A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-10 / 32. szám

Cremona három büszkesége: Vávra József, Plötzl József és Lang Albert Neudörfer K. a mesterhegedűk egyik nagymestere munka közben varosában húzódó városkában, és itt, halk és nehézszavú, kékszemű német mesterek keze alatt született meg a sok sok varázshangú hegedű. Az utódok pedig megszerették a régi hegedűk nemes formáinak szépségét, az elragadó vonalakat, a Földközitenger mellékének mélytüzű lovaira emlékeztető színek szimfóniáját. És múltak az évszakok, az évek és századok a hegedűkészítők városa felett. A munkájukba szerelmes mesterek belopták hangszereik színeibe a hegyi rétek virágainak tükörképét, melyet a sötétzöld erdőkkel keretezett kék ég tükrözött vissza, az őszi erdőt, és a hegedűk bűvös hangjában ott rezeg a tavaszt jelző madárdal, valamint a holdas téli éjszakák magános ordasaínak üvöltése! A történelem viharai nyomtalanul zúgtak át a völgy lakói felett. Csak egy, a legnagyobb, az utolsó sodorta el messzi földre a faji mámortól megbódult kontá' rokat, akik nem lehelték be szívüket egy májusi reggelen vagy szeptemberi napnyugtakor egy jávorfából faragott hegedűbe. Lehet, hogy Ukrajna végtelen síkságain fekszenek névtelenül a tömegsírokban, lehet a bonni bújtogatók parancsszavaira gyalázzák egykori hazájukat és várják — de hiába várják — a hosszúkések éjszakáját. Pünkösdi királyságuk végének szimbóluma az elhagyott, rogygyantlábú „Hubertusfest és Schützenheim" épülete. Igen, egy sötét kor lezárult. Megszámláltattak, és azokat, akik könnyűknek találtattak, elhordta a történelem forgószele. A jávorfából faragott hangszerek hű szerelmesei pedig itt maradtak, hogy az új elbűvöltekkel, csehekkel, fiatal németekkel és szlovákokkal kéz a kézben újítsák fel őseik régi dicsőségét, melynek ma is hirdetője a templom előtt, földgömbön álló, bronzba öntött hegedűt tartó emberke — a luby hegedükészítő! Üj utakon Városnézés közben feltűnnek a házakon, . az elmosódott régi feliratok körvonalai. Ezekből lassanként kialakul az Itteni hegedűkészités módszere. Az egyik házban hegedünyakat készítettek, a másikban a fedelet és a hátat, a harmadikban ragasztották, a negyedikben húrokat gyártottak ... Háromszáz magánvállalkozó dolgozott itt segédmunkások segítségével, egészen az államosításig. Am erről beszéljen inkább Bősek elvtárs, a Cremona nemzeti vállalat igazgatóhelyettese, ez a kedves, harmincöt év körüli férfi, akinek a hivatalos szobájában telepedtem le. Elz a Bősek, saját szavai szerint, nem jött Lubyba mint valamilyen ' meggyőződéses internacionalista. Diák volt, amikor a nácik koncentrációs táborba hurcolták, és bizony az ilyenfajta intézményekben nem igen nevelték az embereket a német nép szeretetére. Negyvenötben került Lubyba, és évek hosszú során megértette a gottwaldi hitvallás értelmét és igazát, hogy nem minden német egyforma. A baráti együttélésről tanúskodik . az is, hogy a helyi és járási szervekben egyformán vannak képviselve a csehek és a németek is. Sőt, a Cremona n. v. üzemi bizottságában több a német mint a cseh; hivatalos tárgyaló nyelvük a német. Az üzemi művelődési otthon pompás épületében is. ahol Zvalík elvtárs uralkodik, megnyilvánul ez a nemzetköziség. A rendben tartott és szépen felszerelt helyiséfekben német és cseh színkörök, szavalóegyüttesek működnek. Azonban maradjunk csak inkább a vállalat igazgatóhelyettesénél. Bősek őszintén bevallja, nem volt szakember, de ma már az! És ami a fő, szereti munkáját, szereti az embereket. -Negyvenöt műhelyünk van — folytatja —, sajnos ezek szét vannak szórva az egész városban és közülük bizony jónéhány inkább fészerhez hasonlít, mint egy hangszergyár műhelyéhez. Egyelőre nincs rá módunk, hogy a különböző műhelyeket egy nagy gyártelepen összpontosítsuk. — Közben