A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1958-09-07 / 36. szám
Rezső csodálkozó szemekkel bámult a kezébe nyomott üveggolyóra. Csupa kérdőjel tükröződött tekintetében. — Ha egyszer megnyerted, miért adod vissza? A másik felelet helyett fütyörészni kezdett, és gyorsabban szedte a lábát. Rezső csak futva tudott vele lépést tartani, de konokul ismételgette: — Miért adod vissza? Egy ődon emeletes ház kapuján tértek be. Rezső bizonytalanul bukdácsolt a lépcsőházban derengő hideg félhomályban. Oj ismerőse magabiztosan kettesével vette a lépcsőket. Egy piszkosszürke ajtón bekopogtatott. — Szervusz, Misiké, mennyi kell ? - mosolygott rájuk a kitárult ajtóból egy alacsony, középkorú asszony. — Kettőt kérek - mondotta a nyúlánk fiú, és összeráncolta homlokát. Midőn az ajtó becsukódott Rezsőhöz hajolt. — Dühit, hogy következetesen Misikének szólít. Egy nyolcadikost, hát hallottál már ilyet? — Tessék, Misiké — jelent meg újból az asszony, és kis csomagot nyújtott át. — Tíz, úgy mint eddig — és zsírpárnás ujjaival, megsimogatta a fiú kipirosodott arcát. — Jöhetsz gyakrabban is, van belőle elég. És a kis barátod . .. — Nem kér semmit — vágott a szavába Misi. — Kézit csókolom. — Jól van, csak vigyázz, mert még felrobbansz, te kté atombomba. Misi az utcán Rezső orra alá dugta a csomagot. — Szagold csak meg. Rezső orrát édes gyümölcsillat ütötte meg. — Rágógumi. Külföldi. Ha szereted, vásárolhatsz tőlem. Neked kedvezményt is adok. Két korona darabja. — És másnak ? — Kettőötven, három, ahogy el tudom sózni. Amióta az üzletekben is kapható, már nem nagy cikk, de akadnak még, akiknek a márka a fontos. Nekem ugyan mindegy, semmi jóságot nem találok benne. Keresni azért lehet "rajta. No, hát miért vagy úgy elszontyolodva? — Nincs egy vasam se — vallotta be restelkedve Rezső. — De, ha holnapig hiteleznél ... Eladok néhány borosüveget, és abból megfizetem. Misi barátságosan rávigyorgott. — Ha másképpen nem megy... Te mindenre a szüléidtől szoktál pénzt kérni? — Nem, dehogy — tiltakozott Rezső. - Vasárnap például apa magával szokott vinni a meccsre. Tudod, neki nem ünnep a vasárnap, ha nincs kint a stadionban. Engem meg nem érdekel a futball, hát a mérkőzés alatt sört árulok. — Az nem rossz — bólogatott a másik elismerően. másként látják a dolgokat, mint mi. Apád a ruhádat féltette, nem a golyót. Hát aztán? — Anyu a pártomat fogta volna — erősködött Rezső. -De ő... nem is az igazi apám, az meghalj a háborúban — vágta ki r|agy hirtelen, aztán ijedten elhallgatott. Társa nem válaszolt. Hallgatott egy sort, majd oldalba bökte a lesütött szemmel topogó Rezsőt. — Ha nincs jobb dolgod, gyere velem. Van egy kis elintéznivalóm, csak itt a közelben. Ezt meg vágd zsebre. — Add vissza. Nem érintették egymást. — Majd, ha fagy. összeütődtek, én nyertem. — Nem igaz. Add vissza. — Vedd el, ha tudod, te cserebogár ... A szöszke nekirugaszkodott, de a másik magasra tartott kezét hasztalan igyekezett lehúzni. Elkeseredetten erőlködött, aztán kibuggyant belőle: — Megmondom az apámnak. Majd az ellátja a bajodat. A nyakigláb elhúzta a száját. — Abból nem eszel. A birkózás megszakadt. Nagyokat fújva méregették egymást. — Rezső, mit csináltok? Ostorcsapásként vágódott közébük az idegen hang. A kisebbik arca felragyogott, és tekintete segélykérőn kapaszkodott a járda szélén álló magas férfiba. Sebesen magyarázkodni kezdett. — Golyóztunk, apa, és nem is ütődtek össze, amikor ... . — Ki látott olyat, hogy ekkora sihederek golyózzanak -szakította félbe idegesen apja -, igazán értelmesebb időtöltést is találhatnátok. Csak öszszekoszoljátok magatok. Meszszire ne kódorogj el, mert hatra otthon kell lenned. Szervusz! — Szervusz, apa — horgasztotta le fejét csalódottan Rezső. — Jól beszél az öreged — jött meg a hangja kisvártatva játszótársának. — Magam sem tudom, mi ütött belém, hogy leálltam golyózni. Itt laktok? - pillantott fel a vakolatlan házóriásra. — Döfi — csettintett nyelvével az igenlő fejbólintásra. — A mieinknek panelre fáj a foguk. Azt beszélik, a jövő hónapban költözködünk. Sose búsulj, cserebogár — csapott az elszontyolodott. fiú vállára — я felnftttpW