A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-06 / 27. szám

HÁROM NEMZEDÉK Képzeljük magunkat vissza az elmúlt évszázadba, annak is a legelejére. Ezt a jő Mátyus-földet nem szelte sehol vasúti töltés, de még a • Vág is másképpen folydogált. Kanyargott, rakoncátlanul ki-kiöntött. Ugyanúgy tett a Nyitra folyó, a Zsitva meg a Garam. A mostanság kordában tartott erek úgyszólván sosem apadták el. Jó dolga volt itt a sásnak, nádnak, öreg fűzfának, nyáron ezüst pelyhet szóró nyírfának. Nem hogy vasút, de imég jóravaló út sem igen akadt, s ha mégis volt ilyen, azt serrt tartottak valami jó karban. Pedig nagy dolog egy jóravaló út. Az volt különösen az ezernyolcszázhúszas évek elején. A vflág valahogy meglódult. Jött, ment sí kalmár és vásáros népség. A céhbeli mesteremberek ekhósszekerei csak nem vághattak neki a vízivilágnak. Érsekújvár és Komárom között egyre gyakrabban vágtattak el úri hintók és fuvarozók szekerei. Végül akadt egv ember, aki ezt a nevezetes utat belekalkulálta életébe. Az Erdödy grófok erdészének fia, a Szilveszter gyerek. A családi neve mi volt? Nem fontos. Valami jelentéktelen név, amilyen hozzáillett az ilyen senkigyerekhez. Csakhogy ő nem volt senkigyerek, hanem nagyon életre való valaki. VágveCséről indult Érsekújvárra, s csaposlegény lett belőle a Linzarayeir úrnál. Mérte a bort, sört, pálinkát. Nagyon tisztességtudó é-s becsületes lévén, főnöke hozzáadta leányát. A családalapítás után elhatározó tettre szánta el magát Szilveszter, ögyallán telepedett meg, és kibérelte a Révay uradalom -regále jogú kocsmáját. Nem Véletlenül történt, hanem alapos megfontolás után. Nem összegyűjtött s, hozományul kapott pénzecskéje volt a kalkuláció alapja, de maga az út, amely Érsekújvárból Komáromba és visszafelé kanyargott a szántók között terpeszkedő vízivilágban. A kocsma ott épült az út mellett, s aki utazik, legyen az pór, úrféle, kalmár vagy bármi szerzett, mindenképpen arra megyen. Iszik, eszik a vendég, pihen ő maga meg a lova is. Aki nagyobb utat jár, az ottmaradna éjszakára. Az ám, ha volna hol. Legfeljebb az udvaron a saját szekerén hál, vagy a szérűn a szénában. A Dórja igen, de az úrféle ném. Az finyásabb, igényesebb. Szilveszter a kocsmaépületet megfiatalítja, kibővíti, beszálló vendéglővé alakítja, így megalapozta egy eaész család jövendőjét, s nevet is kerít neki. Szép, magyar hangzású nevet: Feszty. A Linzmayer- leányka így lett magyar asszonyság. Józan, erényes oolgárember felesége, aki főz a szállóvendégek számára és nagy háztartást vezet. Egymásután szüli a gyermekeket, hat fiút és két leányt; s a szülők mind, mind tanulni küldik őket. Lesz belőlük: ki építész, ki jogász vagy egyéb. . Csakhogy hiába józan emberek a szülők. Aki Magyarországon boldogulni akar. az kell, hogy végigcsináljon néhány magyar bolondságot. Már maga a név is. Ejnye, no! Aztán jön a negyvennyolc. Abba is bele kell keveredni, hogy a végén az osztrák zsandárok megüldözzék. Az ellenzéki magatartás megrögzött mentalitássá válik a család minden tagjában. Igaz, nem lehetett az valami veszedelmes virtuskodás, mert hisz nem ment rá se élet, 98 vagyon. Hanem annál nagyobb baj, hogy az Árpád gyerek egész komolyan vette az apa osztrákellemes kitörésiéit. Túlságosan riagy volt a fantáziája, és kamaszos tettvágy fűtötte. Azt pedig valahogy le kellietti vezetni. Hp másképp nem, hát egy-egy Habsburg meggyilkolásával. összesúgott a vele egyívású diákokkal, s 'egv illegális diákkör lett az eredménye. Azért aztáni kicsapják az iskolából. Hazamenni nem mer a kölyök, mert apja alagbanem elnáspángolná buzgő forradalmiság áért. Hogy az