A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-12 / 2. szám

tankönyvének munkája volt. A Csehszlovák Kommunista Párt Történeti Intézete részéről a második ponthoz Reimann elvtárs szólt hozzá. Beszámolójában ismertette az Intézet fejlődését, a tudományos munkák jelenlegi állását, kitűzte az Intézet további tervét, majd röviden kitért a Szlovákiai Párttörténeti Intézet működésére is. Mint örvendetes hírt közölte, hogy párttörténetünk tankönyvének munkája 1959-ben befejeződik. Nagyon tanulságos beszámolója volt Obicskin elvtársnak, a moszkvai Marx-Lenin Intézet igzagatójának. Obicskin elvtárs különösen a könyvkiadás terén elért hatalmas eredményeket értékelte. Ismertette a konferencia résztvevőivel a Szovjetunió Kommunista pártja tankönyvének jelenlegi munkafolyamatát s bejelentette, hogy az új tankönyv a közeljövőben megjelenik. Ugyancsak kiadják a párttörténet egyes időszakairól szóló feldolgozásokat, mint pl. „A polgárháború története", „A Nagy Honvédő Háború története" stb. Az Intézet nagy gondot fordít az egyes köztársaságok és heiyi szervezetek történeti anyagának feldolgozására is. E munkába a szovjet elvtársak a történészek és propagandisták széles körét vonták be. A konferencia tárgyalásának második pontjához többen sok értékes gondolatot fűztek hozzá. Mindnyájan megegyeztek abban, hogy a párttörténelem feldolgozásánál nagy jelentőséggel ' bír a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa, valamint Kína Kommunista Pártja VIII. kongresszusának határozatai. Rendkívül értékes és tanulságos volt a kapitalista államok, a francia, ilasz és osztrák kommunista pártok küldötteinek jelentése. Tekintettel a nehéz körűim. -nyeltre, melyek között dolgoznak, hatványozottabban kell értékelnünk a párttörténet kuttatása terén elért eredményeiket. A felszólalók egyöntetűen kifejezték azt. hogy a Marx-Leninista történetírás a tudomány új, fiatal szakága. Tehát szükség van arra, hogy a párttörténelem munkájánál szüntelenül harcoljunk a történelem revizionista hamisítasai ellen. A konferencia munkájának eredményeit határozati javaslatba foglalták. A javaslat azt ajinlja, hogy minden Pártt rténeti Intézet mellett alakítsanak egy külön munkacsoportot, mely tanulmányozni fogja a nemzetközi munkásmozgalmat és a Kommunista Pártok történetét. Határozatot hoztak még az egyes Intézetek közötti szorosabb kapcsolatok felvétele tárgyában, pl. folyóiratok, kiadványok, tanulmányok, levéltári anyag kicserélése terén stb. A konferencia elfogadta a Német Demokratikus Köztársaság küldötteinek javaslatát, hogy a legközelebbi értekezletet 1959-ben hívják össze. Ez lesz a Párttörténeti Intézetek IV. nemzetközi konferenciája. Az első 1955-ben Budapesten, a második 1956-ban Varsóban zajlott le. A prágai konferenciának nagy nemzetközi jelentősége Jtülönösen abban nyilvánult meg, hogy először vettek részt rajta Kína, Korea, Mongólia és a kapitalista országok képviselői. A konferencia befejezése után a résztvevők többnapos szlovákiai körúton vettek részt, mely alkalommal meglátogatták a bratislavai Párttörténeti Intézetet. Intézetünk igazgatója, Graca elvtárs szeretettel üdvözölte a kedves vendégeket, akik élénk eszmecsere keretében átadták tapasztalataikat, és megvitatták munkamódszereiket. ROJÄK DEZSŐ, Szlovákia Kommunista Pártja Párttörténeti Intézetének munkatársa A múlt esztendő mérlege Ha visszapillantunk a tavalyi nemzetközi eseményekre, hol a béke erőinek derűre hangoló nagyszerű elörétörését, hol pedig az imperializmus újabb és újabb aknamunkáját látjuk. Merészség volna állítani, hogy a múlt esztendőben már kicsúcsosodott az a kemény és nehéz harc, amely a békepolitika hatalmas tábora és a nemzetközi — háborúra szító — reakció közt folyik. Mégis a múlt esztendő még a legmakacsabb kétkedőket is ráébreszthette a szocializmus hatalmas teremtő erejére, legyőzhetetlen valóságára. De amit a kapitalizmus békevágytól fűtött néptömegei is általában felismernek, azzal szemben továbbra is vakok és süketek akarnak maradni az imperializmus agresszív csoportjai. Söt az imperialisták legböszebb bajnoka, Dulles valósággal tökét kovácsol a Szovjetunió kibontakozó fölényéből s áltálában a szocialista tábor és a békeövezet növekvő tekintélyéből. Ügy véli, hogy a béke erőinek hatalmas kezdeményezéseire az eddiginél is vadabb fegyverkezéssel kell felelni. Mert állítólag ezt kívánja a „bizottság" ... Pedig mennyivel közelebb járna a valósághoz, ha „biztonság" helyett tömören és velősen csak a profitról beszélne. Az 1957-es esztendő a szuezi kaland felszámolása és a magyarországi konszolidáció jegyében indult. Az Izrael és az arab államok közti ellentétek nem simultak ugyan el, de nem voltak oly kiélezettek, mint 1956 vége felé. Bár Vietnam demokratikus egyesítése még továbbra is megoldásra vár, Laosz és P atet Lao közt már létrejött a megegyezés, ami kétségtelenül hozzájárul a béke megszilárdításához. Ghana önállósája, továbbá a Malájföld és Szingapúr szab'ri bb fejlődése érdekében kiharcolt brit