A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-08 / 23. szám

Európa legnagyobb cinerama rendszerit filmszínháza az 112b férőhelyes Béke mozi Moszkvában Rl'liX.VIfli JfCJlJZlTl'K A filmtechnika új útjai A századfordulón, 1900-ban Párizsban megrendezett világkiállításnak - amely 39 millió látogatójával mindmáig tartja a világkiállítások látogatottságának osűcsát — fő szenzáíciója Lumiére moz-g óképszínháza volt. A brüsszeli világkiállításon is láthatunk újszerű filmvetítő módszereket, amelyek a jövő útját hivatottak megkeresni, a film népszerűségét megtartani a televízió annyira! érezhető versenye korában. Az új vetítétsi 'technika természetesen újszerű f.Hmifelivételi eljárásokat követel megi — de mindkettő még alig jutott túl á próbálkozásokon. Valamennyi újítás közös vonásai a panoramatikus vetítés. Ennek alapja aiz egyetlen filmre felvett körképek technikája, amelyet az Egyesült Állalmok pavüonja mutat be. Ezzel az eljárással egyetlen negatívon jelenik meg az egész körkép, amit eddig: csak részíetfelvételek készítésével, azolk sohasem egészen pontos és folytatóliagiós összerág ajsztásával lehetett elérni. Igen érdekes például a New York egyik legmagasabb felhőkarcolójáról ilyen eljárással felvett körkép, amely tényleg a középen álló szemlélőben azt a benyomást kelti, mintha a felhőkarcolók tömkelegének egyik pontjáról szemlélné a szokatlan, érdekes, bár szépinek egyáltalán nem mondható kőrengeteget. Ez az eljárás, ennek lehetőségei lebeghettek Walk Disneynek, gz amerikai rajzolt filmek egykori nlagymesterének szeme előtlt, amikor megtervezte és megszerkesztette a circa-rama nevű filmvetítési módszert. A hatalmas, köralakú amerikai kiál-A csehszlovák pavilon homlokzati része lítási csarnok tőszomszédságában, ugyanolyan formában, de lényegesen kisebb arányokban még egy köralakú épületet láthatunk, amelynek belső falaira eg|éisz nap szüntelenül tizennyolc vetítőgép húsz pereiig tartó körfilmet vetít. A fim tárgya utazás az! Egyesült Államokban, természetesen igen alkalmas ilyen kísérleti módszer bemutatására, — mert többről, mint kísérletről nem lehet beszélni. A vetített film több rendbeli fogyatékosságával, tárgybeli priimitivitáisával élénken emlékeztet az első világháború előtti idők „filmszínházaira", ahol egyetlen óra leforgása alatt vagy tíz rövid „film" mutatta be a Szűz imájának zongoráin előadott dallamára a svájci vízeséseket vagy a hazajövő haragos férj tány ércaaifikodását. Eszmeileg a circarama köralakban vetített filmje bizony nagyon- közel áll a film! őskorának kísérleteihez. iMár lényegesen nagyobb sikere van azoknak a cineramiatikus vetítési módszereknék, amelyeknél a széles vászon két külső szél© előrehaijlik, félkör alakot vesz fel. Erre az óriási vászonra vetít egyszerre három vetítőgép. Ugyanakkor a vászon mögött és a nézőtér különböző pontjain elhelyezett nagyobbszámú (öt-hét) haingszőró közvetíti a szinkronizált hangot. A nézőnek, főképpen a vászon félkörének középpontjában ülőnek aztán az a benyomása, mintha a szereplőkkel együtt maga is részt venne a film csel dk mény ében. Ez a cinaralmatikus módszer már hároméves múltra és bizonyos eredményekre tekinthet vissza, bár valami döntő módon újat, főképpen művészileg tőkéletesebbet eddig aligi hozott. Cinerama-mozik vannak Moszkvában, Kijevben, New Yorkban, Londoniban, Párizsban, és Brüsszelben -is, az utóbbi hélyen mindjárt kettő: egyik a városban, a másik a kiállítás szórakoztató parkjában. Brüsszélben három darabot vetítenek váltakozva. Közöttük A világ hét csudája című a leghatásosabb. A közismert holland Philips cég fahtasztikus, az „abszolút építőművészetet" szemlétetni akaró pavilonjában, amelyet Le Oorbussier