A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-30 / 13. szám

Szomorú és sötét gyermekkorából egyedül Akulina, a mesemondó nagyanyó emlékét övezi a szerettetteljes megemlékezés fénykoszorúja. Első tanítója Szmurij, « könyvkedvelő hajószakács volt. Jó néhány évvel későbben az éhhalál küszöbén tapogó suhanc Kazányban, e Vol­ga parti kikötővárosban egy magányos telken álló beomlott épület pincéjében, kóborkutyák tanyáján talált menedéket. „Ez a pince volt az én egyik egyetemem" írja híres könyvében az „Egyetemeim"­ben. xizmus elméletével. A marxiz­mus gyakorlati értelmezésére azonban, ahogy ő maga mondja, Szemjonov, a kazáni pék taní­totta meg. Irodalmi próbálkozásait Koro­lenko istápolja. Ezernyolcszázkilencvenket­tőben jelenik meg a tbiliszi Kaukázus című folyóiratban el­ső elbeszélése, a Makar Csudra. Ezután már Makszim Gorkij ne­vével gyakran találkozik az iro­dalomkedvelő orosz közönség. Ugyanabban az évben letar­tóztatták. Államellenes tevé­kenységgel vádolták. Azonban nem sokáig raboskodott a tbi­liszi Metyehi várfogház magán­zárkájában. Bizonyítékok hiá­nyában, valamint súlyos tüdő­baja miatt szabadon engedték, és hogy szem előtt legyen, rendőri felügyelet alá helyez­ték. Egy év múlva ismét letartóz­tatták. Ezúttal sem hosszabb időre. Egész Oroszország tünte­tett és a megrökönyödött cári rendőrség rövidesen szabadon bocsátotta a nagybeteg írót. Megválasztják az Orosz Tudo­mányos Akadémia tiszteletbeli tagjának. Am a cár és a szent­pétervári rendőrfőnök nyomá­sára az Akadémia elnöksége Makszim Gorkij tagságát ér-Éhezett, fázott. Bejárta fél Oroszorszá­got. Vitatkozott és tanult. Tanulmányozta az életet, az embereket és az émberek gondolatait, gondolkodásmódját. A forra­dalmi társaságok titkos összejövetelein is­merte fel a národnyikiek úttévesztését és a polgári liberalizmus képvise­lőinek könnyen eldobható ra­dikalista álarcát. Idegen volt köztük. ш vénytelennek nyilvánította. Botrány tört ki. A haladó orosz értelmiség felhördült. A tiltakozások és az elítélő nyilatkozatok özöne árasztotta el az illetékes hatóságo­kat. Csehov és Korolenko tiltakozásuk je­léül lemondtak az Akadémia tiszteletbeli tagságáról. A z első forradalom idejében az orosz ** rendőrség a Péter-Pál erőd örök­sötét és nedves kazamatáiba záratja Gor­kijt. A cári önkényuralom most is kény­telen meghátrálni. Ezúttal egész Európa tüntet. „Szabadságot Makszim Gorkijnak!" -Ez volt a jelszó. A cári Ohrana ugyan megijedt, de nem értette meg az európai felindulás okát. A vaskalapos rendőrfőnö­kök nem látták meg az egykori nyizsnyij­novgorodi mesterlegényben a század nagy íróját. Lenin javaslatára az orosz szociáldemok­rata munkáspárt külföldre küldi Makszim Gorkijt. Az író megjárta Németországot, Franciaországot, Angliát és Amerikát. Be­szélt II. Hohenzollern Vilmos német csá­szárral, magasrangú francia poltikusokkal, angol lordokkal és amerikai bankárokkal. Közelről látta a kapitalista paradicso­mot, az amerikai civilizáció ferdeségeit. A cári Oroszországot elmarasztaló cikkei mellett megírta leleplező írásait, A sárga ördög városát, a Szépséges Franciaorszá­got és A császár, aki magasan lobogtatja zászlaját című II. Vilmost gúnyoló pamflet­jét, hogy legalább egynéhányat említsek közülük. A politikai emigránsok életét éli