A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-16 / 46. szám

Igy kezdődött A fekete Afrika forró lehelete perzselte két órán át a nézősereget A színes fényárban zúgtak a tam-tam ütemei. A pódiumon gyermekkorom álomvilága perdült festői kosztüméiben táncra. A tam-tam állandóan szól. Üteme hol lassul, hol pedig gyorsul: majd váltakozik a balafonnal és a huszonegy húrú koralanttal. A háttérben négy művészien stilizált afrikai kunyhó jelképezi az őserdők falvait. A néző akaratlanul is Picasso műhelyére gondol. Minden táncnak van cselekménye. Az egyik rituális szertartásokat ábrázol, a másik ősi legendát mutat be, a harmadik szerelemről, harcról beszél — hol lágy, lírai hangnemben, hol pedig drámát sejtet... A számos dal és tánc a mindennapi életből meríti anyagát, a munkáról énekel. Az egész műsor az együttes megalapítójának szavait igazolja: Afrikában az életet — a mindennapi életet — nem lehet elképzelni a dal és a tánc művészete nélkül, mely ösztönösen és spontánul jön létre. Gyakran munka közben ragadja és ihleti meg a pillanat a „szereplőket", és az alkotásnak ezért nincs, s nem is lehet tudatos művészi jellege. Az ösztönösségnek természetesen megvannak az előnyei, ám vannak hátrányai is! Az ilyen művészi alkotás még valódi népköltészet, melyből hiányzik az egyéniségek jellegzetessége, minek következtében a folyamatos műsor monotonná válik. Éppen ezért feltétlenül szükséges a stilizálás. Mert itt minden költészet; és minden költészet egyben varázslat Hisz a primitív népek beszéde számc esetben ritmikus, dallamos és — költőjj Amennyire pedig költői a annyira mágikus a költészet, szavalatukat, pontosabban éne&iket játos testmozgással kísérik, zik a tánc, melynek szí A táncos, aki a kezdet kez< volt, mágikus erővel, varázs! álmait és elképzeléseit, akaratát ráerőszakolni a A műsor halász, vlzhori táncai emlékeztetnek a primitlvjeinek régi és és táncaira. Felidézik a' dalát, a kapások, a napraforgó vadászok, hajóvontatók dalait és táncait. Igy aztán a két óra Afrika fekete gyermekein sorsa. Az együttes nemcsakj ünneplését mutatja be. Sze pereg le az öreg földművei akit kígyóméreg pusztít e űzik el a járványt terjesztő meket. Emberevők alkony; a tanúi, majd régi legenda rébe. (Gonosz párducok a mezőkön és az erdőbe: állatot egyaránt pusztítanak, végül is megteremti az oroszlánt, és ez legyőzi a rossz párducokat. A jő legyőzi a rosszat!) És ezután következnek a műsor utolsó számai, az iparosok tánca és a vásári jelenet, melyek nekünk szlnesség és koreográfia szempontjából a legtetszetősebbek voltak. besz elodil eágra. orok aori gé It büvködálkodnak mbert és jó tündér szágot, Belgiumot, Olaszországot, Svájcot, Hollandiát, Lengyelországot és Magyarországot ... Folklór vagy balett? Az előadás után felmerült a kérdés, vajon valódi afrikai balett-művészétet mutatott-e be a Keita Fodeba együttes? Néhány napilapunk részleges nemmel válaszolt. Pedig tévedtek! Amit láttunk, már több volt mint folklór. Igaz, lényegében más, mint az európai balett, mely minden megnyilvánulásában tetszeni akar! A Keita Fodeba célkitűzései egyelőre megmaradnak az ismertetésnél; bár az együttes teljesítményében többször észrevehető volt az európai koreográfia hatása. A hosszú, monoton számok lerövidítése, összekapcsolása, mely fokozta az előadás belső ritmusát, szabályos koreográfiai beavatkozás volt. Az együttes művészi vezetője azonban, nagyon helyesen, nem használ olyan zínpadi hatásokat és koreográfiai elképeléseket, melyekkel a balettcsoport jesítménye többet tükrözne vissza. Int amilyen a mai afrikai valóság, ' melési módszerével és ebből eredő tszínvonalával. Lehet, hogy a melodikus zenéhez szokott hallásunknak a tam-tam ritmusa túl egzotikusnak tűnt fel; nincs kizárva, hogy a női táncszámok bizonyos mozdulatai furcsán hatottak ránk, és szokatlan volt számunkra a zeneszámok hangszerelése is. A Keita Fodeba együttes azonban az igaz valóságot mutatta be! Az igaz pedig mindig szép — mondotta József Attila. - si -Es most néhány szót az együttesről. Megalapítója Keita Fodeba, egy régi guineai muzsikus család tanltósarja — jelenleg az új szabad néger állam, Guinea belügyminisztere — volt. Párizsban, afrikai származású egyetemi hallgatókból alakította meg csoportját az ötvenes évek elején. Afrika művészetét akarta bemutatni Európának. Keita Fodeba és a balett-együttes mai művészi vezetője, Kante Facelli minden évben újból és újból bejárták Afrikát. Jártak Szenegáliában, Tógában, Szudánban .. . Dal- és táncmelódia gyűjteményük rögzítésére tíz kilométernyi hosszú magnetofon szalag volt szükséges. A fekete művészcsoport bejárta, végidalolta és táncolta Afrikát, Franciaor-