A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-07 / 49. szám

A kikötőnél Látkép I S eljött az este. Fények gyúlták a parton. Öncélú és htú fények. Önmagukban gyönyörködnek. Nem tudnak egyebet, minthogy éjszakákon át önmagukat bámulják a hullámzó folyóban. Most szakad el a város a folyótól. Éjszaka keríti hatalmába a Dunát. Sötét takarója úgy borul a folyóra, mint a bőrhuzat munka után az iróg&pre. Olyan a Duna, mintha már nem is lenne. Most a víz az esetlegesség! A város éjszakai világosságra ébred. Neonfénnyel gyulladoznak, hunyorognak, tündökölnek s táncolnak lenn az utcaközben s fenn a házak oromzatán. MÖHR GEDEON (Barsi felvételei) Kora reggel jutottam ki először a Dunapartra. Sejtelmes köd gomolygott a nagy víz felett. Tengerpartnak látszott a hajókikötő, melyből csak az átjárónak használt uszályok fekete teste ötlött elő, mint mozdulatlan, nagy, sötét árnyék. Az élet itt csak a parányi csónak, mely a hajó farához kötve vígan táncol a hullámokon. Egyetlen vörös lámpa vigyáz az átjáró uszályon, melyet felülről ráerősített ernyője miatt csak a vízbesunyítö képe árul el. Zene üteme cseng valahonnan a ködök sűrűjéből, s hirtelen, mint valami sokszínű, izgató, délszaki madár, láthatatlan, fölfelé törtető hajó sajátos tülkölése szárnyal a magasba. * Négy-ötemeletes komor bérházak dísztelen éj sivár homlokzata sorakozik szorosan egymásnak vetett vállal. Homályos ablaksoraik fénytelenek. Egy udvarház cüszei Lehangoló kép lenne ez, ha a szem nem találná meg a neki való vigasztalást. Az egyik másodemeleti erkélyen megpillantottam az örök ember felségjelét. Ott lakik a drága kis királyfi, vagy királykisasszony. Hófehér zászlócskák egész sora... a szárltókötélen. Ezeknek víg és hószinüen újdonsült lobogása arról beszél, hogy a kis királyi ivadék odabenn a ködtől sápadt ablakok mögött még egészen csöppecske. Délben eltűnt a köd s kisütött az oki bervégi nap. Ojra partjára csábított a Duna. Partjain gyérülő levelű fák szói kodnak, de meglevő színes lombjuk nyári emlékeket idéz a napsugár. Hajó törtet fölfelé ár ellenében. V< tó gőzös, melyhez hosszú kötélen uszály is akaszkodik. Elkeseredetté gozik a vontató gőzös, melyen si»i tesznek-vesznek a hajósok, akik szakasztott másai a tengerészeknek. Mégsem azok, A költő szobra a ligeti parkban int ezt Verne Gyula hírhedt Antifer •e nagy átkozódások közepette bilefelé más hajók úsznak. Könnyeién, diadalmasan, hattyúszerüen siklanak el 'lőttünk. Bratislavában meg sem állnak, nem is lassítanak, csak zászlóikkal adják meg a városnak a tiszteletet. Csak esetlegesség itt a város. A Duna a lényeg, a nagy folyam, a népek örök, puhatestű országútja. A Bolond szobor