A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-07 / 49. szám

Egyiptomban: Jiri szamárháton Brazíliában: az óceán hullámai nyaldossák a Cukorsüveg lábát szerencse* utat! Egyesek például az iránt érdeklődtek, vajon van-e az utazás részvevőinek vakbelük, hogy milyen öltözékeket visznek magukkal, hogyan jutnak fel autójukkal a Pamlr fennsíkra, hány könyvet szándékoznak írni úti élményeikről, visznek-e ha igen milyen mosógépet és jégszekrényt, főként pedig: mi lesz a hosszú öt év alatt a feleségükkel? A világutazók azonban nemcsak a fejvadászok földjén, hanem a szenzációéhes közönség körében is feltalálják magukat. Készségük és humorérzékük egy pillanatra sem hagyta őket cserben, és Így születtek a tapssal jutalmazott frappáns válaszok: Dr. Vit: Mindegyiküknek megvan a vakbele, sőt a mandulájuk meg a bölcsességfoguk sem hiányzik. Ha állandóan a különbözö szerveiket fenyegető megbetegedésekre gondolnának, talán el sem Indulnának a nehéz útra! Jifí Hanzelka: Túlnyomórészt munkaruhát, kezeslábast viselünk majd, amelynek a filmezéshez 'és fényképezéshez szükséges kellékek számára — horribile dictu — huszonhat zsebe lesz. Feltétlenül megbíznak a 805-ös Tatra kocsikban, amelyeknek néhány fogyatékosságát kiküszöbölték, és most számos más kiváló tulajdonságukat is tekintetbe véve kitűnően megfelelnek minden követelménynek. Kipróbálták ugyanis, hogy ahová az amerikai jeepek é egyéb gyártmányú terepjáró kocsik üresen sem másznak fel, oda a 805-ös Tatra még egy ágyút is felhúz maga után. Belegázoltak például a kocsival egy folyó nyolcvan centiméter mély vizébe, kikapcsolták a motort és mikor öt perc múlva újra begyújtották, a 805-ös vígan pöfögött tovább. Hát Így képzelik ezt el majd a nehéz útszakaszokon és a Pamír fennsíkon is! Hogy hány könyvet írnak? Ki tudná azt előre megmondani? — Mindenesetre jobb, ha valakinek tíz könyvre való anyaga van és csak egyet ír, mintha egy könyvre való anyaga van és tizet akar írni — válaszolta igen szellemesen Jirí Hanzelka. Mirko ZBemund: Mosógépet nem viszünk magunkkal, sőt jégszekrényt sem. Elsősorban nincs helyünk, másrészt pedig bízunk abban, hogy mindkét problémát sikerül valamiképpen megoldanunk. És az asszony? A család? Ez bizony igen komoly kérdés. Ugyan melyik fiatal férj hagyná ott szfvesen a feleségét és kis gyermekeit öt évre, hogy olyan útra keljen, amelynek veszedelmei és váratlan, vagy vért nehézségei nem jelenétenek éppen életbiztosítást. — Alapos meggondolások után lemondtunk arról a tervünkről, hogy az asszonyokat ls magunkkal vigyük, Egyrészt biztonságuk, a nem asszonyoknak való fáradság miatt, másrészt az út sikere és merész kalandjai érdekében — mondta Mirko Zikmund. — Jifí két gyermeket hagy itthon, az én Szávám is kilenc éves lesz, mire az öt év letelik. De hogy mégse maradjunk egészen idegenek a családunk számára, minden egész estét betöltő, vagy két rövid film elkészítése után „hazaugrunk" az anyagot feldolgozni. Igy már elfogadhatóbb a dolog. Az érzelmesebb lelkű női közönség is megnyugszik, és könnyebb szívvel búcsúztatja kedvenceit. Jifí és Mirko érzik ezt a szeretetet Érzik, hogy ami mintegy kétezer embert Hanzelka és Zikmund mérnökök megérkeznek a bratíslavai pályaudvarra, hogy részt vegyenek a Kultúra és Pihenés Parkjában megrendezett beszélgetésen Karácsony előestéjén a kenyai mocsarak fogságában ide hozott a Kultúra és Pihenés Parkjába, az több, mint kíváncsiság. — Ha majd nehéz helyzetben leszünk utunkon és a negyven-ötven fokos hőségben a nyelvünk is felpattogzik — a víznél is többet jelent majd számunkra az a tudat, hogy nem vagyunk egyedül. Sokmillió honfitársunk aggódó szeretete kísér mindenütt — mondja a szőke, gyerekarcú Jifí, alig titkolva meghatottságát Szilveszterkor indulnak útnak Hanzelka és Zikmund mérnökök, dr. Vit orvos és titkár, valamint Chalupa műszerész, hogy öt éven át járják a barátság, a béke és a nemzetek közötti megértés útját. Megnyílnak előttük idegen földrészek idegen országainak határai. |Csak az USA és Columbia tagadták meg eddig a belépési engedélyt. Nem baj. Az emberek közötti rokonszenvnek úgysem szabhatnak határokat. Jifí, Mirko és társaik — szerencsés utat. Viszontlátásra! GALY OLGA Egyesek szívesen hangoztatják, hogy a mi korunkból kiveszett a romantika. Nos, aki azt állítja, annak hasznára vált volna, ha részt vesz a november tizennyolcadikán a bratislaval Kultúra és Pihenés Parkjában a Práca szerkesztősége által megrendezett beszélgetésen. Ki beszélgetett és kivel? Csehszlovákia dolgozóinak első számú kedvencei és büszkeségei: Jifí Hanzelka és Miroslav Zikmund jöttek el hozzánk, hogy miután már Kassa dolgozóit és a komáromi hajógyár munkásait felkeresték, új világjáró Útjuk megkezdése előtt kérdések és feleletek formájában velünk is ismeretessék útitervüket, és az ilyen hosszú utazással kapcsolatos sok-sok lényeges részletkörülményt. Az óriási termet az utolsó férőhelyig betöltő közönség, elsősorban ppdig a rengeteg fiatal, szomjasan itta magába a szőke Jifí és a fekete Mirko, a két rokonszenves megjelenésű fiatalember képét. őket személyesen látni, szellemes, találó, okos válaszaikat hallani olyan élmény, amit vétek lenne elmulasztani. Sokan Afrikáról és Dél-Amerikáról irt könyvüket ls a hónuk alatt szorongatják, hogy a beszélgetés után a bátor szerzők aláírásával gazdagítva vihessék haza könyvespolcukra. Jifí és Mirko türelmes, megértő és nyájas partnerek a beszélgetéshez. Ott ülnek az emelvényen elhelyezett asztalnál jövendő útitársaik, dr. Róbert Vit orvos és tikár, valamint Micka távírász (Chalupa műszerész a szerelési munkák miatt távolmaradt) a Práca képviselőinek társaságában. Figyelmesen reagálnak mindenre, pedig a kérdések jégesőként záporoznak. De hát mit nem tud ez az ördöngös két legény? Gyorsírással jegyeznek, hogy lehetőleg mindenkinek megfelelhessenek. iNos hát lássuk, mire voltak kíváncsiak a bratislavaiak, akik közül igen sokan meglepően gyakorlati kérdéseket adtak fel.