A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-30 / 13. szám

A legnehezebbb munkát is ma már gépek végzik, amelyeknek kiszolgálását nők is el tudják látni — Knapp Katalin a fényezögépnél Sluka felvételei A kézi fényesitést nők végzik Februárra emlékezünk A galántai bútorgyár tíz éve — . . . délután mindnyájan ott legyetek, próbáljuk az új számot - kapjuk el egy telefonbeszélgetés végét, amikor belépünk a galántai „Sloboda" bútorgyár szerelő műhelyének irodájába. Pekarik István a beszélő, minőségi ellenőr s ugyanakkor az üzem kulturális ügyeinek megbízottja. Persze - még mielőtt egyébről érdeklődnénk - mindjárt a művelődési ügyekre terelődik a szó. — Mikor alakult a művelődési egyesület? —- 1952-ben. Jelenleg 38 állandó tagot számlál, a műkedvelőket is beleszámítva. Most, mint hallotta, éppen a tánccsoportot hívtam össze délutánra. Jönnek a fiatalok szívesen. De az öregebbek sem húzódoznak. — Mire készülnek ? — A kajali EFSZ védnökségi üzeme vagyunk. nekik adunk esztrád-müsort a jövő héten. — Gyakran járnak vidékre? — Ha nem is gyakran, de járunk. Magyarországon is voltunk 1956-ban. A tatabányai cementgyárral tartunk fenn baráti kapcsolatokat, ők a Ludas Matyit mutatták be nekünk. — Az idén nem készülnek ilyen külföldi vendégszereplésre ? — Még nem tudjuk biztosan, de alig számolhatunk vele. Júliusban van az üzemi szabadság, akkor az emberek legnagyobb része aratási brigádra megy, máskor meg az üzem nem nélkülözhet 30 — 40 embert három napra. Mert első a munka, a terv teljesítése. Ez bizony igaz. Első a munka. Nem is tartjuk fel tovább Pekarik elvtársat, hanem elindulunk a műhelyek megtekintésére. Kísérőnkül Vincze Ferenc szegődik mellénk. Sápadt, sovány arcú ember. Mint mondja, csak harmincnégy éves, de vala-Minden egyes szekrény-fal vagy ajtó csak gondos ellenőrzés után kerül szerelésre rogy többnek látszik. Mint kiderül, nem is :soda... » •» *r 1943-ban, amikor a legkegyétlenebbTH1 lühöngött a háború, elvesztette édesapját: lat gyerek maradt utána, б volt a legidö;ebb. Minden gond az akkor alig tizenkienc éves fiú nyakába szakadt. Adósságuk /olt a kis kunyhójukra, azt is törleszteni «ellett. S ő megállta a helyét. 1946-ban terült az akkor alakult, kicsiny galántai sútorüzembe mint asztalossegéd. Negyveien-ötvenen dolgoztak itt akkor, éppen mnyian, hogy ne lehessen az üzemet álla-Tipsítani, mert erre nagyon vigyázott ГаиЬег úr, a vállalkozó, aki szövetkezetnek álcázta a vállalatát. Nem is fektetett bele semmit, csak a hasznot fölözte le. Mert tellett a háború utáni első években a bú:or, mint a só. A munkások kezdetleges eszközökkel, jórészt kézzel dolgoztak. Téen hideg, fűtetlen műhelyben ... De nem sokáig. Eljött 1948 februárja - és Tauber ír hiába futkosott Prágába, hogy kivonja sz államosítás alól „szövetkezetét". Nemzeti gondnok került az üzem élére, majd lemsokára államosították, Tauber úr pedig sltűnt, örökre .. ,k Kivándorolt, külföldre szökött, tarsolyában a galántai dolgozók verejtékes munkájának gyümölcsével. Azóta indult fejlődésnek, virágzásnak í vállalat. Fejlesztéséért a járási pártbizottság szállt síkra. Ipart Galántának, volt i jelszó. Megvalósításáért egy emberként küzdött a gyár egész munkássága, összefogtak és brigádmunkában kezdték építeni a modern, tágas gyárcsarnokokat, kazánházat. Vincze Ferenc is az építők között volt. Kivette részét minden munkából, noha naponta utazik. Vágkirályfáról jár be. S a jó munkának meglett az eredménye. Az üzem ma már 370 emberrel dolgozik, és gyártmányait ismerik szerte a világban. Hálószoba bútort szállítanak Ádenbe, Szu-Kovács István és Drozd István •— bútorfahajlítás díinoa, Kuwaitba, Szíriába, Arábiába Albániába, Curacaóba, Cipruszra, Belgiumba, Gambiába, Magyarországra, a Szovjetunióba. Sierra Leőnéba. Kivitelüket az idén főleg Magyarországra irányítják. A tervet nemcsak, hogy teljesítik, de állandóan túlteljesítik, közben emelik a munkatermelékenységet is. 1957-ben például 540 000 koronát takarítottak meg az önköltségeken. Az üzem jó néhány kitüntetés birtokosa, és nem egy kiváló dolgozóval dicsekedhet. "Lukovics Ferenc, a kárpitos üzem asztalosa kitüntetett élmunkás, országos viszonylatban a legjobb faipari dolgozó. Az ő újítási javaslatainak köszönhető, hogy a díványkeretek megmunkálásának bére 1953 éta 12 koronáról 6 korona 50 fillérre csökkent. Örás Rudolf, a kárpitos műhely vezetője is többszörös újító, a Közszükségleti Cikkek Minisztériumának legjobb dolgozója. Az üzemben az ő műhelye vezette be elsőnek az önálló elszámolási rendszert (hozraszcsot). A gyár legnagyobb része ma már két műszakra, a fontosabb műhelyek három műszakra dolgoznak. Az átlagkereset szakmai viszonylatban az egész országban a legmagasabb, eléri az 1350 koronát, ugyanakkor az egy före eső munkatermelékenység is a legmagasabb egész Csehszlovákiában. A Február óta eltelt tíz1

esztendő nagy változásokat hozott nemcsak a vállalat, de Vincze Ferenc életébe is. Szorgalmas, odaadó munkája eredményeképpen 1954-ben letette a mestervizsgát, és kinevezték a szerelő műhely vezetőjévé. 1947-ben megnősült, van egy kislánya. Azóta kis Kialádi házat épített magának. Lakóhelyén, rt&ty' :

-á'vfán részt vesz a Csemadok munkájába.: — Sok ku„ elem árán jutottam el idáig — mondja. — Sokat robotoltam másokra, amíg 1948-ban mi, munkások kimondtuk a végső szót: Elég volt! A magunk urai akarunk lenni! És valóban a maguk urai lettek. A maguk urai lettek a Vinczék és Kovácsok, az Oravecek és Bednárok, a Svobodák és Pospísilek, hogy mindig is azok maradjanak, s közös erővel építsék szép hazánkat, я szocializmust