A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-20 / 29 - 30. szám

«asa z*z ősi vár zlLpltt Fiatalok találkozója Az ösi vár — a Dunai Ifjúsági Találkozó szimbóluma, amelynek Amfiteátrumában — ha az idő engedte — a legtöbb esti program lejátszódott Minden jónak vége szakad egyszer — tartja a közmondás. Igen, vége immár az ifjúság Dunai' Találkozójának, mely két hétig lázban tartotta nemcsak Szlovákia vendéglátó fővárosát, de az egész országot. Köztársaságunk szíve ezúttal ismét Bratislava felé fordult, aggódó szülők lesték két hétig dobogó szívvel a la- * pokat, nem találkoznak-e fiuk, lányuk nevével az újságok hasábjain, AStól Mezőlaborcig és Ostravától Komáromig, milliók ültek nap mint nap a távolbalátó készülék mellett kíváncsian és türelmetlenül várva, nem látják-e meg a képernyőn szeretteiket, akik eljöttek ide az ország minden részéből, kis falukról és városok- * ről, iskolások és dolgozó fiatalok, hogy az öreg vár alatt, városunk történelmi falai között tanúságot tegyenek Csehszlovákia nemzeteinek testvéri barátságáról, arról, hogy ez az ifjúság békében akar élni, dolgozni és kultúrát építeni a régi hagyományokon. Felejthetetlen napok, felejthetetlen élmények! Harmincháromezer gyermek és ifjú, harmincháromezer életörömtől doiogd .szív, egy felszabadult ország felszabadult fiai és lányai. De lehetetlen^ volna száraz számokkal kifejezni, mi játszódott le itt ez alatt a két hét alatt, mely soha el nem múló emléke lesz sok-sok fiatalnak. " Lehetetlen beszámolni a rengeteg kulturális és sporteseményről, melyek különben is csak az ünnepségek külső, látványos keretét adták meg. A lényeg a szívekben, a lelkekben játszódott le. Nemcsak a fiatalok fogékony lelkében, hanem a felnőttekében, az öregekében is. Most láttuk miért, kikért harcoltunk, kiknek épi- , tünk. Ezeknek a boldog, nevetösszemű, napsugaras lelkű fiataloknak, fiainknak és leányainknak, ennek a boldog, szabad nemzedéknek, mely ma még olykor játékos kedvvel, olykor komolyan tanul, hogy ha eljön az ideje, átvegye kezünkből a kalapácsot, a kapát, a tollat, odaálljon a munkapadok, az eke mellé, odaüljön az íróasztalhoz és folytassa az országépítés, a szocia- , lista jövő építésének nemes munkáját. Olyan öröm és lelkesedés árasztotta el fellobogózott, ünnepi köntöst öltött városunk utcáit, tereit, amilyet talán a felszabadulás ama felejthetetlen áprilisi napjai óta nem láttunk. Az sem számított, hogy szinte trópusi felhőszakadásszámba menő zápor szakadt csaknem naponta az ünneplők nyakába. Ki törődik olyankor az .esővel, amikor belülről, a szív melege_fűti! így aztán nemcsak az Amfiteátrum, a Kultúra és Pihenés parkjának, színpadai s a város különböző pontjain felállított szabadtéri srlnpadok, de az utcák is nap mint nap megteltek daloló, táncoló fiatalok tömegeivel. 3 ugyan el tudná-e felejteni, aki látta a július 5-i éjjeli felvonulást és tüntetést, a 6-1, vasárnapi díszszemlét vagy a nagyszabású testnevelési ünnepségeket, melyekhez hasonlót még városunk nem látott. Nem, felejthetetlen élményekben nem volt hiány sem városunkban, sem a kerület más helyiségeiben, ahová a nótáskedvű, örökké vidám fiatalok ellátogattak. Teli marokkal hintették szét közöttünk ifjú szivük kisugárzó melegét, a tiszta lelkük mélyéből fakadó őszinte életörömöt, nem kívánva mást cserébe tőlünk, csak hogy mi is együtt örüljünk, együtt ünnepeljünk velük, együtt lelkesedjünk azokért az ideálokért, ami az ő szivüket fűti. Őrködjünk, hogy fiatalságunk megőrizze ezeket az ideálokat, hogy sohase csalódjon bennünk, felnőttekben. Ne engedjük, hogy valaki is gonosz szándékkal kezet emeljen rájuk! — ta — Cseh fiatalok üdvözlik a szlovák fővárost. — Pardubicei fiúk és lányok zenés felvonulása a dunaparton A jezovi (kyjovi járás) nyolcéves középiskola zenekara tseh és morva népdalokkal szórakoztat fiatalokat és öregeket Daloló ifjúság — a Dunai Találkozón részt vett úttörők búcsúja a vendéglátó dunai metropolistól