A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-08 / 23. szám

Ha a boldogságot keressük Viktor Rozov, a cannesi nemzetközi filmfesztiválon aranypálmaágat nyert Szállnak a darvak című szovjet film forgatókönyvének írója mint színműíró nálunk, Csehszlovákiában Szerencsés utat című diákkornédiájával mutatkozott be igen sikeresen. Érthető ezért, hogy Ha a boldogságot keressük című legújabb kétfelvonásos színművét, mely a prágai Realista Színházban került bemutatásra, nagy érdeklődés előzte meg. A darabban 'elvetődnek a mindennapi élet apró-cseprő problémái. A élet nehézségeivel küzdő ifjú cmbsrek optimizmusa, tisztasága, boldogságkeresése természetes erővel hat, mintha önmagunkat látnánk benne. Tapasztalatlanok még, fiatalos hévvel, bizonytalanul, gyakorlat híján cselekszenek, de szívük romlatlan. Tudják mit akarnak, céltudatosan mennek előre, törhetetlen lelkesedéssel küzdenek. A szerző példaként állítja őket elénk. Az idősebbek, a felnőttek erényeikkel, emberi hibáikkal, a múlandó dolgok hajhászásában, az azonnali sikerek utáni vágyukban, régi ideáljaikat félredobva, karrierizmussal, kicsinyességgel áthatva nagyon is ismerősek. Egy egyszerű tmoszkvai család vasárnapja! Az özvegy édesanya nem minden nehézség nélkül nevelte fel négy gyermekét. Idősebb fiával, Fjodorral folyatott eszmecseréjében meg is mondja: „Amikor egyedül maradtam veletek, hidd el, jól tudtam, mit jelent, amikor az embernek nehéz a sorsa. És amikor sikerült összekuporgatnom a garast, hogy megvegyem számodra az első valamirevaló öltönyt, boldogabb voltam, mint te magad!" A család tagjai a szűk kis lakásban a maguk külön életét élik — mindegy'k a maga elképzelése szerint. Különböző jelleműek, érdeklődéseik körül is eltérő, mégis megvan bennük a családi öszszetartás, a kollektivitás szükségszerűségének érzése. Csak Lenocska, Fjodor felesége nem találja helyét a közös otthonban. Nem olvadt össze a családdal, zavarja annak közelsége, idegennek érzi magát, még férje jóságos, áldozatkész édesanyja sincs ínyére. Önző, kíméletlen és kispolgári természetével megköveteli, hogy a család alkamazkodjék hozzá, ahelyett, hogy ő idomulna férje hozzátartozóihoz. Nem tud, nem is akar engedni elképzeléseiből, és amikor úgy érzi, hogy betelt a mérték, kirobban. Mindez egy bútordarab miatt. Elidegeníti Fjodort családjától, és senki sem tudja megakadályozni elhatározásában, hogy elköltözzenek a közös lakásból és egy ismerősük szívességét vegyék igénybe. Bármennyire is fáj az önbírálat, be kell vallanunk, hogy Lenocskában is önmagunkra ismerünk. Jár nem szívesen, mégis be kell ismernünk, hogy gyakran vagyunk akaratosak, önfejűek, önzőn elvakultak még ma is, amikor pedig szocialista társadalmunkat építve öntudatosabban, értelmesebben kellene cselekednünk. A boldogság hajszolása, a jobb, könnyebb élet keresése közben bizony gyakran a kelleténél többre becsülünk egy tárgyat, jégszekrényt, porszívót vagy bútordarabot, mint legközelebbi hozzátartozóinkat. Rosszak is tudunk lenni, gonosz lelkűek környezetünkhöz, a hozzánk legközelebb állókhoz. Fjodorban is felismerjük a jobb sorsra érdemes tudósjelöltet, aki nagy terveket kovácsol, hogy azután aprópénzre váltva, küzdelem nélkül félredobja tehetségét, csakhogy felesége szeszélyeit kieléaítse. ? »» Az özvegy édesanya kitartó, áldozatos jelleime nem lep meg. Sürög, forog, zokszó nélkül dolgozik a családra, mely szent előtte. Mindenkinek kedvében jár, elsimítja a nézeteltéréseket és minden vágya, hogy valamennyien elégedettek, boldogok legyenek. Igazi édesanya, olyan, mint a tiéd, az enyém, mindannyiunké, aki kizárólag gyermekeinek el. A darab fénypontja a legfiatalabb fiú r

— Oleg akkja. Tizenhattizenhét éves kamasz, kiforratlan a maga fiatalságában, mégis nemes, becsületes qodolkodású. Érezzük, tudjuk, ő a jövő embere. Gyermekes kilengései mulattatnak, de elgondolásra is késztetnek. Akaratlanul is összehasonlítjuk jellemét a hozzá hasonló koi'úakkal és akaratlanul is felsóhajtunk: bár csak mind ilyenek volnának! Lenocskát Erna Skálová, Fjodort, a férjét Frantisek Horák alakította. Az édesanya szerepében kimagasló teljesítményt nyújtott Vlasta Jelínková. Jiri Novotny vendégszereplése (színiiiskolai A két fiú: Frantisek Horváth és Jif Novotny alakításában növendék) Oleg alakításában őszintén meglepett. A fiú tehetségéből, értelmes játékából, természetes temperamentumából már ma nagy jövőjére következtethetünk. A rendezés Rudolf Vedral, a díszletek pedig az államdíjas Ján Sládek munkáját dicsérik. De nemcsak velük, hanem a darab valamennyi személyével együtt éltünk, együtt örültünk, szomorkodtunk. Velük együtt keressük mi is az igazi boldogságot és nem sajnáljuk az ezzel járó fáradságot, mert érdemes élni olyan társadalomban, mely a történelemben először, a nép érdekeit — boldogságát tartja tzem előtt. Kardos Márta 16 Fémmegmunkáló (izem, Bratislava, ul. 29 augusta é.3.