A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-22 / 25. szám

Csehszlovákia magyar szerző új darabját mutatta be a napokban a komáromi Magyar Területi Színház. Dávid Te­réz neve már ismerős. Első színmüvét a Li­dércfény-t a rádió magyar adása köz­vetítette és a Hviezdoslav Színház be­mutatta szlovák közönségének. A hagyományos ibseni motívumok új témákkal párosítva nem hatottak meggyőzően. Am Dődi-ja Komárom­ban hálás közönségre talált. A dráma erősen pedagógiai célzatú, de men­tes minden modorosságtól és rossz értelem­ben vett didaktikától. Dódi serdülő kislány. Szülei értelmiségiek. Az apa mérnök, építész, az anya irodában „gürcöl." Élnek a maguk kedvtelése szerint. Dódit magára hagyják, illetve nagyanyjára bizzák. A kislány kívánja, követeli, foglalkozzanak vele, s hiába áhltozza a szülők szeretetét, csak intelmet és prédiká­ciót kap. Az apa és anya közömbösségét, ön­özését elfoglaltságára való hivatkozással, hazug­sággal leplezi a gyermek előtt, de egymás előtt is. A hivő nagymama templomlátogatásalt titkolja fia és menye előtt. Dódival mondatja el a bigottságát leplező kifogásokat. A kis­lány, hogy otthon' tartsa a mamát, kétség­beesett kísérletre szánja magát. Beteg akar lenni. Beteg akar lenni, s barátnőjétől, Marit­tától altatószert szerez. Súlyos mérgezéssel a kórházba kerül. A szülők megdöbbenve egy­mást vádolják felelőtlenségükért, s elválásra gondolnak, olyannyira, hogy az anya el is köl­tözik a háztól. Am Dódi felgyógyulása után látogatást tesz elhagyott otthonában. Találkozik a kislánnyal és az apával is. A szülők a gyer­mek kedvéért megbékülnek. Most már késő. Dódi mindent látott, mindent megértett, bol­dogtalan kis felnőtté vált, — mert nem lehet olyan házban boldog valaki, ahol az em­berek nem szeretik egymást." Mit mutat meg és mit marasztal el a •szerző? Önzést, felületességet, kispol­gári erkölcsöt. Önnönmagukat magyará­zó motívumok. Az anya gürcölni kényszerül, s nem enged beleszólást dolgaiba sem a fér­jének. sem a nagymamának. Az apa tűri ficán­kolását, mert így kényelmesebb. Járhat a ma­ga útján, a maga kedvtelései után. Az asszony magamentsége, a „gürcölés" — a banális mó­don felfogott női emancipáció kérdése, — ösz­szeomlik, mert a gyermek tiszta és igaz, csak azért, mert gyermek. Mindez hihető, de csak így és ebben a kör­nyezetben. Időszerű is, mert mindmáig objek­tív okok tartják fenn és termelik újjá a kis­polgári mentalitást. Mondanivalója önmagától adódó pedagógia tétel: gyermeket csak jó pél­dával, őszinte szeretettel lehet jóra nevelni. A házasság válsága, s a félig kimondott nő emancipáció kérdése nyitva marad. Nem fontos — a gyermek a fontos. A szülők kibékülést :sak kísérlet marad. Józan megfontolás ered­nénye, inkább a szerző akarata, s nem az Jet szándéka. Elkésett kompromisszum, mely léiját nem érheti. Dódi Dórává nőtt és vádol. a család Így mindenképpen széthullott. Ez a megoldás dramaturgiai belenyúlás, s a zinházzal való együttműködés eredménye. Az redeti megoldásnál, mely a szülők megbékü­ésére épült, hatásosabb és igazabb. Am a be­enyúlés következetlen volta lerontotta a má­,odlk felvonás hitelességét. A szülők kibékü­ése minden vétkük ellenére feltételezi az er­;ölcsi megtisztulás lehetőségét, s ez a motl­um a végső megoldás ellenére hitelrontó je­enetet provokál. Dódi minden izében meggyőző, vivódf gyermeklélek. Eszmélése töretlen drá­mai folyamat. Alomjeleneteinek értéke zonban