A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-11 / 19. szám

A székesegyház, Magyarország egyik legszebb temploma VAROS a JLecsek alján Országjáró turista vagy üdülő, aki Magyarországi'a látogat és szereti a szépet, a régi idők patinás emlékeit, a jelen hősies munkájának szembetűnő jeleit, ne mulassza el megnézni Pécset, a legvárosiösabb magyar yárost. Eger, Sopron vagy Veszprém falai is őrzik évszázadok kőbevésett emlékeit, ott is állnak szemet gyönyörködtető székesegyházak: dombnak felfutó, kanyargó szűk utcáibaln, apró terein ott is akad sok ódon ház, reneszánsz,, harokk vagy klasszikus oromzat, kapubolt, gótikus ablakív, ám itt Pécsett szinte tízszer annyi a műemléket jelző tábla. Színházi szakember, Katona Ferenc, a pécsi' Nemzeti Színház igazgatója a kalauzom. Alig három éve lakója a városnak, de úgy ismeri minden szegletét és kövét, mintha itt született és régészi tanulmányokat folytatott volna. Nem győzöm csodálni lokálpatriotizmusát, komoly művészettörténeti, régészeti tudását. Nem kell foliánsokat böngésznem, útikalauzokban lapozgatnom, tőle hallom, hogy Pécs, a „kétezeréves város" válójában sokkal idősebb. A Mecsekben — a méíyvölgyi barlangban feltárt leletek azt bizonyítják, hogy Pécs környékén'már 60—80 000 évvel ezelőtt is járt emiber. A kőkorszak leletei, a Zengővárkonyban talált emberi és állati agyagformák, amelyek a Janus Pa,nnoniusról, Pécs neves fiáról elnevezett múzeumnak régészeti osztályán láthatók, már egy ősrégi, kezdeti kultúráról tanúskodnak. A város első nevét —1

Sophianae — a rómaiaktól kapta, a Pécs név Peuehe farmiéban isjzemt Lászlónak 1093-ban kelt egyik oklevelében fordul elő. Á név eredete egyébként ma is sokat vi tattott probléímája a nyelvészeknek, sóiban a Pet Církve-böl, az öt templomból származtatják. mások a szláv kemence szóból vezetik le a nevet, de illír, avar, altáji-tatár és görög szavakból is megkísérlik a város nevének magyarázatát. KJ incs itt helyem, hogy a város érde* ^ kes történetét felvázoljam, csak a 143 évig tartó török uralomra utalok, amely a leg jellemzőbben nyomta rá bélyegét a városraj Akkoriban, Péqs, „paradicsomhoz hasonló' gazdag török kereskedővárossá, keleti Hazárvárossá változott, melynek török lakói bőségben éltek, kerteket rózsaligeteket varázsolták a dombokra, még őslakós magyarsága állatndóan fogyott, pusztult. A tatárok idejében emelt városfalakon kívül kellett meghúzódniok, ott építették fel szegényes házaikat, melyeket csak barnára vagy sötétszürkére festhettek, nehogy a törökök házaihoz hasonlítsanak. Ha a csaknem elviselhetetlen adót nem tudták megfizetni, rabszolgákká váltak, gazdáik elhurcolhatták, e'adhatták, sőt ki is végezhették őket. Ha török lépett be valahová, a magyarnak fel kellett állnia és helyét át kellett adnia. Tilos volt nyerges lovon ülnie, kardlot, sárga lábbelit nem hordhatott. És tilos volt haját megnövesztenie. A Pécsett született Pecsevi Ibrahim török történetíró minderről a méltatlankodás, a sajnálkozás hangján emlékezik meg, viszont kollégája, Evlia Cselebi erről a nyomorról, kisemberek; jobbágyok sínylődéséről mélységesen hallgat, annál színesebben, keleti fellengzőséggel ecseteli a kereskedők, bazártulajdánosok gazdagságát, melyet tizenhét török imahely, két dzsámi és tíz mecset felépítése mindem szónál ékesebben igazolt. Körsétánkat a Gazi Kaszim, a Győztes Kaszim dzsámijának megtekintésével kezdjük. Kupolájáról Csedeb' azt írja, hogy olyan, „mintha az ég esztergályosának kezéből került volna ki, és olyan szép és nagy mint Isztanbulban Szelim szultán dzsámijának kupolája." A nyolcszögű dobon fekvő, 28 méter magas és tizenhét méter átmérőjű kupola valóban lenyűgöző látványt nyújt. A szamárhátíves, kőrácsos ablakok a napkelet emlékét idézik és nagy kár, hoqy a dzsámi toldaléképületét az eredeti épülettől eltérő stílusban emelték és falfestményei, freskói sincsenek összhangbari a dzsámi stílusával. Itt ebenn a dzámiban valami újat is tanulok. Tudós kalauzom megmagyarázza a dzsámi és mecset közti különbséget. Eszerint a dzsáminak több imámja, papja volt és a pénteki főimát, az úgynevezett khutbét a szultánért csak benne lehetett elmondani. A mecset az egyszerűbb imahelyek neve. Török dzséimi lett a méreteivel és szépségével egyaránt káprázatos négytornyos, öthajós altemploimos magyar-román stílű székesegyház is, amelyet egy IV. századból való temetőkápolna helyén még Szent István kezdett építtetni és amelynek mai szentélye, altemploma és három hajója, az orgonakarzatiig a XI. századból! való. Az esős idő sajnos sötétbe vonja a székesegyház belsejét, másnalp az erős reggeli napfényben is igen gyér benn a világosság, a művészi faragású ajtók díszei alig láthatók, Lötz Károly és Székely Bertalan freskóit homály takarja, Zala Györgv szobrainak kontúrjai is nehezen bontakoznak ki a félhomályból, csak a szentély faragott padjaira esik némi fény a főhajó kiemelkedő részein elhelyezett ablakokból. A Dóm téren Pécs egyik világhírű nevezeteségére bukkanunk: az ókeresztény festett sírkamra bejáratára. Kísérőm náthától félve nem követ a sírkamrába és igaza van, ä tíz négyzetméter nagyságú, dong&boltozatrtal fediett kamra hidegebb a jégveremnél és meghűléssel fenyeget. De a náthát érdemes megkockáztatni, mert a faiakat borító primitív festmények rendkívül érdekesek, hasonlók csak a római katakombákban vannak. Bár estébe hajlik az idő, belépünk Pécs legrégibb lakóházának köríves kapuján át a Janus Pannonius Múzeum művészettörténeti osztályába, hogy egy órán át a Zsolna y- gyár káprázatosan szép porcelán remekeiben gyönyörködjünk. Jól esik hallani, hogy a porcelángyár nemcsak szigetelőket, csempéket készít, hanem neves A székesegyház főoltára