A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-08 / 6. szám

A Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusának nemzetközi jelentősége Bejeződött a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa. Tanácskozá­sait a földkerekség minden táján élénk ér­deklődéssel követték. Ugyan melyik osztályöntudatos prole­tárt és melyik igazi békeharcost ne érde­kelnének a XXI. kongresszus határozatai. A határozatok megvalósítása mérföldes léptekkel viszi előre a kommunizmus épí­tését. Fokozott jólétet biztosít a dolgo­zóknak, széles arányokban bontakoztatja ki a kultúrát, közelebb visz ahhoz a kor­szakhoz, melyben az automatizáció hat­hatósan járul hozzá a bőség megteremté­séhez, valamint a nehéz fizikai munka megszüntetéséhez. A határozatok teljesí­tése újabb bizonysága a proletár nem­zetköziség hatalmas életerejének és a szocialista tábor testvéri együttműködése szükségességének, melyen megtörik a re­vizionisták minden rohama. A hétéves terv merész célkitűzései mindennél jobban bizonyítják, hogy a Szovjetunió változatlanul kitart a lenini békepolitika mellett, mely a különböző társadalmi rendszerekben élő nemzetek békés együttélését hirdeti, és a békés építő munka minden területén a szabad versengés mellett tör lándzsát. A. I. Mikojan nemrégi észak-amerikai útja világosan megmutatta, hogy nem­csak az ottani nép széles rétegei, de je­lentős gazdasági és kulturális tényezők is szívesen vennék, ha a Nyugat és Kelet közt szorosabb együttműködés fejlődnék ki. AZ „erőpolitika" hívei szavakban ugyan nem zárkóznak el egy ilyen lehetőség elől, de gyakorlatilag mindeddig semmi­lyen pozitív lépést nem tettek szeren­csétlen hidegháborús kurzusuk megvál­toztatására. Tollforgatóik cikkeiből kife­jezett idegesség érződik ki. Hétlépcsős rakétaként értékelik a Szovjetunió hét­éves gazdasági tervét, s nem kételkednek abban sem, hogy ennek teljesítése után a Szovjetunió további néhány év alatt az egy főre eső termelésben túlszárnyalja az USÁ-t. A szovjet népgazdaság fejlesztésének Kik lesznek az idei:: Lenin-díjasok? ;; Az irodalmi és művészeti Lenin- • • ;; Ujak odaítélésének javaslására a ;; ! j Szovjetunió Minisztertanácsa mellett;; :: létesült bizottság előterjesztette az ;" :: idei Lenin-díjra javasolt művek ]! • • jegyzékét. Összesen 26 író müvéről'.'. • • van szó, köztük a legismertebbek:'. '• • • Galina Nyikolajevna Ütközet útközben '• • ;; c. regénye, Sztyelmah Embervér nem • • ;; víz c. regénye, Borisz Polevoj A hát- ;; :: ország mélyén című regénye, V. Ko- ;; :: csetov A Jersov-fivérek c. regénye,'.'. • • Granyin Esküvő után c. regénye, Po- '.'. ••gonyin Lenin-trilógiája (A puskás'-'• •; ember, A kremli toronyóra, III. Pate- '• • ;; tikus) c. színdarabjai, valamint Pet- • -;; rusz Brovka Amikor a folyók össze- ;; :: folynak című regénye. (L) \ \ eddigi üteme cáfolhatatlanul igazolja, hogy a Szovjetunió célkitűzései szilárd alapokon állnak. Jellemző, hogy míg 1913-1957 idősza­kában az Amerikai Egyesült Államokban az ipar munkatermelékenysége 2,3-sze­resre emelkedett, addig a Szovjetunió­ban 9,5-szeresre nőtt. A XXI. kongresszus nemzetközi jelen­tőségét persze lényegesen csökkentenénk, ha azt pusztán a Szovjetunió és az USA közti versengés szempontjából ítélnők meg. A szovjet népgazdaság további fej­lesztésére hozott határozatok igen elő­nyös hatással lesznek a népi demokrá­ciák ipari s általában egész gazdasági életére. A Szovjetunió hétéves terve szá­mol a különféle bányatermékek kiaknázá­sának jelentős fokozásával, melynek kö­vetkeztében módunkban lesz vasérc be­hozatalunkat számottevően növelni és kohászatunkat, valamint gépiparunkat to­vábbfejleszteni. Ugyanez vonatkozik a többi népi demokratikus államok iparára is. A hétéves terv teljesítése kedvező ha­tással lesz a gazdaságilag gyengén fejlett államokra is, melyekkel a Szovjetunió különféle megállapodásokat kötött. Itt elsősarban Indiára, Burmára, Indonéziára s az Egyesült Arab Köztársaságra meg Ceylonra kell gondolnunk. E megállapodások értelmében a Szov­jetunió közreműködik a létesítendő új kohók, bánya- és bányafelszerelési üze­mek, továbbá textilgyárak stb. felépíté­sénél. Ellenértékként elfogadja az illető országok kiviteli cikkeit, amelyek gyak­ran aligha találnának kapitalista piacot. A Szovjetunió gazdasági segítsége két­ségtelenül gyorsítja a gazdaságilag még gyengén fejlett államok iparának és me­zőgazdaságának fejlesztését, s ezzel szi­lárdítja nemzeti függetlenségüket. A Szovjetuniónak a szocialista tábor or­szágaival való testvéri együttműködése és szüntelen erősödése felbecsülhetetlen érték a békepolitika