A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-29 / 26. szám

2. A HARMADIK MŰSZAK Az asszony ül a konyhában és stoppol. A gyerekek már alszanak. Csend van. Szerda este. Az óra nagymutatója szerelmes mozdulattal simul kis társához, amely a kilences elótt áll. Kezdődik a harmadik műszak — a legnehezebb. Az első műszak reggel hattól este hatig tart. Hatkor felkelni, takarítani, az öltözködést ellenőrizni és sietni az üzletbe. Az üzletben ugrálni, ládákat hurcolni, számolni, visszaadni, mosolyogni, beszélni délig. Délben két óra alatt bevásárolni, ügyes-bajos dolgok után futkosni és megfeledkezni az ebédről, mert a gyomra reszket az idegességtől, mert... mert minek? Kettőtói hatig ismét az üzlet... igen kérem ... sajnos elfogyott... tizenegynyolcvan ... ezt ajánlom, parancsoljon ... hat óra. Tizenkét órán át talpon volt. Az utcán gondolkodik, felszálljon-e villamosra. Nem, gyalog megy, az is hatvan fillér ... és a férje ... nem ... ezt majd a harmadik műszakban. Sietős léptekkel megy végig az utcán. Mosolygó párok jönnek vele szembe, érzi ahogy arcán lefolynak a könnyek. Nem szabad .,. majd a harmadik műszakban. Otthon vacsorát készít, gyermekeivel beszélget, otthon mosolyogva aláírja a tanulókönyvecskét, megmosdatja a gyerekeket, leül az asztalhoz és mímeli az evést és nem sír, mert akkor a gyerekek is sírnak. Otthon hattól kilencig tart a második műszak. Azután a kicsik megcsókolják és ő leül zoknit stoppolni. Szerda este-tíz óra. Eloltja a villanyt, betakarja a kicsiket, levetkőzik. Az ágya vevő, akit ki kell szolgálni. A vevő, aki odaadja a pénzét és ezért megköveteli a gyorsaságot, a barátságos mosolyt — a vevő, aki válogat, mert fizet és ezzel megvásárolja a válogatás jogát és el sem tudja képzelni, hogy az eladónak is baja lehet, hiszen az csak eladja az árut és pénzt kap érte. Aludni kell... aludni! Mert holnap este kismosás van, mert csak pihent aggyal tudja beosztani a pénzt, mert a gyerekekhez nem lehet ideges... mert holnap találkozhat vele . . . nem lehet tudni.. . talán! Elmúlt az éjfél. Már csütörtök van. Az autóbuszok elindulnak, egyre több lépés koppan az utcán, a prágai gyors mozdonyvezetője egy csattos üvegből kávét iszik, a bár fizetőpincére a bevételt számolja, az építkezésen az éjjeli őr hangosan ásít. Lassan vége a harmadik műszaknak. Péterfy Gyula ban lehunyja a szemét... aiDudni... aludni! De nem lehet. Könnyekkel, fájdalommal, emlékek terhével, az egyedüllét szomorúságával kezdődik a harmadik műszak. Szerda este. A család az ágyban, a kisfiú álmában felnevet.. . biztosan az apjával játszik. Az apa — az nincs itt. Elment. Vitte a vére, a felelótlen nyugtalansága, egy idegen nő szeszélye, a kalandvágy, az elvakultság. Az asszony fekszik az ágyban és sír. És jönnek a hangok - a harmadik műszak hangjai. Nem voltál elég jó, ideges voltál, türelmetlen voltál! Nem igaz — sikolt a másik hang. Mikor elhagyta az állását, kenyér nélkül maradt, én mosolyogtam és dolgoztam. Cigarettát és könyvet vettem neki és vigasztaltam, ha láttam, hogy gyötrődik. Nem hajszoltam rossz szavak korbácsával, nem mutattam a gondjaimat! Nem voltál elég vonzó, nem lobbantottad lángra a férfivágy tüzét... dübörög a vád! Nem — ez sem igaz! Forró szájjal fogadtam csókjait - simultam hozzá ... pedig milyen sokszor voltam fáradt, milyen sokszor szerettem volna kimerült lenni, de nem lehettem! Milyen sokszor volt fáradt nyelvem a szóra és szemem a mosolyra, és én szerelmes szavakat suttogtam és mosolyogtam. Szerda este. A bárokban rikolt a saxofon, a kávéházak és borozók zsúfolva vannak. A prágai gyors mozdonyvezetője fokozza a sebességet, a szülészeti klinikán egy újszülöttet fürdetnek, a nyomdákban ütemes robajjal dolgozik a rotációs, millió ember megfordul álmában, ezerbillió mag duzzad a földben ... egy asszony a takaró alá dugja a fejét, n'ehogy sírásával felébressze alvó gyermekeit. Aludni kell... aludni! Az asszony szinte mániákusan suttogja maga elé a szavakat. Aludnia kell, mert holnap várja a munka — a gyerekek kenyeréért, ő nem eshet el, ő nem dűlhet ki, б nem roppanhat össze, mert itt vannak a gyerekek. Aludni kell — aludni! Mert holnap jön MIHAI BENIUC: Ha tudni vágysz, ki voltam, unokám, a történelmet bújd lap-lap után, s majd látod, hogy szülőhazám felett villódzó sugárkévék fénylenek híresneves Dózsa homlokáról, tüzes vaskoronájáról. Hogy ott születtem, hol kerékbe törték Hóriát, mert indult az elgyötört nép igahordok szabadítása a, járomrakd urak rontására. Hogy zeng az erdő most is ama tájon, szol Jánku őrült furulyája fájón: én jó gazdámmal — sírja — mit csináltál, te hazug császár? Azon a földön minden szikla csücske emlékezik még elszánt esküjükre, a nemesekkel torkig volt tömegre — s meséli egyre. Ott minden I(sepp víz úgv csobban a köre, hogy a vicsorgó düh ugat belőle az ellenségre, aki titkon kémleli éjjel, ki van itthon. Hazám S amerre jársz, amerre kelsz, keresztekre, sírokra lelsz, s a rögből felszökő kalászok gyökere vérben ázott. Azért rejlik hát e kenyérben érdem, titkos erő is onnan e kenyérben, az ivóvíz azért eleven itt, mert lelket ráz, csatát elevenít. Ezért van az, unokám, hogy amint tollat fognék, érzem, kasza suhint, és véle mintha jelt adnék: Előre'. S ezért szavam, e lljirün döccenő se sóvárgás méze, de parancsok sója, vagy vad gytlok — szegezd az elnyomókra, kik láncba vernék, hogy utunkat állják, a sziklabércet és a Körös árját. Nos, unokám, hogy örökömbe lépj, majd egy-két könyvet hagyok hátra néked, s te tudd, hogy bennük ujdon új az élet, mely tönkrezúzza minden ellenét'. Gréda József fordítása Hajnal a Tátrán A völgyekben még ott gubbaszt az éj. A szenvedélyek ágya még vetetlen, de nyújtózkodnak már a fenyvesek, s a zerge és királysas ébredez friss szimattal a hűvös rengetegben. S míg két hunyorgó szemed visszanéz az éjbe még, hol álmaülnak hült világát jártad, s holt virágát tépted: Az ormokra hercegként hág a fény, s befonja lépted. ASGÜTHY ERZSÉBET Czakő Erzsi Sokat ölelt, kergette vére, ráqsudóltak két szép szemére. Csalogatták a mentás esték, ő kínálgatta fehér testét. Elégett, mint a könnyű pille, hamuvá omlott csókos szíve. Sírján kereszt és könny és átok és szomorkodó kék virágok. DÉNES GYÖRGY 17