A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-06 / 27. szám

Szilárd egységben új győzelmek felé A XI. pártkongresszus célkitűzései Nagy vonalakban ismertetjük a CSKP KB-a •evékenységéröl és a jelenlegi fö feladatokról ló ló beszámolót, melyet a CSKP KB-a első .tkára, Antonín Novotny elvtárs terjesztett - XI. pártkongresszus elé. Hazánk nemzetközi helyzete A világpolitika legfőbb problémáiról a bezámcló hangsúlyozza a Szovjetunió létének s a fasizmus felett aratott világtörténelmi lyőzelmének óriási jelentőségét. E győzelem eremtette meg annak alapvető feltételeit, ogy népünk szabadon rendezhesse hazájában irsadalmi viszonyait. Hazánk szocialista fel•oítésének befejezésével kapcsolatos törekéseket csak akkor valósíthatjuk meg, ha temcsak köztársaságunk, hanem valamennyi estvérország és a világ szocializmusra törekö többi erőinek érdekeit is állandóan szem •lőtt tartjuk. Országunk fejlődése és jövő távatai elválaszthatatlanul összefüggnek azzal világméretű forradalmi folyamattal, melyet egyven évvel azelőtt indított el a Nagy Okóberi Szocialista Forradalom, s amellyel kor•zakunk legfőbb tartalma a kapitalizmusból a „zocializmusba való átmenet lett. A szocializmusnak a kapitalizmus feletti föányét mi sem bizonyítja jobban, mint a szövet mesterséges holdak sikeres kibocsátása, nelyek örök időre eloszlatták az USA műszaki •s ipari fölényéről szóló meséket. A hatalmas Cína rohamos fejlődése és általában a szociaista országok magasabb munkatermelékenyséie, mely belátható időn belül túlszárnyalja a egfeljettebb tőkés államokét, további haiálos csapást mér a kizsákmányolás, az elnyomás és a háború erőire. Az imperializmus fokozatos összeomlását bi:onyítja az a tény, hogy a második világháború után már 1 milliárd 300 millió ember, vagyis az emberiségnek csaknem fele rázta le i kizsákmányolók igáját. Létrejött az ázsiai es afrikai országok békeövezete, melyben az •mberek százmilliói határozták el, hogy szabaion kívánnak élni és nem tűrik nemzeti függetlenségük megnyirbálását. Vietnam elveszése után a francia gyarmatosítók kénytelenek oltak marokkói és tuniszi pozícióik nagy ré;zét is feladni és bele kell majd törődniük Algéria önállóságába is, melyért az algériai nép hosszú »vek óta törhetetlen erővel küzd. Ghana, Szudán és Malájföld függetlenségének kivívása, valamint a szabad Egyiptom két év Tötti erélyes kiállása és a szuezi agresszió -súfos kudarca az angol gyarmati befolyás léyeges korlátozását jelenti. Mindebből persze távolról sem következik, •ogy az imperializmus pozíciói automatikusan omlanak össze. Az imperializmus harc .élkül egyetlen állást sem ad fel. Ezért csak i legélesebb bírálat illetheti azokat a revizionista elméleteket, melyek tagadják az impeializmusról szóló lenini tanításokat. Márpedig J Jugoszláv Kommunista Szövetség nemrég áváhagyott programja számos olvan állítást artalmaz, amely a marxista terminológia leple • iatt kifejezetten opportunista nézeteket hir'et. Megváltozhatott-e azonban bármennyire is a kapitalizmus politikai jellege, ha a kapitasták a saját osztály-ellentmondásaikból kive-ető utat fasizáló törekvésekben látják? E tö»kvéseket bizonyítja a nyugatnémet revanszták számos tette, hasonló indítékok vezetik az olasz keresztény-demokrata pártot és ía fasiszta előretörés tanúi vagyunk Franciarszágban. melynek tábornoki klikkje csak emrégiben hajtott végre Algériába^ puccsot. A világ reakciós erőinek központja az amekai imperializmus. Az USA ma főleg atom- és rakétafegyvereket cportál. Az amerikai imperialisták legfőbb 'ílja. hogy a semleges és békeszerető állaokat is a szocialista