ördögbe ne. Hiszen lai magyar bolondságok kora lejárt. Egy szállóvendéglős mit tegyen? Szidhatja a Habsburgokat ott, ahol senki sgpt hallja. Ne is kerüljön ,a szeme elé az a gyerek! Nerrj i^ kerül, nem is mer. Folytatja a majgylar bolondságokat. Beáll vándorszínésznek, mint nem is olyan régen Petőfi. De nem lesz belőle se színész, se költő. Valami más jut eszébe. Kulisszafestegetés közben támad benne a gondolat, hogy mi lenne, ha nem kulisszákat, hanem valami egyebet festene. Mi az etgy olyan nagy képzeletű fiatalembernek?... Hipp-hopp! varázscsizma? — s már Münchenben van. Megfesti az Alkonyi tájat, aztán a Delelőt.- Az útóbbira még Párizsban is felfigyelnek. Ejnye! Ha már ilyen híresség a fiú, miért ne békülne meg vele az apa? Bizony, hogy megbékül. A tehetséges fiú tanul, festeget. Most már hazajárogat, s egyre gyakrabban. Ez a jó Mátyusföld hívogatja. Itt lelhet a legszebb dolgokat festeni, itt élnek a legszebb és legigazibb magyar emberek. Szokásaik, ruházatuk, arcvonásaik megőriztek valamit az eredendő ősiségből. Aztán itt Van Martos mellett a tanya, a Kingyespuszta. Az a legjobb, legalkalmasabb menedék. El lehet itt rejtőzni a zavaros, hangos világ elől. Ki is bővíti, megtoldja tomyocskával műteremmel. - Csudálatos dolgokat alkot képzelete, s egyre füresehbé válik. Aztán van, aki insprálja, az após uram, Jókai Mór. Nemcsak a lányát adta oda a tehetséges piktornak, hanem szolgáltat bőven ötieteket is. A magyarok bejövetele című körképét is ő sugalmazta. A hatalmas körkép áldott fantázia -terméke: történelmi tényt örökit, meg, de kompromisszum is — a milléniumi idők rikító aktualitása. Mégsem -elítélendő, inkább nagyon megbecsülni való alkotás-. Hiszen emberfeletti munka, a magyar festészet legkiválóbbjainak kezenyomát őrzi. A romantikus elképzelés ellenére realisztikus eszközökkel megvalósított mű. A Feszty család Ögyallán élő sarjánál fellelhető vázlatok sok mindent árulnak el az alketőról, szociális és politikai elveiről. Ragaszkodása szülőföldjéhez nem a . megszokott értelemben felfogott érzés vagy szentimentalizmus. Magyarság-fogalma nem azonos a polgári világ nemzet fogalmával. A nemzet maga a nép, s nem az uralkodó polgári vagy nemesi réteg. A Ikörkép legtöbb alakját martosi parasztemberekről mintázta meg. Maga az érkező fejedelemasszony senki •más, mint egy martos! leány. A modell nem réqen halt meg rákbetegségben — matuzsálemi korban. Talán nem is sejtette, hogy a hóbortos festő az ö arcvonásaiban magát a népet magasztosítja fejedelmi rangra és szépségre. Ez a jó Mátyusföld volt az ihletője, s ez lett örök nyugadalmat adója. Az ógvallai temetőben ott áll a kripta, vörös kis téglaépület, a Feszty család sírboltja. Ott nyugszik maga- a caládalapító ős — Szilveszter, s ott nyugszik a r.agyálmú, dús képzeletű Árpád. Egymás mellett a ifeállóvendéqlős, festő és ügyvéd, egvben országgyűlési képviselő. Két nemzedékre tellett az egykori iparoslegény pner.qiájából és sok mindent virágoztatctt ki magából ez a népi sarjadék: józan polgári erényeket, pénzgyűjtő szenvedélyt, építész és politikus fiakat és anarchikus:, nyugtalan művészt. Szép erő lakozott benne, mely végül is önmaga ellentmondásává fajult a polgári fejlődés lehetőségeinek dzsungelében-. Az utol")& fejezet a harmadik nemzedék. Beszéljünk róla? Ez a fejezet nagyon i-s ismerős. Mintha Gorkij Artamanov családjából kopírozta volna á valóság. Ilyen az élet és ilyen a művészet. Egymásra ütöttek, akár az ikertestvérek, envik a másiknak a szülője, egyik a másikat magyarázza. Bábi Tibor Részlet a ' híres körképből Feszty Árpád a' festőállványon A Kingyespuszta