A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-18 / 20. szám

Zamatig iiMtefid Diákok szlovák népviseletbe öltözött csoportja az ünnepségen Készül a jó bogrács-gulyás A tizenegyéves iskola tánccsoportja a Szálkai lakodalmast mutatja be Vakítón tűz a nap az azúrkék égboltról. Bodor bárányfelhők nézegetik magukat e főtér csobogó szökőkútjának vizében. Ünneplőbe öltöztek a városka házal, vidáman lobogtatja az enyhe szellő a sok-sok zászlót. Méltón felkészült Tornaija dolgozó népe az idei május elsejére. Már reggel hét óra körül benépesednek az utcák. Mindenki kijött, aki csak járni tud. Még a háziasszonyok sem maradtak otthon, ma nincs főzés, ma mindenki ünnepel. Nemcsak a jő idő, az első igazán szép tavaszi nap csalja ki az embereket az utcára, a lelkesedés fütl ezt a hatalmas tömeget: hitet akarnak tenni öregek és fiatalok a világ dolgozóinak nemzetközi öszszefogásáról, hitet akarnak tenni, hogy megvédik a békét, mely mindannyiunk legdrágább ügye, hog^ megvédik a szocializmus építése terén elért nagyszerű eredményeinket. Kilenc öra tájt már mintegy tizenöt-tizennyolcezres tömeg szorong a Vörös Hadsereg terén felállított emelvény előtt. Itt van egész Tornaija, de eljöttek a járás üzemeinek, állami gazdaságainak dolgozói, földmüvesszövetkezeteinek tagjai Is. Nemzeti szlnü és vörös zászlók erdeje hullámzik a téren, s a táblákról, transzparensekről egy-egy üzem, szövetkezet munkájának nagyszerű eredményei köszöntik a dolgozók ünnepét. Gollan elvtárs, az SZLKP járási bizottsága titkárának szlovák nyelvű és Pathó elvtárs, a Szlovák Nemzeti Arcvonal kiküldöttjének magyar nyelvű ünnepi beszéde után megindul az emberáradat. az iskolák, üzemek és szervezetek pár perc alatt, mintegy varázsütésre, kibontakoznak a tömegből és kezdetét veszi a dtszfelvonulás, mely majd egy óráig eltart. Tizennégy szabad májust ért már meg a tornaijai járás dolgozó népe, de ilyen hatalmas tömeg még sohasem vett részt a május elseji ünnepségeken. A felvonulás után sem megy haza serúri. A hivatalos programnak ugyan vége, de most kezdődik a mulatság, a népünnepély az iskola kertjében. Öregek és fiatalok tömege — a legkisebbeket is beleértve — hömpölyög a népkert felé, ahol már várják a közönséget a rögtönzött lacikonyhák, vásáros sátrak. Megtalálható Itt minden, mi szem-szájnak ingere: a bográcsgulyástól a virsllg, és a jó, zamatos házikolbászig. De van is tülekedés a sátrak körül! Senki sem marad étlen, szomjan, mindenkinek jpt a jöból. S amikor már a kényelmesebbek is befejezték ebédjüket, jöhet a szellemi táplálék, a kulturális műsor. A park közepén felállított tágas színpadra egymás után vonulnak fel a tornaijai és vidéki tánccsoportok, hogy bemutassák müvészetük színe-javát. A hosszúszói Csemadok tánccsoportja után a barcal iskola növendékei lépnek fel. Csupa hat és tizenkét év közötti gyerek. A fiúk csizmásan, zsinóros nadrágban, árvalányhajas kalapban, a lányok rakott szoknyában, pruszlikban és piros csizmácskában. Nemcsak a szülök lelkesedése okozza, hogy hatalmas sikert arat-Az ifjúság iák, de a gyerekek igazán rászolgáltak a percekig zúgó tapsra, olyan szép teljesítményt nyújtottak. Igazán megérdemelték, hogy ők képviseljék a járást a Zólyomban megtartandó ifjúsági kerületi szemlén. S a műsor két órán át, percnyi megszakítás nélkül pereg. Egymás után lép fel a CSISZ radnól csoportja, a tornaijai tizenegyéves iskola magyar és szlovák táncegyüttese, melyek közül a szlovák csoport több kerületi versenyből került már kl győztesként. És méltán, mert előadásuk a hivatásos táncosok mellett sem vallana szégyent. Igen érdekes volt a Csemadok sajószárnyal csoportjának eredeti cigány dalokkal kísért cigénytánca, mely a műsor legjobb számai közé tartozott. Minden szám ajándék volt, ajándék ßßy-efly üzem vagy szövetkezet kiváló eredményt elért munkacsoportjának, dolgozójának. S a felsorolt eredményekben nem volt hiány, a tornaijai járás dolgozói becsülettel teljesítik a szocializmus építésében reájuk háruló feladatokat. S ahogy az ilyenkor már lenni szokott, ahol nagy tömeg gyűlik össze, elkerülhetetlen, hogy epy-efjy kisgyerek el ne vessze szüleit. Most ls három-négy éves kis szöszke leánykát hoz a rendező a mikrofon elé s jelenti be, hogy a kicsike anyukáját keresi. Persze., a mama gyorsan megkerül, s nagy az öröm mindkét részről. S így megy ez késő délutánig. A sátrak kornyékéről muzsikaszót, nötázást hoz a szél. Működnek a zenészek, hat-hét cigánybanda húzza a hallgatót, talpalávalót. S hogy nem perdül felvonulása a díszszemlén táncra a fiatalság, annak csak az az oka, hogy a rendezőség elfelejtett megfelelő tánchelyról gondoskodni. De a közönség egy része mér szedelőzködik. Hogy is ne, amikor nem mindennapi sportesemény is szerepel a műsoron: a putnoki Bányász csapata méri össze erőit a helybeliekkel. Ki ne volna kíváncsi az érdekesnek ígérkező mérkőzésre. Egyszer azonban minden jónak vége szakad. Lassan hazaszállingóznak az emberek a sportpályáról, a népkertből. A nap már lebukott a nyugati égbolton, s megjelennek az első csillagok az égen, kigyúlnak a vörös csillagok a házak homlokzatán. Tornaija elpihen, hogy egy szép emlékkel a szívében fogadja a békés alkotó munka hétköznapjait Tarjánl Andor