A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-04 / 18. szám

dv győaelem bicső napj&ta&i^ vmójúvája Tizenhárom évvel ezelőtt tűzte ki a szovjet katona a Reichstag épületére a győzelem vörös zászlaját. Tizenhárom évvel ezelőtt fojtotta meg a szovjet hadsereg a fasiszta fenevadat saját barlangjában. Győzelme örök mementó marad azo'i számára, akik Hitler örökébe akarnak lép­ni. Ma, amikor a hitleristák gaztetteinél is bor­zalmasabb rém fenyegeti az emberiséget az atomhalál képében, időszerű felidézni ama na­pok emlékeit, hogy lássuk a szovjet hadsereg minden agresszor kalandvágyának véget tud vetni. Az alábbi krónika Vszevolod Visnyevszkijnek, a nagy orosz drámairónak Háborús évek naplói című feljegyzéseiből közölt részlet, mely a győ­zelem sorsdöntő kilenc napjának hangulatát és eseményeit örökíti meg. 1945. május l-re virradó éjszaka (Berlin). Holnap május 1. — Óh, mennyien szeretnék, hog« Moszkva ezen a napon ünnepelje Berlin elestét ... A Reichstag egy részét már teljesen elfoglaltuk. A Pravda április 29-én azt írta, hogy a 8. gárdahadsereg már Berlin 15 város­negyedét elfoglalta. Hamar Moszkvába: Közeleg a teljes győzelem. Lelkünk emelkedett — mily jó érzés! Én is mindvégig kitartok munkámban. Csujkov sürgősen hivat. Történelmi jelentő­ségű események! 1945. május 2. Berlin kapitulált! Ma véget nem érő üdvlövések dördülnek Moszkvában. Milyen nagy lesz az üdvrivalgás a Szovjet­unióban. Tüntethetnek. Felvonul a néptömeg. Ideje is már! A német vezetés bomladozik. Kétségtelen, vannak még egyes ellenállási fészkek, de Ber­lin eleste után Breslau és a többi városok is elesnek. Milyen egyszerű minden... A jól végzett munkának és a háború végének különös érzése hatja át az embert. Különösebb diadalérzés, me­lyet Berlin alestétöl, a győzelemtől vártunk, nem nyilvánul meg. Tű! nagy és nehéz utat tettünk meg! Nemsokára új. nehéz feladat fog előttünk áll­ni. — mindent rendbehozni, régi kerékvágásba terelni. A katonák összedugják a fejüket: „Vége a háborúnak! Gyerünk szétnézni Berlinben!" A végletekig feszülnek idegeim... Kibírha­tatlanul fáj a kezem. Görcs rángatja. Már má­sodik napja megállás nélkül írok. Elbúcsúzom az elvtársaktól, megköszönöm irá­nyomban tanúsított bizalmukat és a megtisz­teltetést. Szállásomra térek, a Waldstrasse 35 alá. . .. Sétálgatok a kertben. Belül furcsa, felette idegesítő érzés — a közeli béke sajátos, egyéni érzése. Kész a Pravdának írt karcolatom. Ebédelni hívnak. Már mindenki asztalnál ül. Csujkov feláll és elembe jön. Mindnyájan fá­radtak, kimerültek, de jókedvűek. Csujkov elégedett. Felemelte a poharát és szive mélyéről árad belőle a szó. Beszél a Sztá­lingrádtól Berlinig megtett útjáról, Hruscsov és Jeremenko elvtársakkal 1942-ben folytatott beszélgetéseiről, a pártról, a fájdalomról, me­lyet annak láttán érzett, amit Oroszországnak végig kellett szenvednie. Csókolja fegyvertár­sait. hozzámlép: „Vszevolov, te mindig kitar­tottál velünk. Kezet rá!" Szorosan megöleljük egymást. Várjuk a parancsot Berlin elestéről. Beszél­getünk ... Kissé mámorosak, ami természetes, hisz most állapodtak csak meg a bősz hadi felvonulás után. Menet közben sem válok meg jegyzetfüze­temtől. szüntelenül folytatom feljegyzéseimet, minden pillanatot megörökítek. 