperializmus cselszövései azonban — a mohamedán papok segítségével — oroszellenes hangulatot szítanak és a vallási fanatizmusában feldühödött mohamedán tömeg 1829 február 11-én megrohanta a követség székházát és Gribojedovot — hősies ellenállásuk után — tübbedmagával felkoncolta. Gribojedov Az ész bajjal jár (Gore ot urna) című komédiájával vált halhatatlanná az orosz irodalomban. Ebben a legjelentősebb müvében élesen bírálta a fennálló államrendet, a nemesség konzervativizmusát, megcsontosodott életformáit, élösdiségét. erkölcsi visszásságait, a hűbéri jobbégyrendszer elavultságát, a társadalmi elnyomást, ami a maga korában merész kiállás volt a haladó eszmék mellett. A komédia realista ábrázolású remek jellemtípusai közül Csackij, az igazi hazafiság és a modern haladó eszmék megtestesítője. Csackij nem egy meglevő határozott társadalmi réteg nézeteinek tolmácsolója és képviselője. Különcként bukkan tel a cselekményekben és a társadalmon belül terjedő összes haladó nézetek az ő egyéniségében öltenek testet. Gribojedov komédiája mély haladó eszmeiességtől áthatott tartalmánál és népies nyelvezetének különös erejénél fogva a szovjet színházak klasszikus repertoárjának állandó hagyományos műsorszáma. (L)