A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-13 / 28. szám

Festői környezetben fekszik az üdülő Ebéd Egy kis délelőtti játék Délutáni pihenő a tetőteraszon „Jön a tömeg, Jön a tömeg! Mint a megriadt legyek röpülnek róla a kövek. Szálló szikla, apró szikra, mint ki a szemét kinyitja, ha vasdorong ütötte meg« József Attilának ezek a sorai jutnak eszembe, ezt csattogják a kerekek, ahogy visz a vonat Korompa felé. Milyen lehet ma ez a városka, a munkásosztály egykori harcainak színhelye? Sokat változott-e amaz emlékezetes napok óta, amikor csendörsortüz közepette követelt nagyobb darab kenyeret, emberibb életet a magára ébredt proletariátus. Az állomáson semmi új sem fogad. Ugyanaz a régi állomásépület, mint egykoron volt. A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű gyárépületei sem sokat változtak külsőre az elmúlt harminc-negyven esztendő alatt: ugyanazok a kormos műhelyek, ugyanazok a füstöt okádó gyárkémények. A Szlovákiai Villamossági Vállalat korszerű, csinos csarnokait nem veszi észre a Zsolna felől érkező utas, Így aztán teljesen az a benyomása, hogy megállt az idő Korompa fölött. Ez az érzés még csak fokozódik, ha a pályaudvart elhagyjuk. Két ütött-kopott emeletes épület falán a kormos vakolat alól kikandikáló ..Hotel" felirat arról tanúskodik, hogy itt szálloda lehetett egykoron. Velük szemben, az út másik oldalán a vasgyári kolónia apró házai is a múltról beszélnek, a múltról, amikor csak ilyen lakás jutott a munkásoknak . .. A város egy kanyarodó mögött egyszerre tárulkozik ki äz idegennek. S itt mér a múlt ölelkezik a jelennel. A régi. takaros, városias, földszintes házacskák mögött új, modern lakónégyed beszél arról, hogy Korompa nem az az elmaradt kisváros, mint aminek a vonatablakból látszik, hogy a munkásosztály februári győzelme itt is csodákat müveit. A nemzeti bizottság épületét bárki történelmi emléknek vélhetné, olyan ódon, impozáns külsőre. Csak ha belép az ember; veszi észre, hogy itt minden új. csak az építészek hagyománytisztelete teremtette meg e kegyes csalást. Bárcsak más városainkban is ennyire tiszteletben tartanák a hagyományt, gondoskodnának ilyen ötletesen róla, hogy a régi és az új épületek stílusa ne üssön el annyira egymástól! Vietorisz Sándor, a helyi nemzeti bizottság elnöke, igen elfoglalt- ember. Megszokták már a korompaiak. hogy minden ügyesbajos dolgukban hozzá forduljanak. Az alatt az egy vagy másfél óra alatt is, míg hivatali szobájában' ültünk, vagy négyen keresték fel a legkülönfélébb panaszokkal. Az egyik derék polgár például .válni akart a feleségétől. Ebben még nem is volna semmi különös, ha K. bácsi nem volna nyolcvankét éves! És hát bizony élete pártja, aki — mint a bácsika panaszolja, öt 'esztendeje nem akar eleget tenni házastársi kötelezettségeinek — maga is hatvannyolc éves. De nem azért van itt az elnök, hogy fennakadjon az ilyen kényes és fogas kérdéseken. Beidézi a másik érdekelt felet is, és majd csak összebékíti a perpatvarkodó „fiatalokat". Ha valaki elmegy Korompára, csak természetes, hogy elsősorban is a huszonegyes események részletei iránt érdeklődik, s olyan emberrel szeretne beszélni, aki maga is részt vett az akkori tüntetésekben, harcokban. Vietorisz elvtárs szintén emlékszik az eseményekre, bár nem vett részt bennük, még gyerek volt abban az időben, de készségesen elkísér a gyermeküdülőbe, melynek gondnoka, Schmidt Ferenc a vasgyárban dolgozott abban az időben. A városháza mellett tábla mutatja az utat az üdülő felé, így az is eltalál oda, aki