A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-26 / 4. szám

Jelenet Bródy Sándor Tanítónő cimü drámájából élhtÚM^néjM Lábujjhegyen osonunk <be a lyetteslti, az ajtó deszkából nézőtérre. Már megkezdődött összetákolt szükségmegoldás. A az „előadás". De csodálatos- szereplők is minden korhű képpen nem pisszegnek a há- kosztüm nélkül, „elvűben" játtunk mögött, hogy gyorsabban szarnak. De Schüler -örökszép foglaljunk helyet, a nézőtér sorai elfelejtetik velünk a körcsendes, tompa villanyfényben nyezetet s szinte együtt élünk üresen ásítanak a hosszú szék- a szerenfőkkel, élvezzük a jásorok. Kellemes meleget áraszt tékot mintha nem is próbán, a halkan duruzsoló gázkályha, hanem igazi előadáson lennénk. Mellettünk néhány színész ül. Lendvay Ferenc, a pécsi előrehajolva feszülten figyelik Nemzeti Színház főrendezője a színpadon folyó jelenetet, és egyben a) komáromi Területi Némelyik suttogva, szinte meg- Színház vendég rendezője a előzve a színpadon játszó szí- színpad egyik sarkából a mánészeket, mormolja a dráma sa<ba járkál, figyeli a szerepidevágó szövegét. Kis asztalka lök mozdulatait, arciátékát, mellett ül t súgó s figyelme SZ

6kiejtését. Többször megállítmegoszlik a szövegkönyv és a ja a

színészeket, kétszer, hászereglők között, hogy kellő romszor is elismételtet egy-egy időbért tolmácsolja a helyes részt, mozdulatot. Halk hanmondatot. qon magyaráz, több érzést, át-Sohiller Ármány és szerelem élést követel. így folyik a próclmü drámájának próbája fo- ba. Bizony nem könnyű a szilytk most itt a komáromi Ma- nész. munkája, szívét, lelkét begyar Területi Szánház sztnpa- le kell adnia szerepébe, ha azt dán. Az ötödik felvonás, a drá- akarja, hogy a közönség, száma legtragikusabb, legnehezebb mára maradandó alakítást részét gyakorolják a szereplők, nyújtson. A díszletek természetesen Ml a nézőtérről észre sem még nem az igaziak, csak amo- , vesszük az idő múlását, csak lyan helykitöltő, érzékeltető az ügyeletes szava ébreszt szerepük van. A zongorát pél- a valóságra. Letelt a próba dáül csak egy kis asztalka be- ideje. Este kilenc fira. Még befejezik az elkezdett jelenetet, aztán Lendvay elvtárs tizenötperces pihenőt rendel el. E pihenő után megbeszélés következik a próba tanulságairól, a másnapi munkáról. E röv'd szünetet arra használom fel, hogy Lendvay elvtárssal elbeszélgessek. Természetesen legelőször a közeli bemutatóra terelődik a sző. - Ez a bemutató abban különbözik az előbbiektől, - kezdi Lendvay elvtárs, — hogy értékmérője lesz az eddig végzett munkának. Ugyanis a színház ötéves jubileumát ünnepeli a bemutató napján. Ezzel a darabbal meg kell mutatniuk a színház tagjainak, hogy mennyit fejlődtek öt év alatt s hegy nehezebb feladatokkal is meg tudnak birkózni. Éppen ezért két szereposztásban játsszák Schiller drámáját, így mindegyik színész képességei szerint szerepelhet. Mind a két csoportnak külön bemutatója lesz: az egyiknek jartuár 30-án, a másiknak 31-én. Hozzá kéül mfJg tennem, hogy klasszikus romantikus drámát a színház most játszik először. - Már ezelőtt is járt Csehszlovákiában, több darabot rendezett a komáromi színháznál; tapasztalt-e fejlődést az itteni magyar színészek munkájában? - teszem fel az újabb kérdést. - Vagy két évvel ezelőtt Bródy Tanítónőjét rendeztem először Komáromban, mely országszerte nagy sikert aratott. Az az érzésem s tapasztalatom, hogy azóta sokat fejlődött az itteni színészgárda, Van egy csomó tehetséges ember, akikben meg van a lehetőség arra, hogy idővel jó színészekké váljanak. A műhelytitkokról, a rendező munkájáról érdeklődöm. Lendvay elvtárs elmosolyodik. - A rendezésnek nincsenek titkai. A szakmai tudáson kívül legszükségesebb hozzá a darab (és a kor, amelyben lejátszódik) alapos ismerete és, hogy a rendező jó tanár módjával tudjon bánni az emberekkel. - A rendezés nem más, mint az irö gondolatait és a színész alkotóművészetét közös nevezőre hoaii. A rendező ezeket a gondolatokat elülteti a színész lelkébe és segít, hogy napvilágra jöjjön, megértésre találjon. - Tehát fontosnak tartja, hogy a rendező a szakmai útmutatások mellett, elsősorban a színészek nevelésével ls foglalkozzon ? — Természetesen, — folytatja Lendvay elvtárs, - hisz a rendezés egyúttal emberré formálás is. A rendezőnek, éppúgy mint egy tanárnak, nem lehet közőnibös, hogy milyen emberek, Illetve színészek kerülnek ki a keze alól. Az "embereket nem lehet egy kaptafára venni. Mindenkivel meg kell találni a megfelelő kapcsolatot, más-más nevelési módot alkalmazni; ez egyiknél szigorúsággal, a másiknál kedves szavakkal stb. lehet eredményt elérni A fontos az, hogy amit tanltunk, az egy életen át megmaradjon a színész lelkében. A tizenöt-perces szünet lejárt. Az ügyeletes már éppen jött jelenteni, hogy a színészek lent várnak a nézőtéren. Szerettem volna még kérdezni egypár dolgot, de Lendvay elvtárs már készülődött lefelé az előadóterembe. — Jöjjön maga is, - szólt hozzám, majd hozzátette: — Nem szabad egy percet sem várakoztatni az embereket. A színházban épp oly szigorú-Cséfalvai Kató a Néma leventében fegyelmet kell tartani, mint a katonaságnál. Más az, hogy ezt az önnevelés útján kell elérni. Míg leérünk a kanyargós lépcsőházból az előadóterembe, Lendvay elvtárs a jövőbeni tervekről nyilatkozott. A következő szezonban Itteni új magyar drámaíró, Dávid Teréz Dódi elmű színművét és Ivan Stodola egvik vígjátékát tűzik majd műsorra. -d-A Viharos alkonyat a komáromi színházban