további térhódítása szempontjából. A gazdasági segítségre szoruló népek ügyének felkarolása, nem­zeti függetlenségük támogatása végered­ményben ugyancsak a világbéke szolgá­latát jelenti, melynek érdekében a Szov­jetunió továbbra is fáradhatatlanul küzd. Olaszország súlyos problémái Három hét telt el azóta, hogy az Olasz Szocialista Párt megtartotta 33. kong­resszusát. A kongresszus ülésezései iránt nem­csak Olaszországban, de külföldön is nagy volt az érdeklődés, mivel Nenniék továb­bi politikai magatartása nagymértékben befolyásolja majd a reakció elleni harcot, a monopóliumok elleni küzdelmet, me­lyek De Gaulle „sikerén" felbuzdulva ugyancsak tekintélyuralomra törekednek. Ismeretes, hogy Pietro Nenni pártja Európa leghaladóbb szellemű szocialista pártja volt. Szoros kapcsolatokat tartott fenn a kommunista párttal. Küzdött az akcióegységért, az olasz proletariátus ér­dekeiért. Tagságának jelentős része ma sem tért le erről az útról, ámde maga Pietro Nenni 1956-ban — a nemzetközi reakció dühödt támadásaitői megtorpanva — egyre inkább jobbra tolódott; mind­jobban visszautasította a kommunista párttal való együttműködést, valamint az akcióegység politikáját, s ez irányban befolyásolta a szocialista párt tagságának és funkcionáriusainak bizonyos részét. Sőt Nenni még ennél is tovább ment. Ko­molyan mérlegelte a Saragat vezetése alatt álló jobboldali szociáldemokratákkal való egyesülést, amit azonban mégsem sikerült megvalósítania. Nenni ingadozá­sai végül oda vezettek, hogy pártjában három irányzat érvényesült, ö maga a párt autonómiájáért küzdött, s mereven elutasította a kommunistákkal való együtt^ működés gondolatát, illetve az együtt­működést pusztán a szakszervezetek és a községi képviselőtestületek kere­tében való tevékenységre korlátozta. Ve­chietti, a szocialista párt balszárnyának vezetője kifejezetten az akcióegység híve, s továbbra is kitart a kommunista párttal való együttműködés mellett. Végül Lelia Basso az úgynevezett centristák (közép­utasok) élén áll, akiknek magatartása azonban ingadozó. Nos, a Nápolyban lezajlott 33. kong­resszus valamelyest tisztázta a frontokat, de távolról sem igazolta azoknak a re­ménységeit, akik a Nenni-féle autonomis­ta irányzat hatalmas győzelmét várták. Nenniék ugyan 37 helyet kapnak a párt központi vezetőségében, de a Vechietti vezetése alatt álló balszárny 27 helyhez jut, és Lelia Basso, a centrista csoport vezetője 7 helyet kap. Nenninek tehát többsége lesz. Nem szabad azonban el­felejteni, hogy a kongresszusi küldöttek magatartása nem tükrözi híven a töme­gek érzületét, törekvéseit, melyek gyak­ran kedvező alapot teremthetnek az akcióegység politikájának kifejlesztésére. Nenni ugyan elhatárolta magát a kom­munistáktól, de ugyanakkor a keresztény­demokrata párt ellen is élesen állást foglalt s szembe helyezkedett Saragaték­kal. Ámde az autonomista irányzat ön­magában távolról sem olyan erős, hogy sikeresen vehetné fel a küzdelmet az olasz reakció ellen. Ugyanakkor mély ellentétek dúlnak Fanfaniék kereszténydemokrata pártjában, mely csak a jobboldali Saragat pártjának támogatásával tartja fenn uralmát. Ez a támogatás azonban meglehetősen proble­matikus, amennyiben Saragat frakciója sem egységes, s így néhány ellenzéki hang a Fanfani-kormány bukását idézheti elő. Fanfani helyzetét súlyosan veszélyezteti a megoldatlan földkérdés, a mindjobban élesedő bérmpzgalmak s azok a bonyo­dalmak, melyek a közös piacba való be­kapcsolódás folytán Olaszországra, mint gazdaságilag gyenge partnerre várnak. Bár az USA gazdasági visszaesése még nem okozott Olaszországban mélyebb megrázkódtatást, a külkereskedelem az utóbbi időben kedvezőtlenebbül alakú), és a munkapiac helyzete is súlyos, melynek legjobb bizonyítéka, hogy a mezőgazda­ságból kiszorult munkások nem tudnak másutt elhelyezkedni. E nehézségek közepette fennáll a ve­szély, hogy a kereszténydemokrata párt jobb szárnya Pella vezetésével mindent megtesz, hogy a liberális párttal és a köztársasági párttal koalícióra lépve meg­nyerje a két monarchista párt támogatá­sát, s így kifejezetten jobbaldali, reak­ciós kormányt ültessen nyeregbe. Ezt a súlyos veszélyt csak a baloldali erők megosztásának elhárításával lehet telje­sen kiküszöbölni. Ezért Olaszország Kommunista Pártja történelmi küldetésének megfelelően to­vábbra is küzd a munkásosztály egységé­nek megszilárdításáért és mindazoknak az egészségtelen, valamint kárós Irányza­toknak a megszüntetéséért, melyek a szocialista párton belül gátolják az akció­egységet, a proletariátus harcának bevált eszközét. — szirt

Next

/
Thumbnails
Contents