sohasem járt még errefelé. Feltételeztem, hogy egy ilyen egészségügyi intézmény száméra szép helyet választottak ki, de azért mégis meglepett a kép, amely a volt Csáky kastély mögött, a hegyi ösvény kanyarulatában elébem tárult. Elegáns, modern, szállodaszerű épület gondozott park közepén, s mindez égbenyúló fenyőőriásoktól körülvéve. A környéken csend és nyugalom, mintha legalábbis órákra és nem néhány percnyi járásra volnánk az élénk, lüktető életet élő kisváros középpontjától. Még folyik a tanítás, igy nyugodtan elbeszélgethetek Schmidt elvtárssal, aki régi szervezett munkás, a kommunistá pártnak egyik legrégibb harcosa, megalakulása óta tagja, a Munka Érdemrend viselője. Feri bácsi — mert csak igy hivja mindenki — elbeszélése nyomán megelevenednek a munkásosztály vérrel és verejtékkel írt dicső történetének lapjai, egykori sztrájkok, bérharcok, tüntetések, ezerkilencszázhuszonegy februárjának véres napjai, amikor győzött ugyan a kapitalista állam csendörterrorja. de egységessé kovácsoiódott a munkásosztály, és ennek eredményeképpen a szociáldemokrácia minden mesterkedése ellenére is még abban az esztendőben megalakult Csehszlovákia Kommunista Pártja. Nehéz napok köszöntöttek Korompa dolgozó népére, amikor a profitéhes kapitalista spekulánsok a munkások minden tiltakozása és a burzsoá kormány minden ígérete ellenére leszerelték a vasgyárat. A munka nélkül maradt munkások, mit tehettek egyebet, jórészt kivándoroltak, Amerikába, Ausztráliába, legtöbben Franciaországba. Onnan jöttek vissza a felszabadulás után, hogy felépítsék az új Korompát. Mert a felszabadulás után Korompa is új életre ébredt. Újjáépítették és most már mint rézolvasztót üzembe helyezték a volt vasgyárat, felépült az új villamossági vállalat, ' az ércbánya is újra munkához látott. Nincs már munkanélküliség Korompán, ellenkezőleg, más vidékekről is egyre több és több munkaerő jön ide- dolgozni. A kommunista párt kitűzte iparosítási program megvalósításával egyidőben két új lakónegyed is épült. Tíz év alatt 600 lakásegységet s egy 140 ágyas kórházat adtak át rendeltetésének. A gyermeküdülő 1955 óta van üzemben. Járnak ide vérszegény, testileg gyenge vagy operációt átélt hat és tizenkét év közötti gyermekek egész Szlovákiából, az iskolaév folyamán kéthónapos, a nyári szünidő alatt egyhónapos üdülésre. S hogy nemcsak a környezet szép, de az ellátás is kitűnő, mutatja, hogy nem ritka a havi 3—4—5 kilós súlygyarapodás. A gyermekekről végzett ápolónők gondoskodnak, azonkívül Groh Ferdinánd iskolaigazgató vezetésével két tanítónő is foglalkozik velük, hogy tanulmányaikban se maradjanak hátra. S ebben az iskolában a növendékek között nem tesznek különbséget nemzetiség szerint: a szlovák gyermekekkel szlovákul, a magyarokkal magyarul foglalkoznak. Mert üdülnek itt olyan gyermekek is, akik magyar iskolába járnak odahaza, s egy szót sem tudnak szlovákul. Beszélgetésünket nagy lárma, zsivaj szakítja meg. Vége a tanításnak, hatvan-hetven lurkó tódul ki a szabadba, s máris kezdődik a kergetőzés, hintázás, röplabdázás. Fiúk, lányok boldogan hancúroznak, csak az egyik padon ül két kis komolyarcú fiúcska egy mesekönyvbe temetkezve. Iván Gyus"' és Valencsik Tibi, úgy látszik, nagyon összebarátkozott, közösen olvassák Az okos papagájt. * Schmidt Feri bácsi megelégedetten szemléli a gyerekek vidám hanúrozásét.- Megelégedetten és büszkén, mert az új Korompa örömöt, békés és boldog emberi életet, jólétet nyújt a gyermekeknek is. —ta— Schmidt Ferenc, az intézet gondnoka Szluka József felvételei