országok elleni támaszaitokká változtassák. Az imperializmus belyási övezeteinek szűkülése arra készteti az .merikai monopóliumokat, hogy még ádázabbul törekedjenek a kapitalista világban megszerzett hegemóniájuk megszilárdítására. Legújabban Libanonra és Indonéziára vetették ki hálójukat. Felforgató törekvéseik azonban főleg a szocialista országok ellen irányulnak. Sötét politikájukat a „kommunista veszélyről" szóló vaklármával álcázzák, ám a Szovjetunió és általában az egész szocialista tábor gazdasági erejének, politikai és erkölcsi tekintélyének növekedése, valamint tevékeny békepolitikája egyre nagyobb befolyást gyakorol a kapitalista országok néptömegeire is. A számos kapitalista államban észlelhető fasizálási irányzat sürgősen felveti a szocialisták és kommunisták akcióegységének kérdését. Teljesen egyetértünk az SZKP KB leveleivel, melyek felhívják Európa szocialista pártjait, tárgyalják meg a béke védelmét szolgáló közös akciókat. Igen könnyelműek egyes szocialista pártok válaszai, melyek elutasítják a közös eljárást. A CSKP törekedni fog, hogy tovább fejlessze kapcsolatait a szocialista pártokkal, azok egyes képviselőivel és munkás tagjaival. A beszámoló rámutat a kommunista mozgalom jelentős fellendülésére s arra a széleskörű rágalmazó hadjáratra, melyet a nemzetközi burzsoázia az SZKP XX. kongresszusa után szervezett. Mikor az imperialisták gátat akarnak vetni a forradalmi mozgalom felfejlődésének, nem kis mértékben támaszkodnak a munkásmozgalmon belüli opportunista irányzatokra, melyek éppen ilyenkor aktivizálódnak. A CSKP csírájában fojtotta el a különféle revizionista és burzsoá-liberális irányzatokat, melyek nálunk szórványosan kezdtek megnyilvánulni. A revizionizmus elleni kérlelhetetlen harcunkat igazolják a CSKP KB 1956 decemberében, 1957 júniusában és decemberében megtartott üléseinek dokumentumai. A beszámoló a továbbiakban kifejti, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége az SZKP XX. kongresszusa után, főleg pedig a magyarországi októberi eseményekkel kapcsolatban nagyban hozzájárult a revizionista nézetek nemzetközi méretű terjesztéséhez. A JKSZ programtervezete és VII. kongresszusának iránya a legalapvetőbb kérdésekben eltér a marxista-leninista elvektől s attól az állásponttól, melyet a JKSZ képviselői a moszkvai Békekiáltvány aláírásával maguk is szentesítettek. A CSKP részletesen elemezte a jugoszláv vezetőknek a jelenlegi kapitalizmusról, a nemzetközi helyzetről, a kommunista és szocialista pártok közti együttműködésről, az államról és a proletár nemzetköziségről vallott marxistaellenes nézeteit; elvtársi szellemben bírálta a lenini tanításokon végrehajtott opportunista revíziót. Nos. a JKSZ visszautasította a kritikát s támadását nem az imperialisták, hanem a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen irányította. Bár a CSKP 1954-töl kezdve elégszer kifejezte jóakaratát, hogy a marxizmus-leninizmus alapján közeledni akar a JKSZ-hez, ennek képviselői azonban nem fogadták el a baráti jobbot, továbbra is kitartanak revizionista nézeteik mellett. A pártjaink közti kapcsolatok fejlődése pusztán a JKSZ további eljárásától függ. Állami vonalon továbbra is a két ország javára szolgáló kapcsolatokat igyekszünk fenntartani, de pártvonalon továbbra is leleplezzük a revizionista nézetek ártalmas voltát, melyek legkifejezőbben éppen Jugoszláviában nyilvánulnak meg. A CSKP a jövőben is arra törekszik, hogy mind szilárdabbá váljék a kommunista mozgalom eszmei egysége s harcos együttműködése. Hívei vagyunk az imperialisták támadó politikája eredményeként létrejött