A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-17 / 33. szám

A harmadik tömegsír szelvényezési munkálatai a csatatéren. Középen dr. Alexandru Culcer professzor Székelykereszttúr. Körtefa a Gyárfás-ház udvarán, ahol Petőfi utolsó estéjét töltötte Két évvel ezelőtt — 1956 augusztusábar — a Magyar és a Román Tudományos Akadémiák által kijelölt munkaközösség tagjaként részt vettem azon a segesvár kutatóúton, melynek feladata Petőfi halál« körülményeinek és halálhelyének tudományos eszközökkel való megállapítása volt Szlovákiában tartózkodva, kötelességemnek érzem, hogy beszámoljak Petőfi halálára vonatkozó legújabb kutatás eredményéről. Egy hetilap keretein belül ennel az eredménynek — természetesen — csal a legszűkebb vázolására vállalkozhatom. Az 1956. évi segesvári utunkat iger jelentős részletkutatás előzte meg A múltbeli Petőfi-kutatók még a legjobt szándék mellett sem adhattak feleletei a költő eltűnésének kérdésére, mert egyáltalában nem ismerték a csatatér terepéi és tévesen a segesvári ütközet történetét Ennek a következménye volt, hogy a probléma nyitva maradt, ami Petőfi halálának misztifikálásához, teljes legendává válásához vezetett. Már 1948-ban folytattam előzetes kutatásokat Segesvárott, felmérten a csatateret, az irodalom egykorú tanúvallomásainak kérdéses tereppontjait t helyszínen megkerestem, ezeket vázrajzokban rögzítettem és lefényképeztem. A kérdés feltárását folytatva, megtaláltam a budapesti Országos Levéltárbar Gyalókay Lajosnak, Bem tábornok vezérkari tisztjének hagyatékát s ebben Haliéi József 48-as honvédőrnagy kutatómunkájára vonatkozó dokumentumokat. Gyalókay Lajos Petőfi segesvári útitársa és a Segesvárnál harcoló seregnek az a tisztje volt, aki utoljára beszélt a csatatéren i költővel, Haller József pedig birtokosa volt a csatatér területének és harminckél éven át folyatott részletekig menő kutatómunkát Petőfi eltűnése kérdésében; edlig ismeretlen levelei és főleg pontos vázrajzai végleges választ adtak a függe kérdésekre. Uayanakkor sikerült meatalálnunk a segesvári ütközet cári vezérkari főnökének —. Nyepokojcsicklj ezredesnek - memoárját, melyet a magyar kutatás eddig nem ismert; ez az értékes emlékirat az ütközet részleteit tisztázta számunkra. Végül dr. Varjas Béláné - Nyilassy Vilma - segítségével megtaláltam az egykori Petőfi Társaság archívumában azokat az 1879-ből származó vizsgálati jegyzőkönyveket, amelyek az ütközetben résztvevő szemtanúk vallomásait — köztük Pap Lajos honvédalezredes, Bem vezérkari főnöke leírását — tartalmazzák s amelyeket elveszettnek véltünk. így került sor az új adatoknak a helyszínen — az egykori csatatéren — történő felülbírálására, amelyet a magyar és román kutatók közösen végeztek el. Ez valóban szép példája volt a két szomszédnép tudományos szervei közötti együttműködésnek. A kutatást lefolytató munkaközösség tagjai magyar részről Barta János egyetemi tanár, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnöke, V. Nyilassy Vilma, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatóhelyettese és e sorok írója volt. Míg a Román Tudományos Akadémia dr. A 1 exandru Culcer professzort, S z abédi Lászlót, a kolozsvári Bolyai Egyetem tanárát és Mlrcea Rus u-t, a román Akadémia Történeti Intézetének kutatóját jelölte a bizottságba. Petőfi halálára vonatkozó első tudományos rekonstrukciót az akadémia munkaközösségnek Segesvárott 1956. augusztus 22-én felvett jegyzőkönyve foglalja magába, — melyet a mai irodalom „Segesvári jelentés" néven ismer. Az előzményeket, a százados kutatás történetét és a Segesvári jelentést az idei magyar könyvhéten megjelent dokumentációs munkám — Petőfi a szabadságharcban címmel — ismerteti részletesen. Az alábbiakban a munkaközösségnek csak a költő halálára vonatkozó (Petőfi halála az újabb kutatások adatai szerbit)