A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-23 / 47. szám

uyi'tftí'iatf i-o a ím anomavr ítmvmii«*nm aiv l . Alekszander Nyikolájevics Afinogenov neve és alkotása hazájában, a Szovjet­unióban a legteljesebb elismerésre tart­hat igényt. Munkássága révén a fiatal Író csak­hamar a szocialista dráma egyik leg­eredményesebb úttörőjévé vált. Életmű­ve huszonhat színmű, több filmforgató­könyv és sok apró írás a színház mun­kájáról. 1941 októberében egy légitáma­dás áldozata lett. Alekszander Nyikolájevics Afinogenov ekkor 37 éves volt. Proletkultos és rappista tévelygéseken ét jutott el a teljes értékű alkotásokig. A Kisunokám (eredeti elme Másenka) a legsikeresebb műve. Moszkvában és országszerte több száz színház játszotta s a központi Közlekedési Színház 1941 óta mindmá'g nem vette le műsoráról. Így a MATESZ lényegében mér kita­posott úton járt, mikor bemutatását el­határozta. Dokumentációs anyaga után Ítélve nálunk is sikerre számíthatott. Tárgya, mondanivalója, drámai hitele még inkább igazolta a dramaturgia felte­vését. Másenka drámája hiánytalanul meg­fogalmazott világkép még akkor is, ha a szocialista társadalom problematiká­jából csak egy szűk részletet vetít; világkép, mert a teljes embert mutatja, bár központi alakja csak egy serdülő gyermeklány. Mondanivalója kiárad, kitör a tárgy adta lehetőségek keretein, s egy szét-Bartha Erzsi (Másenka), Udvardi Annu (Vera) Bartha Erzsi (Másenka), Király Dezső (Okajomov professzor), Kucsera Anna, Buckó Judit, Szabó József (diákok) Afinogenov színművének bemutatója hulló családi közösségen túl a nagy emberi közösségre, a társadalomra utal. így megfordítva értelmezi az egykor közhellyé vált igazságot, hogy a család a társadalom pillére. A családot a magántulajdon formálta polgári vagy kispolgári mentalitásból fa­kadó önzés és anarchia juttatta válság­ba. A dráma megrázó erővel bizonyltja, hogy csakis az egészséges társadalom, a szocialista társadalom mentheti meg, ami még megmaradt belőle, az indivi­dualizmus és önzés rétegei alatt sor­vadó emberi meghittségét. A cselekmény Dickens gyermekre­gényeire emlékeztet, s egy megható je-, lenet egynesen az angol szerzőre utal. Minden ízében meggyőző és minden­kihez szóló történet. Másenka apja meg­halt, anyja új boldogságot keres, és a gyermeklány a paleográfiának élő, könyvmoly nagyapához menekül a szá­mára elfogadhatatlan új körülmények elől. Másenka, a gyermek a jövő — a magunk folytatása, az új szocialista társadalom záloga; Okajomov professzor a rideg, megcsontosodott vénség. Má­senka a könny és a mosoly, a bolondos április és a teljes szeretetreméltóság. Megható módon küzd a nagyapa szere­tetéért, és kiharcolja, mert gyermek és ellenállhatatlan. Mikor Okajomov szíve már teljességgel meglágyult, mikor a gyermek már nélkülözhetetlenné vált számára, akkor megjelenik Vera, Má­senka anyja, és jogaira hivatkozva el akarja szakítani tőle. Itt, ezen a ponton szól bele a drámába a Komszomol gyer­mekközössége, az új társadalom és visszaadja az unokát a nagyapának, a gyermeket édesanyjának, s^a gyermek­nek az édesanyát. 'Leonyid és Nyina szerelme, Tumanszkij doktor és fia megigazulása és a főcse­lekménnyel párhuzamos motívumok mé­lyen kihangsúlyozzák a mű mondaniva­lóját. Az MATESZ a Kisunokám bemutatójá­val bensőséges sikert aratott, és így méltóképpen emlékezett meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfor­dulójáról; ugyanakkor komoly művészi teljesítménnyel dokumentálta a cseh­szlovák-szovjet barátságot. Másenkát a Dódival már népszerűvé vált Bartha Erzsi alakította. Kiderült, hogy sokan alaptalanul féltették őt ettől a szereptől. Az első kép egy-két