katonai tömörülések felszámolásának; hajlandók vagyunk hatékonyan hozzájárulni a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló törekvésekhez, éberségünk azonban nem csökken, mig az imperialisták tettekkel nem igazolják, hogy abbahagynak minden cselszövést a szocialista államokkal szemben, Kormányunk számos külpolitikai akciója fokozta köztársaságunk tevékeny részvételét a szocialista országok közös békepolitikájában, de még távolról sem használtuk ki összes lehetőségeinket. Ez vonatkozik a „békeövezet"országaival való kapcsolatainkra is, nem szólván a német kérdésről, s az olyan országok iránti politikáról, melyek hagyományos kapcsolatok alapján állnak közel hozzánk. A testvérpártokkal fenntartott kapcsolatok továbbfejlesztése, a nemzetközi kapcsolatok kibővítése, valamint dolgozóink szervezetei nemzetközi tevékenységének elmélyítése tekintetében álláspontunk alapját a szocialista országok kommunista pártjainak közös moszkvai deklarációja alkotja. A szocialista országépítés betetőzéséhez vezető út feladatai A beszámoló leszögezi, hogy a szocialista országépités betetőzését nem előzetes határidőhöz kötött feladatként értelmezzük, hanem fejlődésünk egy időszakának tekintjük, melyben társadalmunk további erőket gyűjt, új anyagi és kulturális forrásokat összpontosít a kommunizmusba való átmenetre. A kővetkező időszakban arra törekszünk, hogy győzedelmesen betetőzzük mezőgazdaságunk szocialista átépítésének folyamatát s az elkövetkező két év során lényegében befejezzük a szövetkezeti nagyüzemi termelésre való áttérést. Országunkban a jelenlegi osztályösszetétel alapvető vonása a munkások és parasztok szilárd szövetsége, melynek vezető ereje a lakosságnak több mint 62 százalékát alkotó munkásosztály. A szocializmus végleges győzelme felé vezető úton, életünk valamennyi szakaszán erősítenünk kell a munkásosztály befolyását. Ne feledjük el, hogy a munkásosztály a szocializmusért vívott küzdelemben nemcsak önmagát szabadítja fel és formálja át, hanem a többi dolgozókat is. A falun új osztály, a szövetkezeti parasztok osztálya létesül és fejlődik. Pártunk eddigi legnagyobb győzelme, hogy a falu szocialista átépítése mélyreható változást idézett elö parasztságunk nagy részének gondolkodásmódjában. A kulák-gazdaságok szántóföldjeinek területe 14,1 százalékról 1,6 százalékra csökkent. A szocialista orszáaépítés betetőzésének időszakában tovább fejlődik a szocialista értelmiség, melyre a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság oldalán mind felelősségteljesebb küldetés hárul. Tudományos és műszaki értelmiségünknek teljes erejével termelésünk és iparunk gyors iramú fejlesztésére kell törekednie! Csehszlovákiában az ipar az utóbbi tíz év alatt gyorsabb ütemben fejlődött, mint bármely fejlett iparú kapitalista államban. A népgazdaság alapja a nehézipar, elsősorban a gépipar lett, melynek termelése 4.6-szorosára emelkedett. Az egy före eső széntermelés terén világviszonylatban harmadik-negyedik helyen állunk, az acéltermelésben a hetediken. Äz egy főre esö villanyáram termelésében már régebben megelőztük Olaszországot és Franciaországot. Az ipari termelést a múlt évhez viszonyítva 1965-ig 90—95 százalékkal akarjuk növelni. A szocialista tábor keretében megvalósuló specializációvai és együttműködéssel számolva, olyan strukturális változásokat kell végrehajtanunk, melyek lehetővé teszik természeti kincseink legcélszerűbb kiaknázását, a hazai és behozott nyersanyagok és termeivények legnagyobb mérvű kihasználását. Ezért elsősorban a tüzelőanyag- és fémipart fogjuk fejleszteni. Nem kevésbé fontos a vegyiipar