A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-24 / 34. szám

ßarsi Imre: Mindenütt jó, Bogdán Hmelnickij lovasszobra Az Ukrán Kommunista Párt főtitkárságának épülete KIJEVBEN Íme már messze mögöttünk van a Feketetenger kellemesen hűsítő szellője, Ogyessza illata. Ukrajnán keresztül-kasul fut vonatunk, és a hőség elviselhetetlen. A felhőtlen égen mintha a nap is megállt - volna, egyetlen levél sem rezdült. Nem lehetett sem olvasni, sem aludni. A vonat folyosóján vánszorogtunk. lézengtünk ide-oda, és bizony eléggé megviselten érkeztünk meg az ősrégi Kijevbe, a legrégibb szovjet városok egyikébe. Egyszer már jártam erre. ezerkilencszáznegyvenöt augusztusában. Akkor még romokban hevert a város. Csodálkozva néztem a szovjet embereket, katonákat és civileket. Nem tudtam hirtelenében megérteni, hogy olyan barátságosan bánnak a ..Fritzekkel", a német hadifoglyokkal, akiket befogtak a hitleri fasiszták által elpusztított Kijev felépítésébe. Meg is kérdeztem egy sztarsinát, az őrcsapat parancsnokát. Igen érdekes és tanulságos feleletet kaptam. — A háború meghalt. Ezek itt nem ellenségek, csak hadifoglyok — mondotta a szovjet frontharcos, és nem is tudta, hogy leckét adott a humanizmusbői! Tizenhárom év múlt el azőta. Ma, a Dnyeper apó haragoszöld hullámai felett fekvő Kijev soha nem látott szépségben tündököl. Prágát, Bratislavát és Budapestet juttatja eszembe a vlzszalaggal derekát övezö város. Az emberek úgy öltöznek, mint mifelénk és temperamentumuk Is a miénkhez hasonlítható. Nem egész napunk van az ezeréves város megtekintésére. Nem tudjuk, mit nézzünk meg. Gyárakról, múzeumokról szó seim lehet. Egyedül a világhírű pecserszkl Látrába jutottunk el. A híres kolostorváros kincseket érö mozaikjait, freskóit renoválják. Sajnos, az egész épületkomplexum műépítészet! remeke, a XI. században épült Uszpenszkij katedrális romokban hever. A német fasiszták látván, hogy a frontvonalat Berlinig kell lerövidíteniük, tehetetlen dühükben a székesegyházat felrobbantották. Nagy meglepetésemre, a régi orosz kultúrának ebben az ősi fészkében barokk hatásokkal találkoztam. Úgy létszik, hogy még a pravoszláv egyházfejedelmek, valamint udvari építészeik sem voltak immúnisak az ellenreformáció és a jezsuiták műépítészet! irányzatával, a barokk architektúrával szemben. Megfigyeltem, hogy eddigi vendéglátóinktól eltérően a kijeviek a város műemlékeivel büszkélkedtek, már amennyire azt a kurtafarkú idő múlása megengedte. Bár csupán pillanatokra, mégis benéztünk a Szent Szófia székesegyházba. Itt azonban nem a számos műkincs, nem Bölcs Jaroszláv fejedelem szarkofágja kötöte le figyelmemet. Az egyik terem padlóján különös jeleket fedeztem fel. És bizony nagyokat mulattam magamban. A bigott szerzetesek a padló fém lapjait különböző vallások jeleivel díszítették: mohamedán félholddal, a zsidók hatágú Dávid csillagával . . . Cselekedték mindezt pedig azért, hogy a pravoszláv hivők lábaikkal tapossák a más felekezetek jeleit, és ezzel is dokumentálják a pravoszláv hit elsődlegességét. Primitív elgondolás volt, ám a primitiv eszmék mindig nagy hatással voltak a fanatizált tömegekre. Lásd a hitleri fasizmus és másfajta nacionalizmusok járvénybetegségének pusztító hatását. Nem messze a Szent Szófia székesegyháztól áll Bogdán Hmelnickij