tervezett, ugyiancsak kísérleti, „abszolút filmet" vetítenek. Jelen esetben a film tárgya akar úttörő lenni: a színek, a fortnák, a vonalak elvont -játékával érzékeltetik a kísérő zenét vagy fordítva: a| mpdern zenével magyarázzák a vizuális játékot.. Egyaránt érthetetlen, görcsösen újszerűnek feltűnni aikairő ez az új eljárás, akárcsak az eszimei alalpjáuil szolgáló „absztrakt" művészet. Maradiság lenne, hia mereven el akarnánk zárkózni ezek ellöl a filmtechnikai úttörő irányzatok elől. Hogy van e téren reális út, amely művészi egységbe tudja foglalni a korszerű film- és hangtechnika lehetőségeit, airra bizonyíték — minden lokálpatriotizmus nélkül — a csehszlovák kiállítási cslamokban bemutatott két: kísérlet. Az egyiknek poliekrán a neve, és már a kiállítás megnyitásának napjától vonzza szüntelenül a kissé félreeső helyen elhelyezett csehszlovák pavilonba a látogatók tízezreit. A másik újítás, a nonstop revü máius 12. óta vonja magára nemcsak a brüsszéli kiállítás látogatóinak, hanem az egész világ szakemberednek figyelmét. Mi a poliekrán? Képzeljünk el egy kis, sötét anyaggia-1 bevont színpadot, amelyen aszimmetrikusan és különböző szögekben nyolc/ egyenként vagy négy négyzetméter területű vakítóan fehér vetítővászon van elhelyezve. A színpadon és a nézőtéren — a cinerama eljáráshoz hasonlóan — Szinkronizált hangszórók közvetítik a melódiát, A vásznakon váltakozva, de egymással és a zenével szoros összefüggésben színes és felién- fekete álló- és mozgóképek jelennek :meg, vallanak fel, ez© ai zene mondanivalójának megfelelően barokk szobrokat, a prágai fesztiválok hangulatát, táncjeleneteket, a zenekarnak éppen a szólamot vivő részelt, egyszóval mindazt vetítik, ami a zene- szemléltető és művészi aláfestésére a- szem számára alkalmas, A poliekrán sikere tökéletes. Ezt bizonyítja a naponta egyre sűrűbben ismétlődő húszperces előadások után felcsattanó taps, s a- kitett1 emlékkönyv lelkes bejegyzései. Még nagyobb -a közönségsikere a nonstop revünek, amely szintén — de még kötetlenebb formában - a flilhi és a hang együttes hatásának művészi lehetőségeit aknázza ki, sőt ezt egybekapcsolja az élő Szó, a konferansziéként megjelenő előadóművész élő hatásávál. Képzeljünk el egy hatalmas, széles vetítővásznat, amelyre színes képeket vetítenek s aímit különböző, természetesen a tárgyhoz illő zeneszámok kísérnek. A nlagy szélesvászon két oldalán, két kisebb, oldalsó vetítővászon vian, míg a fővászon előtt szükség szerint fel-feltűnő, kisebb vetítővásznak bukkannak fel és süllyednek alá, amint befejezték pillanatnyi funkciójukat. A -film lehetőségeinek egyik legjobb 'kihasználása ez a módszer), amely kiválóan alkalmas az élet szépség-ginek hatásós bemutatására. A konferáló filmszínéisznők — mondanunk sem kell, hogy nagy a sikerük, már Hollywoodba csábítgatják őket — egyszerre konferálják háröm ny-elve-n, s még hozzá ugyanaz a személy: egyszer a valóságban, kétszer pedig a- két oldalsó vászon filmvetítésben, de mindenütt másmás nyélven. „Ez se nem- film, se nem színház — írja a Drapeau Rouge —, hainém ezeknek a művészeti ágaknak mesteri kombinációja, a színházi- jelenetnek, a1 film vásznának és a párbeszédeknek mesteri szinkronizálása a zene hangjaival." A két új csehszlovák filmvetítési módszer felt 'álói - érdemes a- nevüket megjegyezni - J. Svoboda és E. Radok, A titokban tartott előkészületek után érdeklődéssel várja hazai közönségünk is a poliekrán és a nonstop revü itthoni bemutatóját. A sokfajta brüsszeli újítás és kísérlet közül ez a két módszer az, amely tartós sikerrel kecsegtet, s: amiely alkalmas arra, hogy új művészi kifejezésmóddal g(azdagítsai az emberi szépség keresésének útjait -SZŐKE LŐRINC