A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-08 / 23. szám

Ha a boldogságot keressük Viktor Rozov, a cannesi nemzetközi filmfesztiválon arany­pálmaágat nyert Szállnak a darvak című szovjet film forgatóköny­vének írója mint színműíró nálunk, Csehszlovákiában Szerencsés utat című diákkornédiájával mutatkozott be igen sikeresen. Ért­hető ezért, hogy Ha a boldogságot keressük című legújabb két­felvonásos színművét, mely a prágai Realista Színházban került bemutatásra, nagy érdeklődés előzte meg. A darabban 'elvetődnek a mindennapi élet apró-cseprő problé­mái. A élet nehézségeivel küzdő ifjú cmbsrek optimizmusa, tiszta­sága, boldogságkeresése természetes erővel hat, mintha önmagun­kat látnánk benne. Tapasztalatlanok még, fiatalos hévvel, bizony­talanul, gyakorlat híján cselekszenek, de szívük romlatlan. Tudják mit akarnak, céltudatosan mennek előre, törhetetlen lelkesedéssel küzdenek. A szerző példaként állítja őket elénk. Az idősebbek, a felnőttek erényeikkel, emberi hibáikkal, a múlandó dolgok hajhászásában, az azonnali sikerek utáni vágyukban, régi ideál­jaikat félredobva, karrierizmussal, kicsinyességgel áthatva nagyon is ismerősek. Egy egyszerű tmoszkvai család vasárnapja! Az özvegy édesanya nem minden nehézség nélkül nevelte fel négy gyermekét. Idő­sebb fiával, Fjodorral folyatott eszmecseréjében meg is mondja: „Amikor egyedül maradtam veletek, hidd el, jól tudtam, mit jelent, amikor az embernek nehéz a sorsa. És amikor sikerült összekuporgatnom a garast, hogy megvegyem számodra az első valamirevaló öltönyt, boldogabb voltam, mint te magad!" A család tagjai a szűk kis lakásban a maguk külön életét élik — mindegy'k a maga elképzelése szerint. Különböző jelleműek, érdeklődéseik körül is eltérő, mégis megvan bennük a családi ösz­szetartás, a kollektivitás szükségszerűségének érzése. Csak Le­nocska, Fjodor felesége nem találja helyét a közös otthonban. Nem olvadt össze a családdal, zavarja annak közelsége, idegen­nek érzi magát, még férje jóságos, áldozatkész édesanyja sincs ínyére. Önző, kíméletlen és kispolgári természetével megköveteli, hogy a család alkamazkodjék hozzá, ahelyett, hogy ő idomulna férje hozzátartozóihoz. Nem tud, nem is akar engedni elképze­léseiből, és amikor úgy érzi, hogy betelt a mérték, kirobban. Mindez egy bútordarab miatt. Elidegeníti Fjodort családjától, és senki sem tudja megakadályozni elhatározásában, hogy elköl­tözzenek a közös lakásból és egy ismerősük szívességét vegyék igénybe. Bármennyire is fáj az önbírálat, be kell vallanunk, hogy Le­nocskában is önmagunkra ismerünk. Jár nem szívesen, mégis be kell ismernünk, hogy gyakran vagyunk akaratosak, önfejűek, ön­zőn elvakultak még ma is, amikor pedig szocialista társadalmun­kat építve öntudatosabban, értelmesebben kellene cselekednünk. A boldogság hajszolása, a jobb, könnyebb élet keresése közben bizony gyakran a kelleténél többre becsülünk egy tárgyat, jég­szekrényt, porszívót vagy bútordarabot, mint legközelebbi hozzá­tartozóinkat. Rosszak is tudunk lenni, gonosz lelkűek környeze­tünkhöz, a hozzánk legközelebb állókhoz. Fjodorban is felismerjük a jobb sorsra érdemes tudósjelöltet, aki nagy terveket kovácsol, hogy azután aprópénzre váltva, küz­delem nélkül félredobja tehetségét, csakhogy felesége szeszélyeit kieléaítse. ? »» Az özvegy édesanya kitartó, áldozatos jelleime nem lep meg. Sürög, forog, zokszó nélkül dolgozik a családra, mely szent előtte. Mindenkinek kedvében jár, elsimítja a nézeteltéréseket és minden vágya, hogy valamennyien elégedettek, boldogok legyenek. Igazi édesanya, olyan, mint a tiéd, az enyém, mindannyiunké, aki ki­zárólag gyermekeinek el. A darab fénypontja a legfiatalabb fiú r — Oleg akkja. Tizenhat­tizenhét éves kamasz, kiforratlan a maga fiatalságában, mégis nemes, becsületes qodolkodású. Érezzük, tudjuk, ő a jövő embere. Gyermekes kilengései mulattatnak, de elgondolásra is késztet­nek. Akaratlanul is összehasonlítjuk jellemét a hozzá hasonló koi'úakkal és akaratlanul is felsóhajtunk: bár csak mind ilyenek volnának! Lenocskát Erna Skálová, Fjodort, a férjét Frantisek Horák alakította. Az édesanya szerepében kimagasló teljesítményt nyúj­tott Vlasta Jelínková. Jiri Novotny vendégszereplése (színiiiskolai A két fiú: Frantisek Horváth és Jif Novotny alakításában növendék) Oleg alakításában őszintén meglepett. A fiú tehetsé­géből, értelmes játékából, természetes temperamentumából már ma nagy jövőjére következtethetünk. A rendezés Rudolf Vedral, a díszletek pedig az államdíjas Ján Sládek munkáját dicsérik. De nemcsak velük, hanem a darab valamennyi személyével együtt éltünk, együtt örültünk, szomorkodtunk. Velük együtt keressük mi is az igazi boldogságot és nem sajnáljuk az ezzel járó fárad­ságot, mert érdemes élni olyan társadalomban, mely a történe­lemben először, a nép érdekeit — boldogságát tartja tzem előtt. Kardos Márta 16 Fémmegmunkáló (izem, Bratislava, ul. 29 augusta é.3.

Next

/
Thumbnails
Contents