A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-19 / 3. szám

GYÖRY DEZSŐ: ÉLJEN A HOLNAPI EMBER Pompás' kor ez a mostani, hasonlót még nem ért az ember, új mértékekkel ront közénk, fényév, gázok, billió, tenger, csupa masszák és tömegek, közelség, láz, bizonytalanság, a világ születésekor volt csak ily egy mélység s magasság, egyforma, kusza, relativ, csupa mérkőzés, merre látok, nem él túl csak az istenit örök örökkévalóságok, * ez lesz a kor, mely mint a rács elválaszt múltat és jövendőt, s kényúrként csak a szép, erös nép nyakába veti a kendőt, új mértékek, új méretek, új törvények születnek arra, aki választott, csillagos s a teljes életet akarja, ó társaim, ó gyermekek, mi tán megérjük félelem közt s ezer kínok között még, hogy mind, mi van, történelem, vér nem riaszt, tüz nem ver. el, az életparancs az, hogy éljünk, nem vicinálison döcög, repülőn jár az emberségünk, lelkünk hitet, derű, beton — egyén, család, fajták, világok egy rendbe futnak párutat, akár ama csillagvilágok, ó társaim s ö gyermekek, édes nyája bomlott akolnak, levegőre, gépekre, ki, szívjátok illatát a kornak s hódítsatok meg rengeteg magatokkal földet és tengert: éljen a kor, ki bennetek megszüli a holnapi embert! Györy Dezső: Zengő Dunatáj (Zrínyi Kiadó) emberre nézett, ez mind a föld, a falu emberére vallott. Fiatal korában, szembeszállva a család, rokonság, a falu előítéletével: szinész lett. Színésznek ment abban az Időben, amikor a komédiásnak a falusi ember előtt nem volt becsülete. Elvégezte Rózsahegyi Kálmán szinliskoláját, és 1926-ban kezében volt az oklevél. Mint jellemszínész és operett-bonviván Pozsonytól Munkácsig járta a falvakat, városokat. Egyldőben a győri társulatnál működött, de szíve hazahúzta. 1938-ban megszakadt színészi pályája. Mint annyi sok embernek, neki is be kellett volna nyújtania kérvényét a budapesti Színészkamarához — a négy nagyszülő keresztlevelével együtt. Fekete Gyulát ez a rendelkezés személyében ugyan nem érintette, de ösztöne, művészi önérzete fellázadt. Hogyan, hát az szabja meg valakinek a művészvoltát, hogy kik és mik voltak a nagyszületi? Ilyen rendszerben Fekete Gyula nem tudott dolgozni. Hazament falujába parasztnak. Naphosszat kinn dolgozott a földeken és mikor senki sem járt arra, kedvenc szerepeit mondta, jitszotta, a barázdabillegetőknek, a pacsirtáknak. Jött a felszabadulás, majd a: 1948-as év és Gyuszi bácsi újra értelmét találta az életnek. Az elsőnek megalakuló Falujáró Színház tagja lett és a fiatalokat is megszégyenítő lendülettel járta a falvakat. Minden paraszt-szerep az övé, akár magyar, akár szlovák parasztot kell játszani. Majd megalakult a Magyar Területi Színház, amelynek haláláig tagja volt. Sokat tanultunk tőle, főleg szerénységet, színpad-tiszteletet és pontosságot. Legjobban Az aranyember Fabula kormányosát szerette. Büszkén mondogatta, hogy ebben a szerepben már huszonnyolc éves korában is fellépett. Újabb szerepei közül az Ének a romok felett c. Egri-dráma Bálintja és A kertész kutyája című darab szenilis és mulatságos öreg grófja voltak nagyon jól megformált alakításai. Utoljára A csodálatos erszény című mesejáték öreg kovácsaként lépett színpadra. Szerette a gyerekeket és nagyon szeretett játszani nekik. Nemrég még együtt próbálta velünk Schiller Ármány és szerelem c. drámáját, melyben a szolga nagy jelentőségű szerepe volt kiosztva rá — és melyet már nem játszhatott el. Gután, szülőfalujában temettük el, közel a kultúrházhoz, ahol oly sokat dolgozott a műkedvelőkkel és ahol a legszívesebben lépett fel. Koporsóját színésztársai vitték és az egész, könnyező társulat jelenlétében helyeztük el örök nyugalomra. Az Aranyember Fabulája A nem magánügy Baburin apója Alakításaival örökre beírta nevét a szlovákiai magyar színjátszás aranykönyvébe. A közönség szerette, becsülte művészetét és mély emberiességét. Mi, pályatársai pedig örökké magunk közt élőnek érezzük felejthetetlen Gyuszi bácsinkat. Slposs Jenő LiiimiiMiiiitiHimiiiimmiMiiiiiiiiimiiMiiiiim I FEKETE I I GYUEÄ. | iTumimiimiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiE A komáromi Magyar Területi Színház épületén gyászzászlót lenget a szél, a színház előcsarnokában elhelyezett fényképek egyikén fekete szalag és a színház együttese szívében mély fájdalom: Fekete Gyula színművész, mindnyájunk kedves „Gyuszi bácsija" meghalt. Harminc évi hivatásteljesítés után, 51 éves korában váratlanul ragadta el a halál körünkből. Ki ne emlékeznék mélyen átélt, nagyszerűen megformált színészi alakításaira? A Tűzkeresztség vén Szíjártója, Gogo1 Leánynézőjének mulatságos kérője, Az orosz kérdés mélyen emberi újságírója, A Kend a pap? juhásza, A csikós öreg kocsmárosa, az Ingyenélők Timótja, a Nem magánügy Baburin apója mind Fekete Gyula művészetének egy-egy gyöngyszeme volt. Játszott tragédiát, klasszikus komédiát, de legjobban szerette és legjobban játszotta az egyszerű falusi ember figuráját. Fekete Gyula minden ízében a falu gyermeke volt az életben ls. Szokásai, mozdulatai, szótlansága, ahogyan az