A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-15 / 24. szám

Üdvözöljük a CSKP XI. kongresszusát % Köszöntő Vannak emberek, akiknek életében a párt ember és kort formáló jelentősége nem forró küzdelmek, izgalmas összecsapások hevében világosodik meg először, akiket nem egyszerre, egy hatalmas lélegzettel "ölel magához, hanem lassan, szinte észrevétlen hódít meg és vezet a kapitalizmus tagadásától a proletáriátus diktatúrájának igenléséig. Felém is ilyen csöndesen, könyvek lapjairól közeledett először, hosszú évekkel, évtjizedekkel ezelőtt, amikor az olvasmány a maga gondolattermő erejével mélyebben beleszól a jellem dolgába. Gorkij lázas szemű, mindig úton levő, s mindig valami újat kereső furcsa alakjai kezdtek lebilincselni, vonzani, és rajtuk keresztül megvilágosodott még jobban előttem a cél, az élet, a lét igazi értelme. Minden ember annyit ér, amennyit másokért tenni tud — ez a régi igazság most más fénnyel csillant fel. Nem a szenvedés tűréséből fogan az új és a szép, hanem a szenvedés, a nyomor és megalázottság ellen folyó harcból. Ezt sugallta nekem Fagyejev Levinsonja, ezt mondták Szerafimovics és Fegyin különös hittől, az új ember hitétől megszállott hősei, Solohov Davidovja és a névtelenek ezrei, akik valami újért indultak harcba és meghaltak a nagy ügyért, az eszméért — értünk! Aztán találkoztam velük az életben is. Az egyszerű, de különös emberekkel, a lázadókkal, az újért hevülőkkel, a névtelenekkel, akik ugyanazt akarták és tették, mint példaadóik könyveim lapjain. Egyszerű, de mégis különös emberek voltak mind, emberek, akiket keménnyé, ellenállóvá acélozott az élet, és a marxizmus-leninizmus eszméi és igazságái érleltek harcossá. Sok emlékem van róluk, bátor magatartásukról, erkölcsi erejükről, a háború válságos hónapjaiban a Szovjetunió végső győzelmébe vetett rendíthetetlen hitükről. A sok emlékből most csupán egyet idézek. Rembrandti ecsetre méltó kép. A fagyos januári éjszakában három kopanyicsár forró kávét és kenyeret osztogat. A negyedik — eay főkötős fiatalasszony - viharlámpát, tart a kezében. Gyér világban vagy ötven partizán lépdel nesztelenül a kondérhoz, issza a kávét és harap néhány falatot a hajnalban frissen sütött kenyérből. Sietniök kell, mert egy egész SS-század követi nyomukat és űzi őket dél felé. A félórás pihenő után se híre, se hamva az osztagnak, lépteik nyomát gondosan betakarja a sűrűn hulló hó, és a házak sötétje elnyeli az élelmet osztogatókat is. Némán ment minden, köszönő szó nem esett, pediq ez az osztogatás nem volt mindennapi eset. Nem a bőségből, a feleslegből, hanem a kevésből adtak és talán az életük kockáztatásával. Négyen voltak a szervezők és osztogatók — Illegális párttagok. Így Ismertem meg őket — a becsületesség, az önfeláldozás, a nemes gondolkodás névtelenjeit. ök mutatták meg az utat nekem. Köszönöm nekik! Egri Viktor A Slask lengyel állami dal- és táncegyyüttes a közelmúltban Párizsban vendégszerepelt. A francia közönséget főként tüzes ritmusú táncaival ejtette bámulatba A moszkvai „Szovjet szárnyak" sportklubban nagy sikert aratott, a Lengyel Nép köztársaság ruhamodelljeintk bemutatója Párizsban egymást érik a tüntetések De Gaulle jasiszta kormánya ellen. Képünkön párizsi főiskolás diákok és tanáraik láthatók, akik megfogadták, hogy harcolni fognak a köztársaság és CL demokratikus szabadságjogok védelméért