Capri szigetén. Vitacikkeket ir, és egyre­másra születnek meg itt irodalmi remek­művei. Oroszországban ezerkilencszáztizenhá­romban, a Romanov ház háromszáz éves uralkodásának megünneplése alkalmából a cár általános amnesztiát rendelt el. Az amnesztia Gorkijra is vonatkozott. Az író azonban súlyos betegsége következtében csak egy évvel később, tért vissza hazá­jába. ' i Az imperialista háborút a legnagyobb felháborodással fogadta, és a Letopisz cí­mű folyóirat lapjain internacionalista elveket vallva elítéli az imperialista kapi­talizmus liberalista és menseviki fegyver­hordozóit. Tizenhétben mint a „honvédő háború" híve, szembe került Leninékkel. Lenin hosszadalmas vitákban végül is meggyőzi GorKijt, am aztan a part egyuc legniverm tagjává válik. Néhány év múlva állapota ismét súlyos­ra fordul, s ezért Lenin rábespéli. hogy utazzon külföldre. Németországban, Cseh­szlovákiában és végül ismét Olaszország­ban kezelteti magát. Itt írja meg az Egyetemei-met, az Artamanov-ésalád tör­ténetét és Klim Szamgin életének elsó kötetét. Huszonnyolcban tér vissza a Szovjet­unióba. Megérkezésekor a moszkvai pálya­udvaron százezer főnyi tömeg ünnepelte. Még nyolc évig élt, harcban és munkában, mindig a párt és a kormány oldalán állt. Ezerkilencszázharminchat június 18-án a szovjet rendszer ellenségeinek kárté­kony tevékenykedése következtében Mak­szim Gorkij nemes szíve megszűnt dobogni. i/yi axszim uorxij eiermuve határkövet jelent az orosz irodalomban. Felöleli az Októberi Forradalom előtti fej­lődés utolsó évtizedeit. Meg­mutatja, hogy az oroszországi „alsó rétegek" már nem akar- . tak és az úgynevezett „felső réte­gek" viszont már nem tudtak a régi módon élni. Mint vihar­madár jelzi az eljövendő forra­dalmat. A nagy realista forradalmi romantikával és az eljövendő valóság megérzésével, meglátá­sával rajzolta meg a szebb jö­vőt magukban hordozó pozitív hősöket. Makszim Gorkij volt az, aki lerakta a szocialista realizmus alapjait. .E rövid cikk keretében saj­nos nem lehet részletesen fog­lalkozni Makszim Gorkij irodal­mi művével. Ám mégis meg­említem Klim Szamgint, a for­radalom előtti értelmiségi Oroszország tükörképét. Klim Szamgin a szellem arisztokra­tájának álarcában páváskodó kispolgár, akit elriaszt a for­radalom végső célja, önmagát és másokat ámító szép szavak­kal és frázisokkal harsogja tűi­saját rossz lelkiismeretét ez a modern individualista polgári intellektuál, hogy végül is mint fölösleges ember pusztuljon el. Az emberiség új tavaszának el­jöttével semmivé válik, mint a t£117-ll„Í VlA I Ez a gorkiji alak azonban emcsak az orosz forradalomnak számos rtelmiségi elemére jellemző. Klim Szam­in sorsa sok mindenkire jellemző nálunk ;. Jellemző és egyben figyelmeztető. Fő­ig a magyarországi ellenforradalmi kísér­;t óta. akszim Gorkij, a kommunista ember, ' ' a harcos proletár humanizmus irdetője nem tartozott azok közé az írók özé, akik bezárkóznak az elefántcsont­oronyba. Mindenre felfigyelt, kicsire agyra egyaránt és mindenre reagált, leglátta a kapitalizmus kultúraellenességét, z embertelen fasizmus háborús készülő­ését. Tiltakozó szavát az egész világ allhatta. Látnoki szemmel már harminc év előtt leglátta, hová tart az amerikai civilizá­ló, és egy amerikai újság körkérdésére

Next

/
Thumbnails
Contents