A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-11 / 19. szám

Tavaszi este van. A bratislavai magyar nyelvű pedagógiai gimnázium második emeleti ablakaiból fény szűrődik ki az aránylag csendes Duna utcára. Ropogós csárdás hang foszlányai ütik meg a fülemet. Kíváncsian benyitok a nyikorgó nagykapun. A folyosón majdnem összeütközöm egy kipirult arcú, bőszoknyás, csizmás lánnyal, aki éppen az egyik teremből futna át a másikba. — Mi van itt, lakodalom? — kérdem mosolyogva, mert bentről a menyasszonytánc ismert csárdása és egy elrikoltott „eladő a menyasszony!" — hangzik fel. A kislány zavartan bólint, aztán elvegyül ő is a lakodalmasok közé. A vőfély körbejár a nagykalappal, a bájos menyasszony meg — kartanszoknyában, fekete trikóban és papucsban — a kör közepén táncol a „kelengyéért". Ügy érzem magam, mintha igazi lakodalomban lennék, pedig csak az Ifjú Szívek népművészeti együttese gyakorolja szorgalmasan a Szálkái lakodalmas gyönyörű tánckompozícióját, mely közelgő fellépésük egyik fénypontja lesz. A mulató, jókedvű lakodalmi „vendégeket" — akik civilben az énekkar tagjai — Németh László, az együttes igazgatóhelyettese és a zenekar művészeti vezetője egy széken állva dirigálja, míg a közepén pergő párokat Kvocsák koreográfus ingujjra yetkőzve figyeli árgus szemmel, és ha Valahol hibát talál, megismételteti velük az egészet. Bizony, nem könnyű ilyen nagy feladattal megbirkózni, de a fiatalok jókedvűen, fegyelmezetten végzik a szinte véget nem érő gyakorlást. — Lelkesedés van a fiatalokban s öszszetartás, szerintem ez a legfontosabb — mondja Agh Tibor, az együttes igazgatója a tánc szünetében. A tavalyi sikerek és tapasztalatok kerülnek szóba. Azóta sokat fejlődött az együttes, nemcsak művészeti, szakmai téren, hanem anyagiakban is. Ma már el vannak látva ruhákkal, csizmákkal; van magnetofonjuk, filmfelvevőgépjük és egyéb technikai felszerelésük is. — Milyen tapasztalatokat szereztek a műsorpolitika terén? — kérdezem. — Műsorpolitikánk alapjában véve helyes volt. Tetszett a közönségnek. Rájöttünk azonban arra, hogy nem elég, ha az énekszámoknak csak a dallamuk szép, a közönség a szövegre is figyel. Nagy sikerünk volt például a Tréfás házasltőval, melyet minden fellépésen meg kellett ismételni. — A népi táncoknál pedig arra törekszünk — folytatja Agh elvtárs —•, hogy lehetőleg hazai talajból fakadó, cselekményes táncokat tűzzünk műsorra. • — Gyűjtéssel is foglalkoznak? — Van néprajzi szakkörünk, amely már bizonyos felderítő munkát végzett. Ezeknek a hagyományoknak a feldolgozása azonban hosszú, türelmes munkát igényel. Az együttes május folyamán, mielőtt Bratislavában az Üj Színpadon fellépne, Tanácskozik a vezetőség Szembe-szembe (Podhorskp felvételei) DALLAL TÁNCCAL ANEP! KULTŰRAERT először nagyob körútra indul. Párkányba, Dunaszerdahelyre, Komáromba látogat el. Az Ifjú Szívek hivatásáról, céljáról Mede István főiskolás, az együttes titkára beszél: — Célunk a magyarlakta vidékeken az igazi, haladó népi kultúra terjesztése. Olyan szakembereket szeretnénk nevelni tagjainkból, akik az iskola elvégzése után, mint tanítók meg tudják majd állni a helyüket a népművészeti munka minden fontos területén — mondja Mede István. — Ezenkívül az együttes legfontosabb tennivalója az itt élő népek barátságának elmélyítése. Ezt csak úgy érhetjük el, hogy eovmás kulturáját megismerjük és megszeretjük. Igen szép feladatok elvégzésére vállalkozott ez a több mint száz tagból álló együtteís. Ahogy elvegyülök közöttük, úgy érzem, új szellemű fiatalok nevelődnek itt, akik nem csavarognak esténként cél nélkül az utcákon, akik a közözösség szívet-lelket formáió talajából érlelődnek igaz, öntudatos emberré. Kilenc óra elmúlt, mire. befejeződött a próba. De a fiúk nem rohantak el, először szépen visszarakták a helyükre az iskolapadokat. Senkit sem kellett bíztatni, mindenki tudta a kötelességét. Utána még bekukucskáltak a szomszéd terembe, ahol a B tánccsoport (az úgynevezett utánpótlás) tagjai készültek első önálló fellépésükre. S mikor kipirult arccal befejezték a táncot, hatalmas tapssal köszöntötték őket. Megható, ahogy ezek a fiatalok tudnak örülni egymás sikerének. A vezetőség tagjai hagyják el utoljára az épületet. Még a nagykapu előtt is beszélgetnek, vitatkoznak, hogyan lehetne jobban felkészülni, mit kellene még tenni. Sok-sok probléma, gond merül fel ilyen együttes munkájában. A vezetőség is jórészt fiatalokból áll, akik azon iparkodnak, hogy az együttest 'lehetőleg a legjobban készítsék elő a bemutató előadásra. -d-Csokorban, mint a vriágok Viszik a „menyasszonyt"!