1945. május 3. Oj életszakasz áll előttünk. A jövőt illetően sok a probléma. Vajnbrunna! megtekintjük a várost ... A né­metek hallgatnak, várnak.. Még soft mindent nem értenek. Fehér karszalaggal járnak ... Johannestahl irányából a város központjába igyekszünk. A romlás óriási müve tárul elénk. Á szövetséges légierők bombáin kívül saját ágyúgolyóinkból is jócskán kijutott a város­nak. Á nagyobb erő visszaütés. : Hisz több hadsereqünk hatolt be a városba. „Május 1-ról 2-ra virradó éjjel Berlin központjában elkese­redett harc tombolt, melynek során a szovjet csapatok befejezték a német csapatok berlini csoportjának megsemmisítését és hatalmukba kerítették Berlint." Tegnap ösztönszerűen mind a bevett Reich­stag felé nyomultak. Üdvrivalgás ... Eszeveszett lövöldözés a le­vegőbe, mindenütt vörös zászlók... A németek az utolsó napokban vörös ejtőernyőkön szál­lítottak hadifelszerelést a berlini helyörségnek; az ejtőernyők most ott csüngnek a fákon. A Győzelem diadaloszlopán a mi zászlónk leng! Fehér és szürke zománcozott kannákkal né­metek állnak sort vízért. A Sieges allén haladunk. — Bismarck. Moltke, Roon szobra néz ránk ... Berlin porban hever. Mindenütt rozsdavörös por. Gépkocsiaink. szekereink áramlata szaka­datlanul özönlik. Jelzések, lárma. A Reichstaq­tól. északra a házakban elrejtőzött páncélök­lösöket tesznek ártalmatlanná. Távoli ágyúlövé­sek. időnként gépfegyversorozat. Teljes vereséo — az utolsó roham eredménye. Nehéz lövegeink pontosan lőttek. Telitalálat ér­te a német ütegeket. A németek számításai füstbe mentek. Minden elméleti és gyakorlati hadászati normát félrelöktek: egyik ablakból a másikba tüzeltek, 5—6 ágyúlövésse! rombadön­töttek házakat. Az SS alakulatok és más egy­ségek a fegyverletétel feltételei ellenére az utolsó töltényig tüzeltek. Hitler irodájában ülünk. Mi maradt belőled, ki a világ urának tartottad magad? — Por! Ágyúgolyó csapott többször palotádba, a fő bejárat rombadölt. A fasiszta bronzsast szitává Iyugatták a golyók, minden üveg kirepült, a mennyezetet áttörték a lövedékek. Az orosz katona félelmetes uráli ökle döngette itt a fa­lakat. Irodádból papírhalmaz maradt! Porban he­vernek szanaszét az okmányok és az aláírt, de elküldetlen utasítások téglaszínű fedőlapjai. A széfek és szekrények kifeszítve. A padlón hevernek a menekülő nácik eldobott párttag­sági igazolványai. S mindezek fölött diadalma­san állnak szabad lövészeink, oroszországi fiúk! Itt a győzelem! Üszkök, por és vér árán, de eljött! Vörös szovjet zászló leng a Reichstag fölött. Rommá lőtt falainál harcosok, tisztek, tábor­nokok vegyes csoportokban álldogálnak. Barátok találkozása — fényképezés, filmezés. Orosz ka­tonák feliratai borítják az egész épületet, me­lyen ágyúütötte ötméteres rések tátonganak. Katukov vezérezredes harckocsizó hadseregé­hez tartunk. Záporesőben keresztülvágunk a vá­roson és a fehér zászlóktól szegélyezett Char­lottenburgon áthaladva Nord-Westbe hajtunk. A sofőrök úgy hajtanak, mintha legalábbis fél életüket Berlinben élték volna le. Elbeszélgetünk a harckocsizó hadsereg kato­nai tanácsának tagjával, majd visszaindulunk és 6—7 óra tájban áthaladunk a Brandenburgi­kapun. A reakció, mint a többinél, már nálam is je­lentkezik ... Egyre erősebben vonz valami Moszkvába. A legközelebbi napokban Moszkvába repülök. Fö feladatomat elvégeztem. Parádék­hoz és „kirándulásokhoz" pedig semmi kedvem. 1945. május 4. A németek Norvégiában és Dániában letették a fegyvert. Az SS-ek még megpróbálják fel­venni a harcot, közben saját alakulataikra lö­völdöznek ... Három óra tájban bemegyünk a városba. Por, égésszag, hullabűz, néhol átható patikaszag (mindenütt üldöz engem). Nyomasztó érzés fog­ja el az embert ennyi romlás láttára. Bismarck emlékművéné] egy német katona széttépett, megszernesedett holtteste hever. Hanyat vetett fővel, nyitott szájjal fekszik, szeme az égre szegeződik. Egészen belepte a sötét por... Szinte kérdöleq néz ... Látható és láthatatlan munka folyik. Hírlik, mén lilái ták Goebbelsnek és családtagjainak holttestét, s a front vezérkarába szállították. K'iresik a politikai tényezőket, a náci katonai éii i>á» nagyfejűeket. 