A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-12 / 2. szám

mu - 36 V A Szajna, háttérben az Eiffel torony Először tehát mi tetszett? Párizs, szé­les bulvárjaival, tereivel, különösen este lenyűgöző, amikor kigyúlnak az ezerszí­nű lámpák, s csaknem az egész város az ügyesen megoldott neon-reklámok fényé­ben úszik. S ha az ember belesodródik a nyüzsgő ember- és autóáradatba, nem tud szabadulni egy bizonyos felemelő, könnyed érzéstől, ami annyira jellemző a párizsi polgárokra. Hogy a rengeteg műemlék, műalkotás elragadó és tanulsá­gos, talán nem is kell mondanom. Nagyon tetszett az egyes áruk kirakatokban, üz­letekben való választékos és kínálkozó el­rendezése, s nem kevésbé az elárusítók figyelmessége és készsége. Ebben a te­kintetben igazán sokat tanulhatnának tő­lük üzleteink elárusítói. Isten mentse meg azt az embert, aki egyszer a kezükbe került, nagy ügyességre van szüksége, hogy vevés nélkül tudjon szabadulni kar­maik közül. S talán mindjárt azzal kellett volna kezdenem, hogy nagyon tetszett az egyszerű francia polgár közvetlensége és őszintesége, a francia munkásember ha­tározott állásfoglalása a legégetőbb bel-és külpolitikai kérdésekben. Az ottani életszínvonalról' beszéljen néhány adat. A munkanélküliek száma nem túlzottan nagy. A mostani — mond­hatnám — „háborús gazdálkodás" elég munkaviszonyt teremt, nem beszélve az Algériában harcoló 600 000' francia kato­náról. Természetesen a munkahely so­hasem biztos. Beszélgettem többek kö­zött olyan munkásokkal, akik egy héten belül már a harmadik helyen dolgoztak. Először kidobták őket, másodszor néhány kidobott társuk iránti szolidaritásból el­hagyták mindnyájan munkahelyüket, s ak­kor épp egy építkezésnél dolgoztak mint segédmunkások. Nagy számban alkalmaz­nak gyerekeket és asszonyokat is. Ezek természetesen csak a felét vagy a ne­gyedrészét kapják a férfiak bérének. Mindezt egy konzervgyárban láttam. Itt mielőtt beengedtek volna, a tulajdonos fi­noman megkért, hogy tartózkodjam a munkásokkal való beszélgetéstől. Amikor a bérekről volt sző, minden esetben na­gyobb számot hallottam, mint amennyit valóban kerestek. Erről meggyőződtem, amikor megvártam a munkahelyükről tá­vozó munkásokat. Rengeteg a koldusok, nyomorékok és munkára alkalmatlan öre­gek száma, akik különféle módon keresik kenyerüket. Láttam öreg embereket,. amint színes krétával, reszkető kézzel rajzolgatták különféle templomok kör­vonalait, s ezért azután a körüljárók né­hány frankot dibtak kalapjukba. A sok hajléktalan éjjei a Metróban talál szál­lást, vagy nappal a járdán alszik a Metro szellőztető nyílásain, ahonnét meleg le­vegő árad. Az akkori, július: átlagkereset - ter­mészetesen a dolgozóknál — kb. 30 — 35 000 frank volt havmta. A hivatalnokok s egyéb foglalkozásúak keresete eléri az 50-80 000 frankot it Például egy moz­donyvezető meginvitált egy pohár borra, s többek között megmutatta a fizetési szalagját. Abban a hónapban 39 000 fran­kot keresett, de az előtte valő hónapban, mivel betegeskedett, csak 19 000-t. Egé­szen természetesen beszélt arról, hogy az orvosi költségeket maga fedezte, s köz­ben 4 tagú családjának eltartásáról is gondoskodnia kellett. Kételkedve vette tudomásul, hogy nálunk a munkásember ingyenes orvosi kezelésben részesül, sőt a munkabérének nagy részét a beteg­sége alatt is megkapja. Egy egyetemi professzor a rue de la Tour-ről arról be­szélt, hogy a fizetéséből nem tud meg­élni, ezért különféle előadásokat rendez pénzért, s lakásának egy helyiségét mint képtárat gazdag és fiatal kezdő festők­nek adta ki, ahol ő maga és felesége ma­gyarázzák és árulják