A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-27 / 17. szám

A nächodi Tepna üzem barátságos internátusában mintegy kétszázhatvan fiatal lakik, akiknek túlnyomó többsége lány. Az internátus érdekessége, hogy különböző nemzetiségű 'fiatalok tanulnak és élnek itt a legnagyobb egyetértésben. Képünkön Sofie Plaskovská görög, Csoj Gim Gil koreai, Bugár Júlia magyar, Jaroslava Slezáková cseh, Zlatica Sláviková szlovák, Chan Szun Ok koreai és Marie Ondrusová szlovák lány Koreából érkezett folyóiratokat nézegetnek az internátus társalgójában Praktikus kis bútordarab Legtöbb háztartásban gondot okoz a cipők elhelyezése, mivel azokat nem lehet egymásra rakni, mint más ruházati és egyéb holmit. A megoldásnak két változatát mutatjuk be. Az egyik önálló bútordarab, egyszerű formájú szekrényke, amelyet elől kartonfüggöny takar. Belül léc-, vagy nikkelezett fémtartókat helyezünk el, úgy, hogy a cipők ki és berakása egyszerű legyen, és át tudjuk tekinteni az összes cipőt. A farészeket meghagyhatjuk természetes színben, politúrral bedörzsölve. A méretek a helyi lehetőségekből adódnak, mindenesetre a szekrény magassága ne legyen 65 cm-nél több. A második megoldás, egy hasonló alapelvű cipőtartó, itt azonban az egészet betétként tesszük valamelyik szekrénybe. A rajzon- keskenyebb szekrénybe valót mutatunk be, de szélesebb — akasztós — szekrénynél ugyanez a megoldás, egymás előtt kétsoros tartórésszel készülhet. Hátul tarthatjuk télen a nyári, nyáron a téli cipőket. Harmadik megoldásként javasoljuk: magába a szekrényoldalba rögzített beillesztését. Természetesen a helyi adottságoknak megfelelően módosulhat a belső tartórész osztása is, egymás fölé több sor cipőt is rakhatunk. Asszonyoknak Őszinteség a nevelésben (Kényes kérdésekről) Az őszinteségről szólva, a tapintattal párosult igazmondást jelölhetjük meg az emberi érintkezés alapvető követelményeként. A gyermeknevelésben azonban éppen az igazmondás ellen vétünk a legtöbbször, éppen az őszinteség az a síkos üt, amelyen — szokásból, előítéletből, hamis nézetekből — a legtöbbet botladozunk. Gyermeket nem szabad becsapni, mert igazság érzetével együtt a felnőttekbe vetett bizalma rendül meg, tisztelete a „nagyok" iránt, hite az erkölcsi világrendben. Abban, amire oktatjuk, hogy mindig igazat kell mondani, hogy anyunak mindent el kell mondani, ügy, ahogyan van ... Nyíltan felelni a kérdésekre, a nehezen érthetőt is megmagyarázni a gyermeki fogalmak nyelvére lefordítva pedig nem mindig könnyű... A sok „miért" sorában előbb-utóbb szembetaláljuk magunkat azzal a kérdéssel: „És én miért születtem? És hogy jöttem a világra? És hol voltam, mielőtt megszülettem?" — A gólyamesével, a nemi felvilágosítás körüli bonyodalmakkal meg kell küzdenie a felnőttek minden nemzedékének. A hogyan, mikor tekintetében nagy viták zajlottak már évtizedekkel ezelőtt, a kérdésnek hatalmas irodalma van. Még ma is sok elrontott élet gondja teszi időszerűvé a kérdést. A gyermeket — egész önmaga felnőttségéig izgalomban tartja a felnőttek titkos életének rejtélye, a nemek különbsége. A „ráérsz még megtudni" — féle rideg elutasítással, a titkolózással pedig csak azt érjük el, hogy még nagyobb lesz a fiatal lélekben a zűrzavar s a magárahagyottság érzése, s a gyermekek egymás fülébe sugdossák a „titkok" magyarázatát... Nem mindenáron való, korai felvilágosítás a helyes. A gyermek fejlődése, érdeklődésének foka szabja meg, meddig menjünk el, s egy pillanatra sem szabad elfelednünk, hogy e kényes kérdéseknél a legfontosabb a tapintat. Még a gólyamese is jobb ideig-óráig, mint erőszakkal, szükség nélkül széttépni a gyermek illúzióit... felvilágosítani olyankor, mikor még nem is tart rá igényt, s kíváncsiságának, tudásvágyának nem ez a kérdés a középpontja... Ám, ha kérdései tartósan, következetesen ismétlődnek, itt az ideje, hogy gyöngéden megmagyarázzuk: megszületése előtt ő anyunál volt, aki ügy vigyázott rá, hogy a szíve alatt hordta... mint például most az a néni a szomszédban, aki gyermeket vár, azért olyan erős s azért kell különös tisztelettel bánni vele, ülőhelyet átadni neki stb. Ismertem egy anyát, aki 13 éves kislánya nagylánnyá érésének tényét megmagyarázva, kikereste a lexikonból az idevágó fejezetet s gyermekével kettesben elolvasva azt, értette meg a kislány majdani anyaságának, az életet adó asszonyi hivatásnak felelősségét és felemelő jelentőségét. Okos szóval, megértve a gyermek, a serdülő lelkivilágát, a legkényesebb kérdést is meg lehet magyarázni úgy, hogy megközelítse az igazságot s ne rettentse el a felnövő embert. A nemi felvilágosítást, a szerelem problémakörét — kényelemszeretetből vagy álszeméremből — éveken át a tilos témák közé száműzték, s ezzel a legtöbb segítséget, erkölcsi támaszt kívánó kamaszkor gyötrelmeivel, forrongó ösztöneivel vívódó nehéz években hagyták magukra az élet misztériumát kutató fiatalokat. Nem elég azonban, hogy ismét meghonosították az általános iskolák felső osztályosai számára az e kérdésekre is komoly választ adó egészségtani órákat. A szülői háznak, a felnőtt társadalom minden egyes tagjának ehhez a megfontolt és felelősségteljes felfogáshoz kell igazodnia, a szeretetteljes, segítő okosság nevében — ha azt akarjuk, hogy a nyomunkba lépő nemzedék képmutatás és álszemérem helyett az élet szépségeinek örülni tudó testi-lelki egészségben élő, alkotó felszabadult felnőttek társadalmává érjen. B. S. 10