lovasszobra. E nagy bajuszú hadvezér szabadította fel a XVII. században az ukránokat, a litván és lengyel urak járma alól. ö volt az, aki a szabad ukrán nép sorsát ezerhatszázötvennégyben. a Perejaszlavszkij országgyűlésen végtelen időkre összekötötte az orosz nép sorséval, és megteremtette az oroszukrán egység immár háromszázéves alapjait. Késő délután van mire véglegesen kiszállhatunk az Inturist társas-gépkocsijából. Kijev szivében, a Krescsatyikon élvezem az „egyéni" szabadságot. Megszöktem ugyanis útitársaim elöl. A széles, bulvárszerű utcát járom. A hömpölygő, mindent elsodró emberáradat magával ragad. Mintha a közel hárommilliós lakosú város ide irányította volna legszebb ember-rózsáit, mintha ezen a helyen akarná bebizonyítani fiainak és lányainak jő kedvét, jó sorát. Gondosan öltözött férfiak, elegáns nyári ruháikban parádézó szép nők koszorúja, de főleg az utóbbi kényszeríti az idegent, hogy jobbra-balra bámuljon, és hagyja magát sodorni, céltalanul és mégis tudatosan. Ez az utca ezerkilencszáznegyvennégyben romhalmaz volt. Ma díszes, sőt helyenként túldlszes háztömbök fehérlenek a rózsaszínű alkony opál páráiban. Nem kevés az öncélúság ezekben az épületekben, érthető ia, hogy építőit annak Idején a párt megérdemelten bírálta. Mindenesetre szemrevaló, látványos épületek! Am nekem a Krescsatyikon mégis csak a limonádé automaták tetszettek a legjobban. Ojságárusbódé és telefonfülke micsuríni keresztezéséből jöhetett létre ez a hasznos fa építmény. A szomjas járókelő tetszés szerint választhat, tiszta szódát vagy limonádét. Tlz kopejka a szóda, huszonöt a limonádé. Az apró nyílás elnyeli a pénzdarabot, és a ragyogó fém csapból máris csurran az üdítő ital. Az ivópoharat, melyet használat előtt meg lehet mosni az állandóan folyó vízben, senki sem viszi haza. Este a CInemaszkop panoramatikus filmszínházba megyünk. Egyelőre csak Moszkvában és Kijevben létezik. Büszkék is rá a kijeviek. Számomra túl zajos volt, és különben is idegenkedem az effajta monumentalitásoktól. ÜTBAN HAZAFELÉ Reggel ismét vonatban ültünk. Ismert állomások következtek, Zsmerinka, Vinica, Tarnopol, Lvov ... Köröttünk Ukrajna végtelen síksága. Gogol és Tarasz Sevcsenko földje. A hutorok kertjeiben és a bakterházak mögött a táj jellegzetes fái, a cseresznyék és meggyek. Végtelennek tűnő órák következtek. A forró májusvégi nap ölelésében nyárivá érett a körrjyék, mely idejövet barátságtalan, mord arcát mutogatta. A falvak vénjeiről lekerültek már a vattázott téli slafrokok. Buja zöldbe öltöztek a rétek és mezők. Kövérebbeknek tűntek a legelésző nyájak is! A vonatfülkében kibírhatatlan volt a forróság. Vizes törülközőkkel hűsítjük magunkat. Rossz a hangulat. A hosszú és kimerítő utazás ingerlékennyé tette az embereket. Az útitársak egymás idegeire mentek. Végre leszáll az est! A fullasztó hőséget a kárpáti éjszaka metsző hidege váltja fel. A kedélyek lecsillapodnak, aludni mégsem tudunk. A .folyosón álldogálunk, és belebámulunk a sötét éjszakába. Aztán véget ér az éjszaka ls. Reggeli öt órakor megérkezünk Csapra. A kör végleg lezárul. A vám- és útlevélvizsgálat után felszállunk a csehszlovák szerelvényre. Megtapogatom az első osztály puha párnáit, kényelmesen elnyújtózom, és el is aludnék, ha a hazatérés izgalmai nem tartanának ébren.