A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-10 / 32. szám

asszonyokat, hogy azt kiabálják: Itt a Herkó Páter. A barát annyira gyűlölt alak volt, hogy a magyar ember azóta, ha nagyon dühös, nem a szenteket szidja, hanem a Herkó Pátert. Tűzvész és kolera Hány csapás zúdult a falura, illetve városra, ki tudná megmondani vagy felsorolni. Errefelé talán sosem volt nyugalmas az élet. Jiszkra és a Hunyadiak dúlták, annak előtte a tatárok, aztán barátok -sanyargatták, de nem kerülte el a tűzvész és a kolera sem. Valamikor 1794 nyarán esett a dolog. A várost akkoriban már gazdag céhmesterek lakták. Ha jövedelmeztek is a különböző mesterségek, nyáron sutba dobták a szerszámot és kivonultak a mezőre aratni, öszfelé meg gyümölcsöt szüretelni. A terményt csűrökbe gyűjtötték, s csaknem újig volt véle dolog, mert cséphadarókkal verték ki akkoriban a kalász magvát, az pedig nagyon lassan ment. Ama nevezetes esztendőben begyűjtötték már 8 gabonát és a gyümölcsszürethez láttak. A segédek, mesteremberek künn voltak a gyümölcsösökben. Valamelyik csűr kigyulladt, de oltani nem volt kinek. Mire nekifogtak volna, leégett a város, csak a templom maradt épen, no meg egy kapu. Meg van mind a mai napig. A Szojka cipész mester udvarát zárja el az utcától. Annyira megkorhadt már, hogy tűzre került volna, ha a kegyelet meg nem kíméli. Bekenték fekete kátránnyal. Ahol lehetett, megszögelték. még a kopott felírást is megújították rajta. Ustum combustum sed inustum linguae non ustum Pater ab exelcis parce tuis liberis. Igy hirdeti az Irás, aminek az volna az értelme, hogy: Égtem, de meg nem égtem, a lángnyelvek nem fogtak rajtam. — mennybéli Atva, kíméld meg a gyermekeidet. Hasonló súlyos csapás emlékét őrzi a városka mögött egy dombra épült kápolna — a Rókus kápolna. Ezernyolcszázharmincban Oroszországon keresztül betört hozzánk az ázsiai kolera. A járvány még Amerikába is eljutott, hogy kerülte volna el a szegény szepsieket. Akkoriban még lázadások is törtek ki miatta, mert népe azt vélte, hogy az urak szántszándékkal megmérgezték a kutakat A járvány elmúltával a hálás szepsiek Szent Rókus tiszteletére kápolnát emeltek a dombon, minthogy a szent minden betegségek elmulasztója és az orvosok védszentje. A kolerát akkoriban gyógyítani nem tudták, Így az emberek egészségét bizony az égiekre kellett bízni. Nem történelmet irtäm, se krónikát. Csak olyasmit jegyeztem fel, amiről rege szól, vagy a szájhagyomány emlékezik meg valamiképp. Mindez többnyire szomorú dolog. Történelmi korfordulők, csapások és sanyargatás emlékéit idézi. Vajon száz esztendő múlva milyen nevezetességei lesznek Szepsinek. Milyen regét, milyen emlékeket hagy az utókorra a mai nemzedék . . . ? A szövetkezet gazdasági épületei, a nem rég épült új iskola, a traktorállomás talán már elavult és korszerűtlen alkotások lesznek. A város lakossága megnövekedik, talán fontos ipari és közlekedési góccá épül. Hol lesz már a tűzvész emlékét idéző kapu. hol a kápolna és hol a furcsa tündérrege . . ? Egyet tudok, új rege, új hagyomány keletkezik, mely a jelen építőinek emlékezetét őrzi maid. BÁBI TIBOR Szersi KeGéK-rnonbáx Szepsi — egykor Zekeresfalva — Kassával talán egyidőben keletkezett, vagy kevéssel utána. Feltevések és gyér adatok alapján arra következtethetünk, hogy II. Géza király idejében alapították bevándorló német telepesek. Elnevezése az idők folyamán több ízben változott. A városalapitő németek Moldau-nak hívták, minden valósznűség szerint a hasonló nevű folyó után. Ma ugyan ennek is piásképpen hangzik a neve. Az eredetiből keletkezett könnyen levezethető szláv etimológia szerint: Moldau—Boldav—Boldava—Bodva. A rege A város alapításához fűződő rege más etimológia szerint igazodik. Valamikor a honfoglalás idején ideszakadt egy magyar sereg. A seregvezér a két folyó (ma a Bódva és a Kanyapta) összefolyását