A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-23 / 47. szám

Sándor László A kárpátontúii magyar irodalom ii. 1944 ósze döntő fordulópont nemcsak Kárpátontúl széles népi tömegeinek életében, hanem e terület íróinak munkásságában is. A felszabadulás után szinte egy csapásra megváltozott emberi magatartásuk, új tartalmat kapott mondanivalójuk. Az új helyzet - az újjáépítés, a szocializmusba való beilleszkedés, a szocializmusból a • kommunizmusba való átmenet — új feladatok elé állította a költőket, írókat egyaránt. Elsőkként az ukrán és orosz irók szólaltak meg. 1944 novemberében megindult napisajtójuk, majd almanachjuk es könyvkiadásuk gazdag nyilvánosságot adott írásműveik közlésére. (A terület magyarságának politikai hetilapja, a Munkás Újság csak félévvel később kelt életre a fasiszta éra küszöbén történt kényszerű elnémulása után, és természeténél fogva kevés lehetőséget adott szépirodalmi írásművek közlésére, éppúgy, mint a Zakarpatszka pravda hasonmásaként megjelenő Kárpáti Igaz Szó.) Az ukrán költők közül a fiatal, akkor még alig huszonöt esztendős Jurij Hojda csatlakozott azokhoz a párt- és szovjet emberekből szervezett csoportokhoz, melyek a felszabadulás után a városi munkássággal és falusi parasztsággal keresték a kapcsolatokat. Aktív közéleti tevékenysége, megfeszített újságírói munkája sem gátolta Hojdát új versek írásában. A kárpátontúli falu életének, a parasztok, pásztorok, favágók és tutajosok életének alapos ismerete mondatta tollba verseit, ez az életközelség és életismeret hozta őt közel olvasóihoz. Elbeszélő költeményeiben: a Verhovinszka poemába.n (Verhovinai költemény), Lolita, Lolitá-ban .. . Gyivcsina z deszjatoho kiaszu-ban (Tizedik osztályos diáklány) ' stb., és lírai verseiben, amelyekre jellemzőek aforisztikus, frappáns zárószakaszaik, mindig arról írt, ami idősze.ü volt, amire rezonáltak az olvasók nagy tömegei. Verseinek anyagát nemcsak a kárpátontúli tematikából merítette. Nem szűnő érdeklődéssel és mély rokonszenvvel fordult a szomszéd népek, elsősorban a magyarok felé. Halála után jelent meg L'horszki melogyiji (Magyar dallamok, Kijev, 1955) című verskötete, amelynek legszebb darabjait a Szovjetország és a népi demokráciák népei megbonthatatlan barátságának és a béke megvédése gondolatának szentelte. Jurij Hojda igényes, időálló költészetével — mind mondanivaló, mind formanyelv tekintetében — áttörte a regionalizmus szük kereteit, és versei sorra, jelentek meg a kijevi és moszkvai időszaki sajtóban és önálló gyűjteményekben. Hasonló sikereket ért el a gyermekversírás terén Volodimir Ladizsec, aki jól ismeri a gyermekek lelki világát, és frissen pergő, derűs verseivel közel tud férkőzni a gyermekekhez. Gyermekversekkel jelentkezett az oroszul író Szemjon Panyko is, akinek eddig két kötet -nyi verse jelent meg. Az idősebb nemzedékhez tartozó Julij Borsos-Komjatszkijon kívül az utóbbi időben Vaszil Gyijanics és Vaszil Vovcsok válik ki leginkább az ukrán költők közül. Az ukrán prózaírás terén szép sikereket ért el Ivan Csendej és Mihajio Tomcsanyij. Mindkettőjüknek több kötetnyi elbeszélése, illetve kisregénye látott napvilágot, amelyek a kárpátontúli ukránok keserves múltját és örömteli, építő jelenét ábrázolják a szocialista realizmus módszerével. Az utóbbi években az idősebb nemzedékhez tartozó Olek -szandr Markus, Fegyir, Potusnyak és mások jelentkeztek új írásművekkel. Az orosz prózaírók közül Szvet ti na 3, Verhovina (Verhovina, drága földünk. Moszkva, 1954) című regényével Matvej Tyeveljcv tűnt fel és tett szert nemcsak Szovjetuniószerte, hanem az ország határán túl is elismerésre. A szerző Ivan Belinyec agronómus és kommunista segítőtársai: Ilko Gorulja, Oleksza Kurtinec és másak alakján keresztül a Icárpátontúli ukránoknak azt a vágyát és törekvését ábrázolja, hogy Kárpátontúl újra egyesüljön az anyaországgal Tyeveljov a cseh és a magyar érán át vezeti a regény cselekményét, és a felszabadulás és újraegyesülés történelmi eseményével zárja le. a mü alapeszméje nagyszerűen domborodik ki az érzéketes környezetra.jz és a jóll jellemzett alakok révén. Az idősebb nemzedék tagjai közül Joszif Zsupán kapcsolódott be az utóbbi időben az irodalomba. Összegyűjtött elbeszéléseinek kötete, a Tyoplij hieb (Meleg kenyér,) ez évben látott napvilágot. A magyar irodalom Kárpátontúlon a felszabadulás után először a lírában adott életjelt magáról. Az idősebb nemzedéket képviselő Győry Dezső és Sütő Kálmán mellett sorra jelentkeztek a fiatalok: Bakó László, akinek 1951-ben Zengj hangosabban! címmel jelenik meg első önálló kötete, majd őt követően a többiek: Bakos Róza, B. Bihari Sándor, Szalai Borbála, Vántus Bertalan, Zsolt Ádám és mások. Az ötvenes évek elején teszik első lépéseiket a prózában Csengeri Dezső, Szenes László és mások, akik elbeszéléseikben, karcolataikban a város és falu dolgozinak életét igyekeznek a szépirodalom eszközeivel realisztikusan visszatükrözni. 