A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-26 / 43. szám

Eqy irodalmi múzeum Másfél évtizeddel ezelőtt még ősdi, kétemeletes ház állt az opavai Ostroiná utca végén. Az arra járó idegennek előbb Rudolf Herbst cégtáblája ötlött a szemébe meg a másik felirat, amely­ből megtudta, hogy a házban bort, sört mérnek a szomjúhozóknak, s csak aztán lett figyelmes az első emelet két ablaka ktfzt diszlö kőtáblára, amely Petr Bezrué szülőházaként jelölte meg ezt az épüle­tet. Az emléktáblának azonban 1938-ban, egy évvel leleplezése után el kel­lett tűnnie, akarcsak a költő köny­veinek, amelyek a fasizmus ével alatt indexen voltak. 1945-ben a ház tönkre­ment, a szomszédos házzal együtt lebon­tották, s az üres telek előterében, bokor tövében, virágokkal körülvéve ízléses téglaoszlopba ágyazták a költő dombor­művű arcképévél ékesltettt emléklapot. Ma már egy űj, háromemeletes palota belsejében, kiállítási tárgyként kapott helyet ez az emlékoszlop. Mert a költff szülőházának helyén két évvel ezelőtt a „fehér város" és az egész dolgozd nép szeretetéből felépült a Petr Bezrué Mú­zeum. Hazánk valamennyi irodalmi múzeuma közt nemcsak gazdag leltári anyagával (amelyből rengeteg vár még feldolgo­zásra), hanem támogatói számával, népszerűségével és kulturális tevékeny­ségével is első helyen áll. Aki azt képzeli, hogy egy irodalmi múzeum minden tevékenysége a véletlen látoga­tók vagy Irodalomtörténészek tájékoz­tatása, a kiállított könyvek, képek, kéz­iratok rendben tartása, az igen téved. Éppen a Petr Bezruí Múzeum működé­sének sokoldalúságán látjuk - s tanul­hatjuk ls meg - mi az igazi értelme és jelentősége egy ilyen irodalmi múze­umnak. A múzeum nemrég még a Sziléziai Ta­nulmányi Intézet szerves része volt, ma már önálló t. ézmény, csupán a Sziléziai Múzeummai van gazdasági kapcsolatban. Azonban mindkettővel szorosan együtt­működik a Bezruí életére, munkásságára vonatkozó kutatómunkában. Munkássá­gát tudományos tanács irányltja, az említett intézmények, a nemzeti bizott­ságok, a Tudományos Akadémia, az író­szövetség és más szervek képviselőinek v közreműködésével. Petr Bezruí egész hagyatéka a mú­zeum tulajdona lett. S a múzeum dolgo­zói a bezruí i hagyományok ápolóival, tudósokkal, Írókkal, költőkkel karöltve szeretettel foglalkoznak a hagyatékkal, A múzeumnak egy kisebbfajta „fiók­vállalata" ls van: a költő ostravlcel la­kóházát szintén múzeumnak rendezték be. A helyiségeket itt eredeti állapotuk­ban Ő*rzik meg, csupán az egyikbe állí­tanak üvegszekrényeket, amelyekbe a hagyatéknak az az anyaga kerül, mely a költőnek a Beszkidekhez s a hegyek né­péhez való viszonyét szemlélteti. (Köz­ismert, hogy Petr Bezruí szenvedélyes természetjáró volt.) A költő tavaly ünnepelte 90. születés­napját, s akkortájt olyan volt az irodal­mi múzeum, mint a hangyaboly. Egy­másnak adták a kilincset az érdeklődők, irodalomkedvelők, diákok, munkások és más látogatók csoportjai. A múzeum anyagából rendezték kiállításaikat mind­azok a községek és városok, amelyeket kedves szálak fűztek a költőhöz, pl. Místek, Háj, Ovalo, Ostrava, de Innen kaptak segítséget és útmutatást az or­szág legkülönbözőbb részeiben levő üze­mek, iskolák és intézmények ls. Ünnep­ségek, emlékestek, matinék színvonalát nagymértékben emelték a múzeum taná­csai és részvétele. - Ezzel bizonyították be a múzeum dolgozói, hogy egy ilyen intézmény nemcsak tudományos kutató munkát, hanem széleskörű ismeretter­jesztő munkát is sikeresen végezhet. A múzeum nem lehetne meg sajtószerv nélkül; van ls lapja, amely kb. évente négyszer jelenik meg. Ezen keresztül tartja fenn a kapcsolatot a Bezruí-ha­gyomány tisztelőivel. Közli a kiterjedt munkaközösség tagjainak rövid érteke­zéseit, a költővel kapcsolatos újabban feltárt adatokat, figyeli a hazai és kül­földi Irodalomban és sajtóban felbukka­nó bezruéi vonatkozásokat, s híreket hoz a múzeum tevékenységének ered­ményeiről. Ezen a sajtószerven kívül azonban még igen sok nyomtatott kiad­ványa van a múzeumnak; a a Bezruíról szóló, másutt kiadott könyvek és füze­tek ls magukon viselik a múzeum dolgo­zóival való együttműködés számos je­gyét. Idén szomorú feladat elé került a Petr Bezruí Múzeum. Néhány nappal a dolgozók Februári Győzelmének tíz­éves jubileuma előtt meg kellett ren­deznie az élve klasszikussá avatott nagy költő temetését és gyászünnepségeit. Ugyanebben az esztendőben megkezdte az irodalmi múzeum az elhunyt. Bezruí örökének újszerű ápolásét. Születésének évfordulöján megtartották a „Bezruí Opaváje" nevű ünnepségeket, amely min­den évben megismétlődve emlékezetébe idézi népünknek, mily nagy költő volt, s hogy harcolt a dolgozók emberi jo­gaiért. Az idén még szerény keretek közt, bér bensőségesen folytak le ezek az ünnepségek. A következő évtől fogva azonban azzal is emelkedik az ünnepsé­gek értéke és szépsége, hogy ekkor oszt­ják majd ki a Bezrué-díjat az év legjobb költő alkotásáért, amely Petr Bezruí költői útján halad s a szocialista hu­manizmusért küzd. Sok mindent el lehetne még mondani arról a munkáról, amit ebben az irodalmi múzeumban végeznek. Az embernek az a benyomása, s nyilván Így is van, hogy itt senki sem csupán a fizetéséért dol­gozik; hiszen az ilyen feladatok a önálló kezdeményezések eleve többet kívánnak meg a heti negyvenhatóráa munkaidőnél. Azt, amit erről a múzeumról eddig el­mondtunk, azért mondtuk el, hogy min­denki lássa: nagyjaink emlékét ápolni szép dolog, de a kegyeletnek követésre és törekvésre kell serkentenie, Ügy, mint Opaván. SZÁNTÖ GYÖRGY Jobbról a második Petr Bezrui háborútól megsérült opavai szülőháza Petr Bezrué szülőháza helyén épült múzeum A múzeum egyik terme

Next

/
Thumbnails
Contents