szinte szülői szeretettel mutogatja a vállalat készítményeit. • — Harminc hegedütipust gyártunk. A százhúsz koronás iskolahegedütől kezdve a négyezer koronás mesterhegedükig; ezenkívül kis- és nagybőgőket, mélyhegedűket és gitárokat, lantokat. Hatvan államba exportálunk, ám főleg nyugatra, íme — mutat rá egy ízlésetelenül díszített gitárra, melyen zöldpiros kaktuszok, szamárháton lovagoló szombrerős mexikói legények díszlegtek —, ez aztán a jő üzlet! Csak nem szabad védjeggyel ellátni. •Hogy miért? Mert a mexikóiak ezeket a gitárokat eredeti mexikói népművészeti tárgyakként adják el jó pénzért (értsd dollárokért) a bamba amerikai kéjutazóknak! Ránézek és elmosolyodom, eszembe jut Antonio Stradivari és Niccolo Paganini! Mit is szólnának, ha alkalmuk volna betekinteni egy ilyen „hegedűgyárba"; ha látnák ezt a tömeggyártást, ha hallanák a jávorfalapokat gyaluló gépek fülsértő csörömpölését, és ahogyan a kész hegedűket fényezik, festőpisztolyokkal! Bősek kérdően pillant rám, észrevette rejtett mosolyomat. Gondolataimat hangosan megismétlem. Nevet 6 is, majd szava komolyra fordul. - Sokan vannak, akik lenézőleg beszélnek rólunk. Azt híresztelik, iiogy mi Luby ban a hegedükészítésből olyan Bataféle futószalagos, mechanikus hangszergyártást csináltunk. Pedig az igazság egy kissé más. Mert a tömegtermelés mellett nagy súlyt fektetünk a mesterhegedük készítésére is. Van néhány egészen kiváló hegedűkészltó mesterünk, akiket bátran művészeknek is nevezhetnénk. Ezek otthonukban, saját művészi elképzeléseiket valósítják meg. Csupán a szükséges anyagot kapják tőlünk, ám ezt is ők maguk választják ki. Itt vannak például hárman a legjobbak közül, a két József, Vávra és Pötzl, valamint Albert Lang. Két német egy cseh! Vagy talán említsem Neudörfert! Valamennyien, nemzetközi viszonylatban is versenyképes hegedűket tudnak késziteni. És az ő vezetésük alatt nőnek fei az új nemzedék tehetségesei, az utánpótlás kiemelkedői: Levy, Lupaó és Sefl... Mesterhegedülnk tavaly Posenben csattanós választ adtak minden kétkedőnek. Tizenhét állam, köztük Olaszország, a Szovjetunió, Belgium, Hollandia, Lengyelország, a Német Szövetségi Köztársaság hegedükészltői versengtek az első helyért. Százharmincegy he-A hegedűkészítők szobra gedű közül hatvanat már a verseny elején kiselejteztek. Végül is a tíz napig tartó küzdelemben Luby Cremona hegedűi nyerték el a győzelem pálmáját. Nagy győzelmet arattak! Az első helyen J. Vávra mester hegedűje végzett, második Jozef Pötzl, a harmadik 'pedig Albert Lang lett! Mind a hárman a Creimona emberei! A hivatalos helyeken is erősen favorizált prágai Karel Vávra a nyolcadik helyen végzett! Azt hiszem, ez elég sokatmondó felelet mindenki részére — fejezi be szavait Bősek elvtárs. Hát ez valóban csattanós felelet, és meg vagyok győződve, hogy Antonio Stradivari örömmel fogna kezet Neudörfer Alfréd mesterrel is, akinek hegedűjét ezerkilencszázötvenhatban, Brünnben egy hegedűversenyen az összehasonlítás után a zsűri tagjai egyhangúan az olasz hegedükirály hangszere elé helyezték! És a poseni vetélkedést befejező hangversenyen Utnianszka lengyel hegedümünésznő hangverseny-számának mind a három tételét más-más hegedűn (az első három helyezett hegedűjén) játszotta. A hegedűk hangja olyan tökéletes volt, hogy nem. lehetett köztük különbséget tenni. A közönség lélegzetvisszafojtva hallgatta a hegedűszólót, mellyel a hegedűjáték nagy művésze mondott köszönetet a hegedűkészités művészeinek. Mert a hegedűkészités csak bizonyos fokig mesterség. És ott, ahol a mesterség végződik, ott kezdődik a művészet. Igy volt ez az olasz Cremonában, és igy van ez a mi kis határszéli Cremonánkban is. ahol a sudárnövésú jávorfák nemes zengésének olyan a zamatja, mint az aranyló tokaji aszú édes nedűjének.