A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-18 / 20. szám

öqip mgi mjüuoistzjet nicqll^k&clása Ellenállás (Jean Lurgat, 1954) Igen furcsa érzéssel léptem be nemrégiben Prágában a Művészetek Házának kiállítási termébe. Gyermekkori emlékek elevenedtek fel bennem. Eszeimbe jutottak a rokon és ismerős családoknál látott ízléstelen, gobelinnek nevezett, falon függő képek, melyek bennem évtizedekig tartó gobelin-iszonyt szültek. Csak jóval1

később, ezerkilencszázötvenhárom őszén találkoztam a náchodi várkastélyban az igazi gobelinnel, amely tulajdonképpen nem is gobelin, hanem faliszőnyegi, vagyis tapisszeria, mint ahogy a kiállítás plakátja hirdeti. Pillanatnyi idegenkedésem elmúlt, mert országjárásom alatt a cseh várkastélyok dísztermeiben gyakran láttam káprázatos francia és belga eredetű faliszőnyegeket és megtanultam, hogy ez a sajátos francia művészet félezredes múltra tekinthet viszsza. Hiszen Párizsban már a XII. században megalakult a faliszőnyegeket készítő takácsok céhje. t Á faliszőnyegek eredetéről a vélemények eltérnek. Sokan a középkori ünnepségek alkalmi díszének tartják, esetleg a várurak és oligarchák dísztermeinek meleget tartó faltakarójának. •Egyes művészettörténészek azonban a tapisszeriában a keléti faliszőnyegek európai változatát látják. Mint minden művészet, a tapisszeria is az egyháznak szolgált a középkorban. A1

gótika kimúlásával a reneszánsz itt is rnélyre-Iható változásokat idézett élő és a faiiszőnyegéken a mindennapi élet világi jelenetei váltották fel a szentek életéből vett történeteket. A faliszőnyegi pedig a székesegyházak falairól átvándorolt a várurak palotáinak dísztermébe. Az alakok életrekeltek, a színek megélénkülték. A francia tapisszeria a XV. század végén meg a XVI. század elején érte el dicsőségének tetőpontját és a barokk aggkorában ^érkezett a hullámvölgy mélypontjára. Colbert, XIV. Lajos, a napkirály minisztere támasztotta fel a ifraricia faliszőnyeg készítését, midőn a legügyesebb takácsokat egy újonnan alapított manafaktúrába csoportosította, s ezt a rheiimsi vászonfejtő Gobelin testvérek műhelyében helyezte .el. Így történt, hogy a későbbi nemzedékek gobelin néven ismerték ínég a tapisszeriát, melyhez a derék festőknek semmi köztik sem volt. A XIX század, a feltörő kapitalizmus kora tönkretette a francia faliszőnyeg készítést. A gyárosok parancsára dolgozó faliszőnyegi (készítők már nem voltaik alkotó művészek. És a hosszantartó hanyatlás törvényszerűen bekövetkezett. Húsz évvel ezelőtt Alubussonban Picasso barátja. Jean Lurgat néhány művésztársával megkísérli a tetszhalott feltámasztását. A kísérlet nem várt sikerrel járt, amit legjobban a jelen kiállítás bizonyít. A bejáratnál Maurice Brianchon 1952-ben készült két remekműve, az Opera és a Balett fogadják a látogatót. Jobboldalon függi a régi francia gobelin készítés műremeke, az 1500-ból származó ,jHangverseny a szökőkútnál." Ez a faliszőnyeg nemcsak hatalmas méreteivel tűnik ki a földszinten elhelyezett régi alkotások között, hanem művészi színvonalával, üdeségével és megkapó közvetlenségével is felejthetetlen benyomást gyakorol a nézőkre. A modern francia tapisszeria az emeletet foglalja el. Meglepően színes és különös alkotásokkal ismerkedem meg. A klasz»zicizáló törekvésektől kezdve megtalálható itt. Matisse és Picasso íhaitása is, valamint az absztrakt képzőművészet számos megnyilatkozása. Marc Saint-Saens, Jean Lurgat és mások különböző felfogással alkotnak, bizonyos dolgokban mégis egyetértenek. Kerülik a hideg pompát, inkább a meleg, bensöségre törekednek, — nem számolnak a perspektívával. Nehéz volna felsorolni az összes kiváló alkotást e rövid írás keretében. Ám mégis szólnom kell a Vihar címú gobelinről, melynek fekete. Hangverseny a szökőkútnál (Loirei műhely; 1500) Hív a messzeség (Jean Carron, 1957) kék és méregzöld alapjából fel-felcsillan a fantasztikus halak és korállok vörös színfoltja. Balról jobbra két régd-régi perzsa szőnyegre emlékeztető gobelin függ. Pierre Pothier Fekete és Fehér tapisszeríája. Az emelet, sőt az egész kiállítás legpompásabb darabja az „Ellenállás". Jean Lurgat műve. Gyönyörű színéivel, fantáziájával és egyszerűnek ható megnyilvánulásával leköti a tárlatlátogatót. Távozásomkor akarva nem akarva búcsúpillantásommal én is e remekművet köszöntöttem, melyben szerencsésen eg.yesül a modem a haladóval. — sí —