kétséges. Mintegy jelképezik a gyer­neklélek zavarát, tudatalatti érésének kln­át. Végkép leleplezik környezete hazug vol­át. Am a szerző az első pillanattól kezdve mind­zt nagyszerűen érzékelteti, s ezért az álom­elenetek a freudi filozófia hatása alatt fogant A nagymama jelleme egy matróna erényei­nek s a kispolgári bigottság furcsa vegyüléke. Funkciója még teljesebbé tenni a hazug lég­kört Dódy körül. Vallásossága, s őszinte ki­rohanásai ezt a hatást még inkább fokozzák. Maritta alakja kissé szokványos rossz barátnő. A szerző realista szemlélete erős kritikai ér­zékkel párosul. Kritikája már önmagában út­mutatás. s Így több a kritikai, de kevesebb a szocialista realizmusnál, kevesebb, mert motívu­mai mögött item lelhetők föl objektív társa­dalmi okok, csak az erkölcs kategóriájába tar­tozó fogalmak. Hatása feltétlen drámaiságéban rejlik. Nyelve a hétköznapok nyelve, mely erős, drámai feszültségű jelenetekben szár­nyalóvá vélik, nem mindig szerencsésen. AMagyar Területi Színház Bródy Sándor Tanltónő-jének bemutatója óta aligha ért el ilyen sikert. Ez egyrészt a mü idő­szerűségének, drfimaíségának, egyrészt a színé­szek teljesítményének köszönhető. Dódit né­hány kisebb szerep után Bartha Erzsi alakítot­ta. Az első jelenetek néhány zökkenője után játéka egyre bensőségesebbé vált. Töretlenül érzékeltette eszmélésének drámai folyamatát. A naiv, kis Dődiból minden értő Dó­rává növekedett. Szövege olykor szó­noklás buktatókat rejt, s ezeket sikerrel el­kerülte. eleven élettel töltve meg minden szót és hangot. Csak kiejtésének tisztasága hagy követelni valót. Kucsera Anna Marittája természetes, üde bakfislány, felvágott nyelvű és mindenttudó. Öltözete a kelleténél koro­sabbnak tüntette fel. Tarlcs János teljesítmé­nye meglepő fejlődésről tesz bizonyságot. Első szerepeiben észlelt merevségét kinőtte. Az alakított jellemmel való azonosulása teljes. Am belső feszültségét kifejező arcjátéka, arciz­mainak rángása valahogy túlzott, erőszakos, s ez a körülmény belső gátlásnak tulajdonít­ható. Lőrinc Margit az anya szerepében sok­oldalúságát dokumentálja. Aki látta őt egyér­telműen tiszta női jellemet alakítani, megle­pődve tapasztalja, hogy ellenkezőjére ugyan­úgy képes. A második felvonás nagy jelenetéig meggyőző élményt nyújt. Marttta megjelené­sétől kezdve szerepe lélektanilag indokolatlan akcióra kényszeríti, s itt hitelessége önhibá­ján kivül megszűnik. Bottka Zsuzsa a nagyma­mát öregasszony szerepeiben mér megszokott plaszticitással jelenítette meg. A rendező Igor Ciel, a Zólyomi Tajovsky Színház igazgatója élt a világítás technika esz­közeivel, s ezeket rendezői felfogásának szol­gálatéban kitűnően érvényesítette. Ügyelt a je­lenetek képszerüségére, hatásos kompozíció­jára. Az álomjeleneteket átlátszó színfalak ol­dotta meg. Az alakokra vonatkozó felfogása hatással volt a szerző elgondolására is. Kár. hogy figyelme nem terjedt ki a második fel­vonás utolsó jeleneteire. Ezek egyszerű elha­gyása is emelte vokia a mü és a játék hite­lét. . Drámairásunk ezzel a bemutatóval kétség­telenül gazdagodott. Egri Viktornak Dávid Te­rézben méltó versenytársát látjuk. Költészet és próza után végre megszületik a drámaírás is. Az említett szerzőkön kívül is jelentkeznek új tehetségek. Most már a színház müsorpo­litikáján múlik, hogy irő, szerző mennyire talál támaszt benne. BÁBI TIBOR Dódi — Bartha Erzsi büntetési feladatot ír

Next

/
Thumbnails
Contents