táborozásra alkalmas helynek találta. Le is táborozott a hadinép; aztán jó mulatozáshoz fogott. A sereg két hadnagyának, Zek és Bod vitéznek kedves időtöltése volt a vitézi erőpróba. A seregvezér meg biztatta őket. hogy aki a birkózásban erősebbnek bizonyul, az kapja birtokul a gazdag vidéket. Össze is csaptak s az egész tábor körülsereglett, hogy végignézze viaskodásukat. Végül Zek került ki győztesen a birkózásból. Vitézei itt telepedtek meg, s minthogy sok ér és patak folydogált a tábor körül Zek eres falvának nevezték el a települést, Bod vitézről pedig a folyót. A rege nem elégedik meg ennyivel. Elmondja azt is, hogy a harcosok miképpen jutottak asszonyokhoz. Mert akármennyire is tetszett nekik a vidék, asszony nélkül bizony sivár a férfiemberek élete. Megfigyelték, hogy az egyik tóban alkonyatkor töndérlányok szoktak fürödni. Kifürkészték azt is. hogy az egyik szikla tulajdonképpen nem is szikla, hanem tündérvár, annak ura pedig senki más, mint maga Tündérilona. Megrohanták egy nap a fürdőzőket, nyeregbekapták és asszonyaikká tették. Aztán, hogy vissza ne kívánkozzanak, megostromolták a várat is. Mikor az első nyilak a falakhoz csapódtak, abban a szempillantásban 'eltűnt, elsüllyedt a vár, csak a helye maradt meg, egy égnek meredező, hasadt szikla. Ezt nevezik ma Hasadtkőnek. Ám eltűnt maga a tő is, ahol a tündérek fürödtek, csak egy forrás maradt a helyén. Ennek manapság Ilonaforrás a neve. A történelem másképp tudja a falu elnevezésének magyarázatát. Királyi okiratok úgy emlegetik, mint villa curriferorum regaliumot. Tehát a király szekereseinek falva volt. Lakói háborúk idején fuvaros szolgálatot teljesítettek, hadieszközöket, fát, élelmiszert szállítottak a seregek után. Tehát nem Zek eres falva, hanem Szekeresfalva. A Szepsi elnevezés a tatárjárás után keletkezett. Lakossága a végveszedelem elől a közeli szepességbe menekült, s visszatérte után az újjáépült falut Szepsinek nevezték el. Herkó Páter A posta felé menet egy régi kőház áll. Valamikor nemesi kúria volt. Manapság a Grossz család lakja. A ház udvarra néző falán egy elmosódó reliefet látni. Valami pap féle alakot ábrázol. A szepsiek azt tartják, hogy a nevezetes Herkó Páter arcmása volna. Hogy miről nevezetes a barát? Bizony keserves história. A szepsiek emberemlékezet óta hadilábon álltak a jászol barátokkal. Szepsi egész határa csaknem az ő birtokuk volt. Aki földet művelt, s aztán termést is akart aratni. köteles volt kemény pénzt fizetni a barátoknak. A reformáció idején — akkoriban többnyire szászok lakták a várost — egész Szepsi áttért az új hitre. Ez nem csak azzal a könnyebbséggel járt, hogy nem kellett meggyónni a huncutságokat, különösen a hatodik parancs elleni vétkeket, mint azt utóbb gondolták némelyek, de megszabadultak így a nem szívesen fizetett haszonbértől is. Már annak előtte is tusakodtak a barátokkal. Péter prépostot 1411-ben a városon való átutaztában megverték, de talán meg is ölték volna, ha két ékesbeszédű egri kanonok le nem csillapítja a népet. Betyár magaviseletük híre eljutott Rómába is, olyannyira, hogy Sixtus pápa Szepsít egyházi átokkal sújtotta. A hitújítás jó ürügy volt arra, hogy megszabaduljanak a barátok hatalmaskodásátői. Száz esztendőn át nem fizettek nekik egy fia fillért sem. Csakhogy böjtje jött a szabadságnak. Az ellenreformáció idején • újra sanyargatni kezdték őket a barátok. Annyira zaklatták őket, hogy kezdtek vlsszatéregetni a pápista hitre. Különösen a Herkó Páter tünt ki apostoli buzgalmával, aki leginkább a haszonbér erőszakos behajtásán fáradozott. Igazi neve mi volt, az ördög tudja. Mikor bejött a városba, a szász asszonyok kezüket tördelték, és abajgatva siránkoztak: „Herr Gott, der Páter ist da!" A, szászok mellett magyarok is lakták a várost. Ezek aztán úgy értették a szász A Herkó Páter A Rókus kápolna A tűzvész idejéból fenn maradt kapu