A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-22 / 51 - 52. szám

— Csak kering körülöttünk... mint a szputnyik. — Mint a szputnyik? — Szakasztott úgy. Az udvaqon megcsikordult a kavics. Lidi felugrott, és az ajtóban férjébe ütközött. — Isten hozta, Vince bátyám! — parolázott Sándor a vendéggel. - Hát én is jó vendéglátó vagyok, eltekergem az időt. Te pedig — fordult Lidihez - éhenszomjan tartod Vince bácsit. Miről beszélgettek, hogy még háziasszonyi kötelességedről is megfeledkeztél? A szputnyikról. — Miről? - hitetlenkedett Sándor, és kérdő pillantást vetett az öreg felé. Feletet senkitől sem kapott. — Hát... kezdte el Sándor, de maga sem tudta, mit szóljon, így az asszonyt sürgette: - Hozzál csak be a demizsonból, meg valami harapnivalót is keríts elő. Sándor éppencsak, hogy rágyújtott egy cigarettára, Lidi már az asztalra tette a kancsó bort. — Maradj itt te is — tartóztatta Sándor —, egy gyűszűnyi nem árthat meg. Töltött. — Arra igyunk, Vince bátyám, hogy még soká egészségben együtt dolgozhassunk a partiban. — Arra nem iszom — tette le poharát Lidi. Sándor nem hitt a fülének. — Aztán miért? — Mert te nem soká maradsz velük! — Hanem ? — Itthon maradsz! — A szövetkezetben ? — Tőlem akár ott is. Sándor hüledezett. — Lidi, nem ismerek rád. Vince bácsi, mivel lététté meg az asszonyt ? — Nem étetett meg semmivel — válaszolta csendesen Lidi —, csak elbeszélgettünk. Az egészségednek sem használ a mindennapos utazás, meg úgy gondolom, házasembernek egy szputnyik éppen elegendő. — Megint a szputnyik — kapott a fejéhez Sándor. - Vince bácsi, az isten szerelmére, szólaljon meg végre, mi közöm nekem a szputnyikhoz? Az öreg azonban eleresztette füle mellett a kérdést, nagy komótosan a közben kialudt pipáját tömködte. Ez a munka pedig egész embert kíván. MARTON JÖZSEF Az asszony és a kölyök jöl vannak. .. most telefonáltak a klinikáról. Három kiló nyolcvan deka . . . nem az asszony, te marha, hanem a fiú, — teszi hozzá az örökké ugrató Kovarlk kacagva. Jaj ... hű ... melege van ... az arcán, az izmaiban, a szivében! És a meleg (ndul fölfelé az agyba, a száj széthúzódik és nevet. . . nevet és ölelkezik, mert jön a mérnök, a kapuőr, begurul Sándor és jön Juli néni, a takarítónő. A kezét szorongatják, vállára csapnak. Nevetnek a falak, és nevet a kazán, mert muszáj nevetni ebben a boldogságos, gyönyörű világban. És a tűz nevetve újságolja a gőznek: a fűtőnek fia született! A gőz viszi a hírt a turbónak, az áram kacagva rohan a vezetékbe és a vezetékek viszik a hűt át a mezőkön, erdőkön, iskolákba és gyárakba, kis. falusi házakba és komoly könyvtárakba: ismét többen vagyunk . .. a fűtőnek fia született! PÉTERFY GYULA Reggel hat órakor vette át a szolgálatot. Minden rendben volt. Nyomás, gáz hőfok.. . minden. Hét órakor szenet engedett a rostra. Most nyolc óra van. Ilyenkor szokott reggelizni. De ma nem nyúl a táska felé. Nem menne le a torkán az étel. Ügy fél, mint gyermekkorában. Fél — nagyon fél. Éjjel, mikor az asszony azt mondta, hogy hívja a mentőket — remegni kezdett a lába. Azután csak ült Gizi mellött, és szeretett volna valamit mondani, de nem talált szavakat. Most az Irányító-szekrény műszerfáiét nézi. Kell az áram ... ott... ott a szülészeten ls, ahol most a Gizi!... Azt mondják nagyon fáj. hogy a szülés a legnagyobb féjdalom. Először azt gondolta, be sem jön. De a segédfütő még üj ember, nem dolgozhat egyedül. A kazán, mintha érezte volna, hogy valami •baja van, engedelmesen dolgozott. A turbina dübörgött, az áram mint láthatatlan folyam áradt a .vezetékbe. Mikor beértek, az ápolónő á^arölta Gizit ,és rámosolygott, őt meg elküldte. Azt mondta, nincs rá semmi szükség. Otthon a mama már talpon volt és nevetett: „...na te csibész, most nagyanya leszek". Ne lógasd az orrod és ;ne ténferegj itt nekem. Menj dolgozni. Bejött. A kapuőrnek is elmondta a dolgot, de az its csak nevetett. Négy gyerek apja — ő csak tudja. Náluk ez az első. Két éve nősült. Nagyon fél! Esik a nyomás — szenet! Nézi a rostot — jő. Megindítja a fújtatókat — a nyomás emelkedik. Bejön Sándor. Öreg fiú már. No mi van? Fiú lesz? Mert ha lány, akkor paccer vagy. Mindenki vigasztalja. Mit félsz, ma már nem kell az asszonynak a szüléstől félnie — biztatják Sándort. Feleségének negyvennégyben született a harmadik fia, ö otthon sem volt, — éppen abban az időben verték ki belőle az eszeszek a reumát. Jók az emberek. Segítenek neki. De azért ö mégis nagyon fél. Mert Gizi szenved, és ő nerti segíthet, pedig milyen erős. Még három napja sétálni ment Gizivel. Mindig; sétálni jártak. Nézték a gyerekkocsikat. . . meg meg ő büszke is volt, hogy mindenki látja, hogy <ö apa lesz. Telefon. A fliszpecser nagyobb nyomást kér. A „vizesek" nem bírják. A vizesek: a vízierőművek. Ha -alacsony a vízállás, akkor bajban vannak. Üjabb széntömeget enged a/ rostra — gyerünk, ez jő hónap. Túlteljesítették a tervet, kiesés nem volt legalább hat darab százas lesz a prémium. Szegény Gizi — neki fáj. De nem lesz semmi baj ... biztosan nem lesz! Holnap megveszi a kocsit. Azt a krémszínűt. Éis vesz hat „cumlls-üveget". Abból biztosan sok kell, mert az törékeny. Szunárt ls vesz és tlr kiló grízt. A kisbabák grízt esznek. Nem, ezt azért inkább megkérdezi a Gizitől.. Vajon ml lesz? Fiú.? Lány? Csak már túl lenne rajta az asszony. Még csak dél van. Cigaretta. Ez már a harmadik csomag Gyetva, pedig egyébként csak húszat szív. De most nagyon izgatott és nagyon fél. Most már otthon nem fog a szobában cigarettázni. Az árt a kicsinek! A kicsi! Vesz néhány gumiállatot ls meg csörgőt... olyan muzsikálót. És a Gizinek selyemcukrot... azt nagyon szereti Meg virágot . .. meg . .. meg mindent vesz neki... az édesnek, aki most szenved. Telefoni Az irodából harsogó hangon üvölti Kovarlk, a bérelszámoló: fiad van, fiad vanl 39