a képeket, termé­szetesen az eladott képek árának egy bizonyos részéért. Beszélgetés közben kijelentette, hogy politikával nem foglal­kozik, de a békemozgalom őszinte híve. s előadásaiban mindig hangoztatja azt a nézetét, hogy a tudomány vívmányait az emberiség javára és érdekében kell fel­használni. Lakásbér, egyszerű egyszobás lakásért, fűtés és világítás nélkül 10-15-20 000 frankot tesz ki. Jobb épület­ben kétszobás összkomfortos lakásért 100-110 000 frank bért is kérnek. Cipó 4000-10-15000 frankba, férfiing 3-5000 frankba, olcsóbb konfekciós ruha 25-35 000 frankba, jő férfi ruhaszövet méte­re 30-40 000 frankba, hűs kilója 800-1000 frankba, kenyér 50 -§0 frankba, cu­kor 70-100 frankba, televíziós készülék 100 000 frankba, szkúter 135 000 frankba, legolcsóbb autó 400 - 500 000 frankba, jobb autó 500 000-1000 000 frankba, egy ebéd vagy vacsora étteremben 600 — 2000 frank­ba, legolcsóbb, de jó bor 200 frankba, mozijegy 100-300 frankba kerül. És Így tovább sorolhatnám az árakat. A kereset legnagyobb részét a lakásbér emészti fel, utána jön az élelem, a ru­ha, a cipő és más szükséges iparcikk. Igaz azonban, hogy ezekhez viszonyítva az élelmezés általában véve olcsó. A fény­űzési cikkekről — mint rádió, televíziós készülék, motorkerékpár, autó, színház, mosógép, jégszekrény, bútor s más szük­séges lakásberendezési cikk stb. — csak annyit, hogy ezeket bizony. csak vagyo­nos emberek engedhetik meg maguknak. Nem csoda tehát, hogy az üzletek csak­nem üresen ásítoznak, s ezért az eláru­sítók mindent megtesznek, hogy a vevő áru nélkül el ne menjen. Egy szlovák ki­vándorolttal beszélgetve, elmondotta, hogy keresetéből kb. ezt tudja biztosítani: ma­ga és családja mindennapi, szerény élel­mezését, a lakásbért és a legeslegszük­ségesebb ruházati cikkeket. Egy szobában lakik két gyerekével és feleségével. Van két ágyuk, asztaluk, egy szekrényük. Mindezt még 1928-ban vette, mikor meg­nősült. Mind neki, mind feleségének és gyermekeinek csak egy ünneplő és egy munkaruhája van. És nézze a kezemet -mondotta, s igyekezett ökölbe szorítani kezét, ami csak félig-meddig sikerült, mert a vastag kéreg a tenyerén s meg­duzzadt ujjai nem engedték, önkénytele­nül is megsimogattam ezt a mindennél igazabban beszélő munkáskezet. Beszél­tem nekik azokról a lehetőségekről, ami­ket nálunk már - mint természetes va­lamit - minden munkás megengedhet magának az öltözködés és lakásberende­zés terén. Csak szomorúan bólogatott, hogy tudja ő azt nagyon jól, hisz írnak hazulról, hívják, de hát a családja már francia, és igy nehéz. És még sok ehhez hasonló példát tudnék felsorolni. Az egyes áruknál azért mondtam kü­lönféle árakat, mert Franciaországban ugyanazt az árucikket nem mindenhol vásárolhatja meg az ember ugyanazért a pénzért. Egyrészt legalább 100 - 200%­ot akar mindenki nyerni portékáján, más­részt viszont, lehet a végtelenségig al­kudni. Egy ezer frankos szemüveget le­alkudtam 200 frankra. Ebből a néhány adatból is kitűnik, hogy hogyan él, mit engedhet meg magának egy francia mun­kásember. így megértéssel hallgattam meg jó egynéhány francia megjegyzését, hogy a ruházkodás és élelmezés terén csak a legszükségesebbeket tudja csa­ládjának robotmunkájával biztosítani. A fényűzési cikkekről és kulturális le­hetőségekről, csak mint óhajról lehet sző. KRIVSlK ISTVÁN (Folytatjuk) Egy a sok öreg ember közül, aki így a mindennapi kenyerét keresi Egy a sok hajléktalan közül, aki nappal a metró szellőztető nyílásán (ahonnan me-Párizs — Sacré Couer környéke. Sok te­hetséges művész az utcán, pénzért produ­kálja tudását.

Next

/
Thumbnails
Contents