engedmények megannyi sikert jelentenek az imperializmus ellen vívott ádáz küzdelemben. Biztató mozzanatként vehetjük számba a nyugat-keleti kereskedelmi kapcsolatok bizonyos növekedését is, főleg a Kínával szemben érvényesített külkereskedelmi tilalom korlátozását, aminek magában az USA-ban is egyre több a híve. A békepolitika sikerei közé tartozik a Jugoszlávia és a többi szocialista ország közti kapcsolatok további erősödése, valamint a Jugoszlávia és a Német Demokratikus Köztársaság közötti diplomáciai kapcsolatok megteremtése. A Szovjetunió világraszóló tudományos eredményei, technikai vívmányai serkentően hatottak azokra a burzsoá rétegekre is, amelyek elvetik a beláthatatlan kockázattal járó erópolitikát és a békés együttélés útján akarnak^ járni. A béketábor és a békeövezet hívei tehát Nyugaton is tért hódítanak. Önámítás volna azonban, ha a nagyszerű távlatok felé mutató „szputnyikok" ragyogásától betelten nem vennők észre a háborús tűzfészkeket, a lappangó veszélyeket... Algéria népe már évek óta küzd a francia gyarmatosítók több mint félmilliós, korszerűen felszerelt hadereje ellen és leírhatatlanul nehéz megpróbáltatások árán védelmezi önrendelkezési jogát. Az if m-t beszögellés továbbra is haditerep. A Közel-és Közép-Keleten nem sikerült az Eisenhower-doktrínát győzelemre vinni, az USA imperialistái nem tudták e térség népeivel elhitetni, hogy a „kommunizmus veszélye" fenyegeti őket s hogy ezért az USA-nak kell betölteni azt az állítólagos „űrt" melyet' az angol és francia imperialisták teremtettek. Ennek ellenére az ÜSA nem mondott le gyarmatosító szándékairól. Nem akar beletörődni az arab államok jórésze által hirdetett aktív semlegességbe, és minden eddigi kudarc ellenére is az arab világ megbontásán munkálkodik. A leszerelési twgyalások zátonyra juttatása és a nyugatnémet militarizmus hathatós támogatása ugyancsak arra vall, hogy a nyugati nagyhatalmak nem akarnak letérni a vészterhes eröpolitika útjáról, aminek veszélyére a Szovjetunió legfőbb politikai tényezői minduntalan figyelmeztetik Du'.lesék kamarilláját. Márpedig le kell majd térniük, különben végzetesen megbűnhődnek történelmi vakságukért. • -fl Ázsia és Afrika népi küldötteinek :•] kairói tanácskozása A kairói egyetem dísztermében december 26—31. közt jelentőségteljes tanácskozások folytak. Ázsia és Afrika 45 nemzetének képviseletében ezúttal nem kormányférfiak, hanem az egyes szolidaritási bizottságok küldöttei jöttek össze. Mint annak idején Bandungban, most is az imperializmus és annak leg gyűlöletesebb megnyilvánulása — a gyarmati ura'om és cu gyalázatos faji megkülönböztetés alkotta a tanácskozások lényegét. A nemzetközi helyzetről India küldötte terjesztette elö beszámolóját, a magfegyverekról Japán képviselője tartott beszámolót, a kulturális kapcsolatokról Kína és Egyiptom küldöttei beszéltek. Szőnyegre került természetesen Kamerun, Indonézia, Algéria ügye is. Ugyancsak megtárgyalták a nök és gyermekek társadalmi helyzetének kérdését. Gazdasági problémákkal Szíria, Japán és a Szovjetunió küldötteinek beszámolói foglalkoztak. Az értekezlet programja tehát gazdag volt. A tanácskozásokon 15 megfigyelő is részt vett, köztük Csehszlovákia képviselője. Vitfithatatlan, hogy a bandungi konferencián résztvevő kormányférfiak többsége va- y lóban a nemzeti függetlenségért küzdő erők hivatott szószólója volt, de voltak olyanok is, mint például Sir John Kotewala, Ceylon akkori miniszterelnöke, akik provokatív felszólalásukkal csak konkolyt akartak hinteni. Kotewala úr azóta. persze alámerült a történelem sülyesztö'jében. Ezenkívül Bandungban csak azok a nemzetek képviseltethették magukat, amelyek többé-kevésbé már bizonyos fokú önállóságra, függetlenségre tettek szert. Kairóban viszont kifejezetten a népi szolidaritás, az ázsiai és afrikai nemzetek közös célkitűzéseinek képviselői tülálkoztak. Körükben helyet foglaltak oly nemzetek szószólói is, amelyek még teljes mértékben nyögik a gyarmatosítók igáját. (Tanganyika, Zanzibar, Brit-Szomäliföld stb.). így Kairó egyetemének falai közt oly hatalmas tömörülés erői nyilatkoztak meg, amelyek harcos kiállása semmiképpen sem lehet közömbös a NATO kardcsörtető politikusaira nézve. A kairói konferencia résztvevői egyértelműen és a leghatározottabban szembehelyezkedtek az „erőpolitika" mániákusaival, élesen elitélték a rothadt imperialista rendszert, síkra szálltak a békés együttélésért, a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséért és\ erőteljesen követelték a gyarmati igában sínylődő nemzetek (önrendelkezési jogának tiszteletben tartását. Követelték a nukleáris fegyverekkel folytatott kísérletek beszüntetését, a leszerelést és a vitás kérdéseknek tárgyalások útján történő megoldását. Nem új ez a program, de Bandung óta lényegesen gyarapodott a béke-övezet ereje és ma a világ valamennyi békeszerető népe még jobban bízhatik abban, hogy a kairói határozatok tettreváltását semmiféle imperialista összeesküvés sem fogja tudni megakadályozni. Szirt 9