A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-22 / 51 - 52. szám

Zöld Margit konzervgyári munkásnö és Fodor Lívia bantisztviselönő közös gyakorlata Diőspatonyban, Felsőpatonyban, Vámosfalun és itt Dunaszerdahelyen is» lehet a 'tornászokra számítani. Pedig a falusi ember, főleg nyáron, későn és fáradtan jön haza a földekről, meg aztán gyakorolnia sem igen van hol. Sok-sok ezer asszony, férfi, fiatal és gyermek készül a gyönyörű testnevelési Ünnepségekre szerte az országban. Azt szeretnénk, hogy fellépéseik örömöt és bátorságot sugározzanak, semmi esetre sem megtorpanást a szokatlan, új feladatok előtt. GÁLY OLGA 7 Az asszonyok gyakorlataiban főként a mozdulatok harmóniáján van a hangsúly — Bár sokáig tartana még ez az enyhe idő — tekint ki az ablakon Török Rozália, illetőleg Rózsika — ahogyan őt a dúnaszerdahelyi járási nemzeti bizottságának dolgozói szólítják. Török Rózsikát a testnevelési szakosztály titkárságán találtam meg, amint éppen, „belső" munkát végez Szabó János járási titkárral együtt. Belső munkának kell mondanom, mert mint a fenti óhaj is mutatja - Török Rózsi külső munkáját nagyonis befolyásolja az időjárás. Az ő törékeny vállain nyugszik ugyanis a dunaszerdahelyi járás testnevelési szervezeteinek beszervezése a II. Országos Spartakiádra. A szervezési munkában természetesen részt vesznek munkatársai, Szabó János járási titkár és az egyes községek testnevelési dolgozói is — mégis elsősorban Török Rózsi a lelke, a mozgató rugója a nagyszabású akciónak. És hogy mennyiben függ mindez össze az időjárással, arra feleljen meg nekünk maga Török Rőzsi, járási módszertani oktató: - Ha elegendő tornaterem állná rendelkezésünkre, akkor nem szorulnánk a szabad ég alá, és mindegy lenne, vajon esik-e, fagy-e? Dunaszerdahelyen azonban egyenlőre csak a tizenegyéves iskolának van tornaterme, (bár az sincs még teljesen készen), és Így rossz idő esetén vagy télen kénytelenek vagyunk kultúrotthonunkban i

gyakorolni. Tavasszal a járási testnevelési ünnepélyekre készültünk. Mint oktató, kijártam a falvakra, és bizony számos helyen ugyanilyen tornateremhiányt tapasztaltam. Vámosfalun olyan nagy sár volt, hogy szalmát kellett elhintenünk a földön, ha pedig tplságosan fújt a szél a kazlak mögé biújtunk. Én a dunaszerdahelyi asszonyokat tanítom be, és egyenlőre még hetenként egyszer kint tornászunk — mondja Török Rózsi mosolyogva. Az egészség és a szép mozgás tiszta örömé tükröződig Fodor Lívia arcán November-decemberben a szabadban tornászni - elismerést érdemlő teljesítmény. Értem, miért olyan rózsapiros Török Rózsi arca, miért olyan hamvas a bőre és rúzst sose látott ajka, miért olyan karcsú, ruganyos az alakja. — 1954-ben kerültem Dunaszerdahelyre, és már dolgoztam az I. Országos Spartakiád előkészítésén. Járási viszonylatban jól végeztünk^ - Mi a helyzet ma? — Szép reményekkel nézünk a II. Országos Spartakiád elébe — kapcsolódik a beszélgetésbe Szabó titkár is. — Bár a gyakorlást csak az őszi mezőgazdasági munkák bevégzése után kezdhetjük meg, úgy látjuk, minden tekintetben megálljuk a sarat. A toborzás még folyik, főként az iskolákban. Bekapcsoltuk a mezőgazdasági tanonciskolákat és a falusi testnevelési szervezeteket, valamint az üzemek sportolóit is. — Milyen kategóriákba osztják a Spartakiád tornászait? - Külön- külön lesznek a felnőtt férfiak és az asszonyok. Külön az idősebb fiúk és lányok 18 éves korig, azután a nagyobb gyerekek 12—16 éves korig, a kis iskolások, fiúk-lányok együtt 7-12 éves korig, és a mindig legnagyobb sikert aratő óvodások 6 — 7 éves korig. Ezek a legkisebbek meseszövegre, a többiek pedig zenére tornásznak majd. - Rózsika az asszonyokat tanítja — int munkatársnője felé Szabó elvtárs. - Igen, a felnőttek, de a serdülök gyakorlatait is ismernem kell, hogy szükség esetén kisegíthessek — egészíti ki Török Rózsi. Mi is ez a női gyakorlat? A elme: „Vetés." A célja: kifejezésre juttatni a nők ügyességét munkájukban és szabad idejükben. A gyakorlatok mozdulatai kifejezik a munka örömét, a nők erős elhatározását, hogy felelősségteljes feladataik elvégzésében elérik a férfiak színvonalát; az asszony küldetését a családban, a pihenést játékok és táncok formájában. A gyakorlat nemcsak a nézőket, hanem magukat a tornászokat is gyönyörködteti. Koreográfiája sem fizikailag, sem szellehiileg nem túlterhelő. Az egyszerű-mezőgazdasági munkásnö épp oly könnyedén megoldja, mint a szellemi dolgozó. A gyakorlat alcíme: Ének a földekről és a kertekről. Egyszerű dallamokat és dalokat hallunk, amelyek eszünkbe juttatják: az asszony dolgozik, gyermeket ringat és táncol, hogy így kifejezze az aszszonyok életének tartalmát. — Hogyan osztják be a gyakorlási időt? Elkészülnek-e az anyaggal? .- térünk vissza a legfontosabb problémákhoz. - Számításunk szerint, ha hetenként egy, esetleg más fél órát gyakorolunk, becsületesen elkészülünk, és nem terheljük túl az embereket. Igy aztán nagyobb az érdeklődés is, mint a múltban volt — válaszolja Szabó titkár. — A szervezési munkákban nagy segítséget jelentenek a járási tömegszervezetek képviselőiból megszervezett „vezérkar" és annak pénzügyi, közlekedési, gazdasági és propagációs bizottságai. — Nézzen el hozzánk egy hónap múlva - fordul hozzám Török Rózsi. - Most még nem sokat mondhatunk. Az emberanyagunk lelkes. Egyes falvakban, mint