A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-18 / 20. szám

Dr. Papp Gusztáv Othello és В. Hanák Jágó szerepében Othello (Papp 0.) számonkéri Desdemonatól (Margita Cesänyovä) hűtlenségét fd velencei mór tragédiája opeR2*szívipz*buukobi Az álnok cselszövő eléri célját, Othello mérget kér tőle, ám Jágó újabb aljas tanáccsal! szolgál: fojtsa meg hitvesét az ágyban, ahol más csókja érte. És a hiszékeny, félrevezetett mór végzete beteljesedik: roppant idulatábaln megfojtja Desdemonát. Az utolsó jelenetben azonban kiderül, ihogy hitvese ártatlan és б Jágó gazságainak esett áldozatul. Kardot ránt, hogy megvívjon a cselszövővel, de az elménekül. Othello tragédiája beteljesedik, megöli magát, tőrét szívébe döfi; ám boldogan hal meg hitvese Iába előtt, hogy újra hinni tudott tisztaságában. Shakespeare félelmes középkori tragédiája, az életet tükröző realizmusa, a kor erkölcsei és bűnei felett gyakorolt kritikája, de mindenekfelett páratlan jellemábrázolása Verdiben zseniális megértőre talált. Verdi muzsikája egyformán nagy és lenyűgöző a szörnyű tengeri vihar elmúlásáért könyörgő nép drámai erejű kőrusjelenetében, Jágó félelmet keltő krédójában, a mór gyötrelmes őrjöngéseiberí vagy a zenedráma első képének leheletfinom szerelmi lírájában, Desdemona imájában, a tragikus összeomlás roppant drámaiságában. Verdi, aki ezt az operáját majd két évtizedes hallgatás után komponálta, szakít eddigi munkamódszerével és hallatlanul nagyerejű zenedrámát költ wagneri értelemben, de teljesen egyénien, megőrizve benne dallamgazdaságát, addigi művészetének minden erényét. A thello a nagy höstenorok parádés szerepe és Desdemona a nagy szopránénekesnők kedvelt alakja. A zenedráma színrevitele mindenkor nehéz feladat elé állítja az operaszínpadokat. Nemzeti Színházunk, melynek operaegyüttese nemrég még á hanyatlásnak sajnálatos jeleit mutatta, Richard Strauss Rőzsalovagjának meglepően friss előadása után, most Verdi zeinedrámáját tolmácsolja minden elismerést megérdemlő, drámailag is erőteljes, széo és harmonikus előadásban. Telten és biztosan csengenek kórusai, a ihábóm főszerepben pedig Margita íesányová, dr. Papp Gusztáv és Bohus Hanák mind az ének, mind pedig a játék tekintetében ^kiváló teljesítményt nyújtanak. Ugyanígy dicséretet érdemel a zenekart lendülettel vezénylő Tibor Freáo, Stefan Hoza oondos rendezői munkája, nemkülönben Pavol Gábor, akinek színpadképei nélkülözik a! szokott operadíszletek barokkos túlterheltségét; egyszerűségükkel ls megőrzik a moinumentálltást, és szürke színeikkel, 1 omor egükkel megfelelnek a zenedráma hangulatának is. EGRI VIKTOR (Podhorsky felvételei) naga ás elismert zeneköltő volt — több nint hetven esztendővel ezelőtt írta az Jthellő szövegkönyvét Shakespeare tragéliájából. Akár a Carmenról, Othellóról is elmondhatjuk, hogy az operák operája, (érdi, az olasz zenedráma titá. ja, hallhaatlan mesterművet alkotott benne. Az Othellő története a XV. század véjén játszódik le, amikor Velence kalmárizellemü urai hadban álltak a terjeszkedő nuzulmán hatalommal. Othello, a Velencei Köztársaság hadvezére győzelmet arat a :örök hajóhad felett ós Ciprus szigetére irkezik fiatal hitveséhez, Desdemonához. A kíséretében lévő Jágó halálosan gyűlöli, юду nem őt, haneim Cassiót nevezte ki capitánynak. Jágó pokoli ravaszsággal szövi ntrikáit, előbb szavakkal teszi féltékennyé i könnyen hivő mórt, aztán bizonyítékkal cergeti az őrületbe: egy találkozást rendez Desdemona és Cassio közt, amelyein az elbújtatott Othello meglátja Cassio kezében hitvésének szerelmi zálogul adott kendőjét. Verdi zenedrámájának legtragikusabb jelenete: a féltékeny mór megfojtja hitvesét Idén télen egy alig félezer lelket számláló Ipoly menti faluban jártam. Vasárnap volt, és a hatra hirdetett irodalmi előadás előtt a művelődési háznak tanácskozásra, kisebb összejövetelekre szolgáló szobájában beszélgettem a falu vezetőivel, funkcionáriusokkal, szövetkezeti tagokkal, korosabb dolgozókkal, fiatal aszszonyokkal. Közben zene habgzott a rádióból, nem valami kedvelt népizenekar, muzsikája, amit szívesen hallgat a falu népe, hanem Gousod Faustjának balettzenéje, majd az opera néhány szép áriája. Meglepetve pillantottam végig az arcokon. Hogyan, hát már itt Is otthonos ez a minden könlnyedsége, kecsessége ellenére klasszikusnak mondható zene? Muzsikát nem tanult, operában sohase járt falusi ember füle nem umjá, sőt a jelek szerint jólesőn, élveizettel hallgatja ? így volt, senki seim gondolt arra, hogy a rádiót elnémítsa, senkit sem zavart a „nehéz" zene, inkább emelte a beszélgetés meghitt, meleg hangulatát. Talán egyikük sem látta színpadon a Faustot, nem ismerik meséjét, keveset tudnak Goetheről vagy Gounodról, de a dallam már ismerősen oseng a fülükben. Odafigyelnek, hallgatják, az ének szerelmes kerülete visszhangot ver, megérint bennük valamit; talán egy kis gyöngédség, egy csepp szeretet vagy szerelme*, érzés fakad bennük a dallam nyomában, és ей jő, ez igen szép, mert ez a művelődés kézzel fogható varázsa, apró része a kultúrának, amely arra hivatott, hogy életünket tartalommal töltse meg, jobbá tegye. Fz a kalondai est jár a fejemben, Fu ahogy írni kezdem beszámolómat egy opera előadásáról, Verdi Othellójának bemutatójáról Nemzeti Színházunkban. Ha nem járok Kalondán, talán jómagam is feleslegesnek tartanám ezt az írást, így azonban azt érzem, hogy figyelmet ébresztek vele, hiszen e Verdi opera dallamai ugyanolyan gyakran hallhatók a rádióban, akár Gounod muzsikája, és akkor nem árt, ha egy rövid beszámoló megsegíti megértését. Verdi számára Arrigo Boito — aki