A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-14 / 37. szám

lidégkezdődött az iskolaév. Gyermekek "I milliói ülnek be szerte a világon az iskolapadokba, hogy megszerezzék maguknak a műveltséget, mely minden ember számára közös, egyetemes. Nálunk minden gyermeknek egyaránt joga van az iskoláztatásra faji, nemzetiségi és vallási megkülönböztetés nélkül. Ez azonban még ma, az atomerő és a szputnyikok korában sincs mindenütt így. Az USA déli államaiban a megvetett „niggerek" gyermekei — A Legfelsőbb Bíróság döntései ellenére sem — járhatnak együtt az amerikai fehér „supermanók" gyermekeivel. A fasizmus szelleme újra kísért Amerikában, a „szabadság hazájában". A „Look" című ismert newyorki magazin, abból az alkalomból, hogy a Legfelsőbb Bíróság ismét foglalkozott a fehér és a néger gyermekek koedukációjának kérdésével, merész cikket közölt, egy Little Rock-i néger diáklány, Minnijean Brouin emlékezéseit, amelyek élénk fényt vetnek a déli államokban uralkodó állapotokra, s a változatlanul éles faji gyűlölködésre. Az alábbiakban néhány fejezetet idézünk Minnijean Brown elbeszéléséből. „Sohasem bántott, hogy négernek születtem, noha már kora gyermekkoromban észre kellett vennem, hogy nekünk nem szabad használnunk a fehérek számára fenntartott jármüveket, várótermeket. Amikor aztán néger iskolánk tanítójától megtudtuk, hogy nálunk is rövidesen eltörlik a faji megkülönböztetést az iskolákban, nagyon örültünk, mert már tudtuk, hogy végbizonyítványainkat eddig nem mindenütt ismerték el és hogy a „fehér" Central High School sokkal gazdagabb tantervvel rendelkezik és sokkal több sportlehetőséget nyújt, mint a mi iskolánk. Aztán én is azok közé a színes gyermekek közé kerültem, akiket fehér iskolába küldtek. Mi már előre tudtuk, hogy sok bántalmat el kell majd viselnünk, amit nem viszonozhatunk, de ami következett, arról fogalmunk sem volt. A tanév kezdetén Faubus kormányzó nemzeti gárdistái mindjárt hazaküldtek, s csak tizennégy nap elmúltával, amikor a Nemzeti Gárdát feloszlatták, mehettünk újból iskolába — rendőri kísérettel. Az első nap egész jól kezdődött, de énekórán egyszer csak bejött az igazgatónő és közölte, hogy haza kell mennünk, mert félnek c csőcselék támadásától. Egy katonai autó vitt haza bennünket." Később is csak ejtőernyős katonák védelme alatt járhattak iskolába a néger gyerekek. De igy sem sokáig ... A fehér gyerekek, akiket már kis korukban gyűlöletre neveltek, mindent elkövettek, hogy elviselhetetlenné tegyék a szerencsétlen színesbőrü tanulók életét: egyre csúfolták, bántalmazták őket. S mikor aztán a kis Minnijean Brown türelme is elfogyott... De hagyjuk beszélni a történet szenvedő hősét: „Frankié Gregg, vetkőző-szekrény szomszédom minden reggel fölszaladt a harma-Minnijean Brown (jobbra), egy tizenhatéves gimnazistalány azok közé a Little Rock-i néger gyermekek közé tartozik, akik fel merték vétetni magukat a fehérek iskolájába. Ezt az iskolát azonban még a tanév folyamán el kellett hagynia. dik emeletre, az osztály elé és megszakítás nélkül csúfolt: »Nigger, nigger, nigger!« Én sohasem1

szóltam semmit. Míg aztán egyszer, amikor becsapta előttem az osztály ajtaját és tovább csúfolt, nem tudtam tovább uralkodni magamon és odaszóltam: »Elég! Hallgass már. Te is a fehér csőcselékhez tartozol!« Frankié a fejemhez vágta a könyveit, de én nem ütöttem vissza, hanem szaladtam az iskola vezetőjéhez. Frankié is csakhamar megjelent és feljelentett, hogy fehér csőcseléknek csúfoltam. Ennek ellenére nekem kellett tőle bocsánatot kérnem. Ez volt az utolsó iskolai napom Little Rockban. Énekórán egyedül kellett ülnöm. Ebédszünetben odajött hozzám egy fiú az étkezőben és rámöntötte a forró levest, mire mindnyájan nagy hurrában törtek1

ki. Ugyanaznap este a rádió közölte, hogy kizártak az iskolából, és másnap Mr. Matthews is megerősítette a hírt. Távozásom után semmivel sem javult a többi néger gyerek helyzete. Thelmát és Elizabethet kitúrták. Ernst Greennek, aki záróvizsga előtt állt, elképzelhetetlen nehézségei voltak. A fehér gyerekek záptojással és paradicsommal dobálták meg. Amikor mi be mertünk iratkozni a fehérek iskolájába, úttörők voltunk, de rögtön rájöttünk, hogy semmi jó sem származhat a kísérletből... Most a newyorki New Lincoln Schoolban tanulok. Little Rockban csak egy dolgot tanultam meg — szörnyű nehéz vissza nem ütni..." Minnijeant és hat fekete iskolatársát addig gyötörték míg ki nem léptek az iskolából. Képünk azt a jelenetet örökíti meg, amikor ejtőernyősök védelme alatt elhagyják az iskolaépületet. Minnijean ma New Yorkban él. Dr. Kenneth B. Clark gimnáziumi tanár (balra), aki maga is néger, fogadta be családjába.