1945. május 5. A sajtó napja. Ebből az alkalomból alkalmi összejövetelen vettem részt a katonai lap szer­kesztőségével. Jártam a katonai tanácsnál. Beszéltem a tisz­tek és tábornokok kötelességéről — írják meg emlékeiket a Honvédő Háborúról. 1945. május 6. Straussberqbe megyek, a front vezérkarához. Útközben németekkel beszélgetek a háború be­fejezéséről, Hitlerről, a német nép új útjairól. A németek ezt mondják: ..Békét, kenyeret, munkát akarunk". Holnap elrepülök. Végre! Készülődöm az út­ra... Búcsúzkodás ... 1945. május 7. Utolsó nap Berlinben. Nehéz összegezni be­nyomásaimat. A külföldi rádióleadók már fújják a ..győ­zelmi harsonákat". Néhány perccel három óra után felszállunk. Első nagy repülöutam. Időnként léglökések. Ki­tekintek az ablakon. Oroszország! Milyen jó érzés hazatérni! Köny­nyekig meghatódom. Hazai erdők... Szeretett tájak ... Az éjszakát repülőgépen töltöm. Hallgatom a rádiót... Németország szétesik! 1945. május 8. Repülök ... Moszkvába 1 Reggel 8 óra. Leszállunk... Csak semmi iz­galom, semmi idegeskedés! Végre lebocsátották a lejárőlépcsöt. Üdvözlégy, drága Moszkvám! Leszállok. Röviden jelentem:"" „Hazaérkeztem Berlinből, a Pravdától kapott összes feladatokat teljesítettem. Köszönöm a népes fogadtatást." Ölelkezések, kérdezősködés ... Hazamegyünk. Lakásom ragyog. Virágok, terített asztal ... po­hárköszöntök ... Mesélek Berlinről. Mára vár­ják a kormányközleményt egész Németország feltétlen kapitulációjáról. így hát a háború utolsó napján érkeztem Moszkvába. Visszagon­dolok az első napra: Peregyelkino, rádióközle­mény, teherautón hajrá Moszkvába, összejövetel a Szovjet írók Szövetségében, mozgósítás, és első rádióbeszédem. A hangulat emelkedett... Este benéztem a Pravda szerkesztőségébe. Elolvastam a tájékoztató szolgálat anyagát. Ia45. május 9. Győzelem napja! Verőfényben úszik minden, rendkívül ünnepi hangulat uralkodik. A villamoskalauz sem vesz el pénzt katonáktól. „Megfizetem maguk he­lyett". Az utcákon sok tiszt és katona — épen ma­radtak, megélték a győzelmet! A járókelők megállít'ák, ölelik, csókolják őket... Hogy ujjong ma az egész ország! Moszkva gyönyörű, tiszta! Mennyire nem ha­sonlít Berlinhez, melynek képe makacsul üldöz rossz álmaimban. Este tiz óra. Győzelmi üdvlövések! A Vörös téren hullámzik az ünneplő tömeqáradat. .. Ze­ne.»,zó tánc ... Zeng a dal... Boldog emberek újabb és újabb tömegei özönlenek a térre. Lilásszürke fényszórók szegeződnek az égre. Ezer ágyú harminc üdvlövést ad le! Rakétaeső! Ez a mi győzelmünk! (Lőrincz László fordítása). A csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális hetilapja. Szerkeszt! a szerkesztőbízottság. Felelős: Egri Viktor főszerkesztő Megjelenik minden vasárnap. Kiadla a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete. Bratislava, Mierové nám. 3—4. telefon 220-59. Szerkesz­tőség: Bratislava. Jesenského 7. Telefon 261-04. Postafiók C-181. Terjeszti a Postai Hirlapszolaálat. Megrendelhető minden posta­hivatalnál és kézbesítőnél. Nyomja a Pravda nyomdavállalat, Bratislava. Jesenského 12. Egyes szám ára 1.50 Kés. előfizetési díj fél évre 39.— Kés eqész évre 78.— Kés A-572098 16

Next

/
Thumbnails
Contents