A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-22 / 51 - 52. szám

Afrika délkeleti partvidékén a forró pusztai szelek elől magas hegyláncok mögé bújva fekszik Mozambik, a gyönyörű pálmaerdők és gazdag gyümölcsösök kedves éghajlatú otthona, mesébe illő pasztellszínű falvak és tájak hazája. A természet bőkezű volt ez ország iránt, az élet azonban kegyetlen: Mozambik még mindig portugál gyarmatterület. Napjainkban az afrikai országok népei egymás után vetik el a rabság Igáját. Nemrég vívta kl szabadságát Ghana, utána Guinea, s már Nigéria ls kopogtat a függetlenség ajtaján. Mozambikra még mindig a portugál diktatúra elnyomása nehezedik s népét ez béklyózza mind testileg, mint szellemileg A szabadság gondolata azonban ezen a földön sem ismeretlen, s az az egynéhány, akinek mégiscsak sikerül szert tenni műveltségre, az elnyomottak és a tudatlanságban tartottak ébresztőivé, a szabadság elöharcosalvá válnak. Az ilyenek közé tartozik LlUnyju Mikajja is, azal a különbséggel, hogy ő a leirt szó meggyőző erejével, a költészet fegyverével végki eszméltető feladatát s tárja fel egyben hazája valóságát a világ előtt. Igen, a világ előtt, mert habár cz a poéta mindössze huszonnyolc éves és művészi termékeinek még csak első gyümölcseit adja — ez a gyümölcs európaiaknak és ázsiaiaknak egyaránt Ízletes: Bennük érzi egy nép fájdalmát, elégtétel-keresését, az új korosztály szélesebb világszemléletét és tudatos harcát — mindezt költészetté fokozva, a tam-tamok egykedvű búgását és a harci dobok pergését idézve. E versekből érzik a föld. amelyet az Indlai-öceán és egy nép könnye mos, egy ország, amely a délvidéki napnak és fiai szeretetének fényében és melegében virágzik s lépdel szabadsága felé. A következőben két verset közlünk ezen afrikai ország fiától. P.J AFRIKA hangja MEDDIG MÉG? Nagyanyám maga sem tudja, Hány esztendős lehet. Az éveket nem számlálja, Szerinte — nincsenek . . . Szorítja a kapát kezében És ássa, ássa a rögöt, Mint századokkal ezelőtt... Van ahol ökör Húzza az ekét — Széltében termő lesz a rét: Az ilyen földekeh Batáta s földimogyoró terem Nagyanyám örökké mezítláb jár. Talpán már kérget fogott a vénség, S mégis most sem tudja még, Hová vezetnek a kijárt utak . . Szorítja a kapát kezében És ássa, ássa a rögöt, Mint századokkal azelőtt. S van ahol az ugart vontató töri, Ekéje mélyen vág a talajba — Egyesek földjén hallatlan magasra Nő a tengeri . . . Nagyanyám maga sem tudja hány évet ért meg, Nagyanyám mindig mezítláb lépked Nem gondol a futó Időre, Nem is tud felöle ... Szorítja a kapát kezében És ássa, ássa a rögöt. Mint századokkal ezelőtt . . . Mondjátok, meddig még T FEKETE ANYA ÁLMA* Egy fekete anya Gyermekét ringatja, Fekete homloka mögött, Fekete fürtjei alatt hófehér álmok szunnyadnak... Egy fekete anya Gyermekét ringatja, S feledkezik arról. Hogy az aszály még zsendüloben Megsorvasztotta a tengerit, Hogy holnap már nem lesz enni mit . Fehér vUágröl álmodik. Amelyben gyermeke iskolába, lép, Iskolába, Ahol a nagyvilágra Nyitják az emberek szemét. Egy fekete anya Gyermekét ringatja,Meg is feledkezik Néger testvéreiről, Akik palotákat S falvakat építenek És kötőanyagnak Áldozzák a vérüket... Fehér világról álmodik Amelyben gyermeke széles útra lépne; A szabad emberek Szép útmezejére. Egy fekete anya Gyermekét ringatja, S szinte nem is gondol Osztó határokra, A korbácsra sem, Mely a húst szaggatja .. . Fehér világról álmodik Ahol gyermeke élhet szabadságban. Szabad emberként. Szabad hazában. Egy fekete anya Gyermekét ringatja .. És a gyermbk Álmában is hallja Mit beszél az anyja . . . Megnyílik piros ajaka. Mintha csak Valamit szólni akarna . . Lehúnyt szemhéja alól Tiszta könny szivárog Fekete arcocskájára . . Az anya mosolyog . . Álmodik más világot: fehéret Fehér világot, Amelyben gyermeke — élhet LILINYJU MIKAJJA Jussom Ne legyen több a jussom: - Naponként kenyér jusson. S ha elérkezik telem, - Fölöttem födél legyen. S ne csorduljon a könnyem, - Ha beborul fölöttem. Tudjak emberként élni, - Ne kelljen soha félni, S elbújni rettegéssel, - Szabadon zengjen léptem, S dalom fel tudjon szállni... S ha egyszer meg kell állni: Ne kelljen vezekelni. - Legyen a jussom ennyi. CSONTOS VILMOS 43