A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-19 / 42. szám

Nem ismeri a Magas-Tátra szépségeit, aki nem látta a felkelő nap rózsaszínű su­garait fürödni a Csorba-tóban, aki nem élte át a napnyugtát egy cirbolyafenyő alatt ülve, aki nem figyelte a csillagok tükörképét a szurokfekete víztükörben és nem sétált esti holdfénynél a parton. Annak Idején a Genfi-tó partján filozófiai traktátumok születtek; Itt a Csorba-tónál a szépség és a jóság himnusza tör fel az emberi lélek legmélyéről. Ezek a költemények, himnuszok és szimfó­niák hangtalanul jönnek a világra és halnak el, valahogy úgy, ahogy a franciák mondják: „sans paroles". Viszont elrettentő, ahogyan divatos képzőművészek és kontárok torzítják el vásznaikon a fenséges természetet. Giccsek és Ízléstelenségek születnek itt a Csorba-tó partján. Kufárok váltják apróra és bizony gyakran hamispénzre az aranytallérokat. Saj­nos, vannak elegen, akiket megejt a hamis­pénz csillogása. Egy gyémántosan ragyogó szép reggelen láttam egy „mestert" a tónál. Festegetett­mázolgatott. Az út kanyaróban, úgy százméter­nylre egy másik „mester", női kiadásban. Aztán szinte megrendelésre, egy divatos bratíslavai festő szállott le a kisvonatről, nagy vásznat cipelő apróddal. Ez már kissé sok volt. Elmenekültem. A piros jelzésen Indultam el a Kriván irá­nyában. Hullámvasúthoz hasonlított az erdei út, melyet hol sötét fenyvesek szegélyeztek, hol pedig eltévedt nyárfák és nyírek. A kora reggeli nap hüvős fényében kellemes volt a já­rás. Piros lázban égtek a dércsípte fák, a sürük alján piroskalapos mérges gombák hajlongtak, akár egy mesebeli erdőben. Az idő rohan, fogy az út és máris a Jamszky-tó partján találom magamat. Valaha Itt turista menedékház állott. Pon­tosan tizennégy éve, hogy a német fa­siszták felgyújtották és lerombolták. A „Magas-Tátra" • partizánbrigád harcosait üldözték. Ahmadulin, a partizánok tatár eredetű parancs­nokának fejére magas vérdíjat tűztek ki. Ered­ménytelenül. Mert a néhai tatárdúlök kései unokája Itt védte az Itteni parasztok és pol­gárok biztonságát, harcolt szabadságukért. Nem ls tudta, hogy Így teszi jóvá Batu kan harco­sainak vétkeit. Ez a partlzánosztág kétszer ls visszaverte a németek Tátrafüred ellen intézett támadá­sait, majd két hétig védte a Csorba-tő kör­nyékét. A túlerő elöl a Jamsky- tőhöz és a Há­rom kúthoz vonultak vissza. Innen intézték támadásaikat a német állások és közlekedési vonalak ellen. Majd a Grunikra húzódták fel, és kőszáli sasként csaptak le az ellenségre. Ámbár nem úgy indultam el, hogy felmásszak a Krlvánra. E szép reggel és az emlékezet bírt rá a hosszadalmas gyaloglásra. És nem bántam meg. A legnyugatibb tátrai őrlésről, a Kriván­ról pompás a kilátás. És milyen szép volt a leszállás! Puha, füves hegyoldalon jutottam le a Három-kútig. Itt állott valamikor a vá­zsecl menedékház. Ezt ls felégették a néme­tek. Az úton alig találkoztam turistákkal. Csu­pán néhányan jöttek Podbanszko felől, a Lip­tói-havasokból. Valamennyien turista mene­dekhéz felállítását hiányolták. Késő délután volt, midőn új ismerőseimmel az alsó úton Indultam vissza a Csorba­tóhoz. Hogy kényelmesebb, mint a felső út, ezt a üdülők és könnyebb paciensek hada bizonyította legjobban. Zajongva tépték a mál­nát és dalolva gombáztak: hiába volt ott a tábla „Szigorított rezerváció! TUos a .. ." A szürkületben feltűnnek Csorba-tó épületei. A nyugati égbolton még bíbor felhők jelzik Panoráma a Kriván tövében a lenyugvó nap útját, ám keleten már felra­gyogott az első csillag. Mire leérek a tóhoz, leszállt az este. Sötét paripáját odakötötte pihenni az egyik hegy­csúcshoz, a tó fölé. Elült a zaj lenn és fenn egyaránt. Csupán a távolban sípol egy vonat és a tejúton csúszott meg egy rakoncátlan csil­lagfióka és hull alá a mélységbe. Estében még­egyszer felragyog, majd szörnyethal. A fák között fiú és leány simul egymáshoz. Nem ls veszik észre, hogy a vörösfenyők, a nyír­fák meg a borókabokrok is beleremengtek a he­gyek fagyos leheletébe. Megriadt a tó tükre ls. Egy Weöres verset Idézgetve Indulok szál­lásomra : „A dér a kökényt megeste Hűvös és sörét az este." A Jamszky tó, háttérben a Kriván Jó éjszakát! meredek kanyar és lenn vagyok a vízesésnél. Ez itt már a törpefenyö birodalma, kéklik a sok encián és vlrlt a szétszórt papír és kon­zervdoboz. Fehértaréjú táncoló hegyipatak a vezetőm, majdnem a Csorba-tóig kísér. Erre lefelé már jelentkezik a vörösfenyő, lucfenyő, a- boróka és a nyírfa is. Az irtvá­nyokat ellepi a fekete és vörös áfonya no meg a málnabokrok tengere. Hegyóriások

Next

/
Thumbnails
Contents