jele­netében arcjátéka néhány elvétett moz­dulata ugyan még Dódira emlékezte­tett, ezt a benyomást még fokozta a csaknem azonos hajviselet is. Am Leonyid megjelenése őta szemmelláthatóan nőni kezdett, s végképp leküzdötte alig észlel­hető gátlásait. Másfél esztendőt kelletett megmutat­nia a serdülő gyermekleány életéből. Va­lóban minden jelenetében új volt, más volt. Egyszer a magára hagyott gyer­mek, máskor a nagyapja szeretétét áhí­tozó kisunoka, aztán a szerelem sejté­seivel viaskodó, fölérző kislány - a bo­londos április: végül a Komszomol tag­ja, a Szovjetunió kicsi polgára. Minden helyzetben meggyőző játéka felejthetet­len kis Másenkát eredményezett. Király Dezső Okajomov professzora hiteles tudós és öregember típus. A ri­deg, magára maradt könyvmoly a drá­mai folyamatban könnyes, kedves hu­morú nagyapává oldódik. Kiváló partnere Podhorsk^ felvételei Okajomov professzor és a kisunoka Bartha Erzsinek. Minden közös jelenet­ben logikusan reagálnak egymás játékára, így a teljes művészi visszahatás még inkább fokozza teljesítményüket. Tarics János Leonyid szerepében kissé túloz. Arcjátékát olykor nem hatja át az érzelem. Inkább szándék, mint átélés eredménye. Am alakításának vannak nagy képességekről tanúskodó mozzanatai is. Mikor rátalál szerelmére, mikor gyerme­ke születik, lelkendező, tiszta öröme megható emberi élményt nyújt. Nyina énektanárnő alakját a szerző homályosabban fogalmazta meg. Annak ellenére funkciója félreérthetetlen, és Botka Zsuzsa hitelesen alakltja. Érett, gyengéd lelkületű asszony. Szerelme, ér­zelme megfontolt. Tóth László Tumanszkij doktor sze­repében kitűnően alakítja a nőhódító szép férfitíp.ust, de magérádöbbenése és megtisztulása nem mondható meggyő­ző teljesítménynek. Talán több ha­sonló szerepéből adódnak gátlásai, * hol ugyancsak a nőhódító szép * fér­fit játsszotta. Csakhogy most me­rőben új feladat állt előtte, s valljuk be, számára szokatlan feladat. A fele­lőssége tudatára ébredő apa és ember drámai színeváltozását így nem tudta teljes mértékben elhitetni inkább külső adottságaira támaszkodó, mint belső átélésből fakadó játékával. Tóth Lászlót meg kell óvni az egyoldalú szerepektől, s úgy vélem Tumanszkij doktor alakí­tása komoly lehetőséget nyújt neki, hogy kitörjön már-már modorossá vált egyol­dalúságából. Gyurkovics Mihály Viktor szerepében kedves, könnyelmű kamasz. Apját maj­moló durvaságát, de a fiatal lélek őszin­te megigazulását is teljesen átéli. Lelkes Magda mint Mótja házvezetőnő valóságos meglepetés volt. Modorossága, külsőségekben tobzódó komikuma eltűnt. Valóban Mótját játszotta, ahogy a szerző megfogalmazta, a zsörtölódő, de gondos, kissé groteszk házvezetőnőt. Vera, Mása anyja nem a legszeren­csésebben került ki a szerző tolla alól. Udvari Anna az alakjában rejlő lehe­tőségéket teljességgel megvalósította. Kucsera Anna, Buckó Judit és Szabó József Másenka osztálytársainak szerepé­ben kedvesek, igazán fiatalok. Minél je­lentéktelenebbnek látszik szerepük, funk­ciójuk annál fontosabb. ök a gyermek­közösség, az új társadalom, a konflik­tust feloldó tényező. Az utóbbi kettő új tagja a színház művészegyüttesének, tel­jesítményük azért annál meglepőbb. A bemutató sikere, a színészek telje­sítménye, a jellemek növekedése, válto­zása, a drámai folyamat csaknem hiány­talan kibontakozása elsősorban Viktor Lukáé átgondolt és alapos rendezői mun­káját dicséri. A jelenetek beállítása, kép­szerüsége, mozgalmassága mindenütt a mondanivalót szolgálja. Mindenkit csak örömmel tölthet el, hogy a Púcsik Jóska sok fegyelmezet­lensége után, ilyen szép munka került kl Viktor Lukéi kezé alól. BABI TIBOR

Next

/
Thumbnails
Contents