1954-ben azután sor kerül az egymás után megszólaló költők és írok első kollektív szereplésére az Új Hang című antológiában. Ezt követte a terület ukrán és orosz íróival történt együttes fellépésük az 1955-ben kiadott Szovjet Kárpátontúl jubileumi számában (amely egyidejűen ukrán és magyar nyelven jelent meg), majd pedig ugyanabban az évben a gyermekek részére kiadott Tavaszi napsütés című versgyűjteményben. Ekkorra már új erők kapcsolódtak be a fokról fokra kialakuló kárpátontúii magyar lírába: a faluról hozott élményanyagával jelentkező Kovács Vilmos és a gyermekek lelkéhez közelférkőző Osvát Erzsébet. A kárpátontúli magyar lírikusok sorában figyelemreméltó helyet foglal , el friss, űj mondanivalóiű költészetével Bakó László. A harmincévesekhez tartozó költő tizennyolc éves volt. amikor a felszabadulás bekövetkezett. Nem csoda hát, ha már első verseinek zöme is a kárpátontúli új valóságot tükrözi. Fejlődése további szakszaiban pedig egyre tudatosabban fordul a kárpátontúii táj és embere felé. Bakó első verseiben Petőfi, Ady és Erdélyi József hatása érzett. A költő őket vallotta mestereinek, de igyekezett minél előbb megtalálni egyéni hangját, Ahogy mélyült szakmai tudása és növekedett mondanivalójának újszerűsége, olyan mértékben vetkőzte le mentorainak hatását. Az 1954-ben napvilágot látott Kitárom karom, és különösen a két évre rá, 195öban megjelent Rohanó évek sodrában című verseskötetei mind tudatosabban és formailag mind egyénibb és kiforrottabb hangon fejezik ki nemcsak a kárpátontúii magyar és ukrán mikrokozmosz problémáit, hanem korunk égetően fontos, általános mondanivalóját is. Bakó László fő témaköre az alkotó, teremtő munka, amelynek mámora ott lüktet a szovjet emberek szívében, és amely sok új csoda véghezvitélére serkenti a dolgozó tömegeket. Eddig megjelent köteteinek számos versét szentelte e témának, de talán a legkifejezőbb e tekintetben A nyárból jöttem című versének befejező része, amelyben a munka eredményeire utalva, a szovjet életet aposztrofálja optimista derűlátással és bizalommal : Érzem, most nyara, nyara van a népnek. Tavasz nevelte: száz forradalom, bátran dacolt át száz téli fagyon. E nyár örök lesz, nem jön tél utána, csak virágja lesz, gyümölcstermő ága, kivirul minden körötted s köröttem — amerre nézel — millió csoda. A szovjet hazában és a szocializmust építő népi demokráciák országaiban a munkás kezek nyomán valóban „millió csoda" jön létre, amelyek az emberek javát, boldogságát és örömét szolgálják, ellentétben a kapitalista országokkal, ahol az emberek boldogtalanságára és elpusztítására törnek a fegyvertgyártó iparmágnások és szekértolóik. Bakó eddigi köteteinek több ciklusában foglalkozik ezzel a témával. Számos verse a munka embereit, gyári munkásokat, kolhozparasztokat rajzolja meg. A szerző különös szeretettel fordul az öregek felé, akik hajlott koruk ellenére szívesen állnak be a munkarendbe, és ifjúi hévvé' és lendülettel végzik munkájukat. Ide söroihatók az Üveges, Párttitkár, Féka bácsi stb, versei. A költő másik nagy témaköre a béke védelme a háborús veszéllyel szembeni Az ukránra is lefordított Békedalban a békét a tavasz langyos bizsergéséhez, a virágos ág gyümölcsfoganásához, a nyári meleg fényéhez, a háborút pedig a csikorgó fagyhoz, rideg, dermesztő télhez hasonlítja. A vers utolsó szakasza mintegy összefoglalja a költő nézetét: Áldott legyen a nyár meleg fénye, a tavasznak langyos bizsergése, célok, eszmék gyümölcsfoganása — átkozott légy, sose lássunk háborúság — müvünk pusztítása A béke védelmének, a szovjet nép békés alkotó munkájának szentelt versei szervesen kapcsolódnak a népek barátságáról, testvéri együttműködéséről Irt verseihez. Ezeknek zömét a magyar népdalok könynyedén áramló, játékosan pergő stílusában írta (Túl a Tiszán, Szabolcsban, A tolmács, Akácfasor, akácfasor stb.), s ezért igen hamar utat találnak az olvasók szívéhez. Ámde nem kevésbé hatásosak és meggyőzőek Bakónak azok a barátság-versei, amelyekben szinte az ódák hangján énekel a népek testvériesüléséről. Ezek közül 12