A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-23 / 12. szám

Az utolsó tutajos B

R

eTAGN€TÓl

ZÁZR(VÁ|G presszionizmust, sem a kubizmust, sem pedig a szürrealizmust. Az a fontos, hogy ezekből az alapjában véve dekadens irányzatokbői a jót, a nemeset és a haladót, a társadalmunk számára hasznosat vegyük át. Érzésem szerint ez Weiner-Kráfnak számos esetben sikerült is. Műveinek kiállítása a koronatanú. Igaz, vannak hibái és fogyatékosságai, melyeket a művésznek a jövőben'kl kell küszöbölnie. Ám mindezek ellenére a kiállítás, mely egyben seregszemle és számvetés, megmutatja, hogy a hosszú évek folyamán milyen emberi és művészi magaslatokra'emelkedett a festő. Mert bizony hosszú a sor, amíg magához az emberhez, főleg a művészemberhez elér. ' Weiner-Kráf Imréig már elért a sor. A bretagne-i tengerparton, meg az árvái Zázriván megfestett képek azt mutatják, hogy téved az az értékelő, aki őt csak a harmincas évek irányzatos festőjének akarja elkönyvelni. Weiner-Kráf életműve ma ugyanúgy élénkíti és gazdagítja a hazai festészet, néha bizony elég kopottas palettájának színeit mint évtizedekkel ezelőtt. És hinnünk kell, hogy Weiner művészete a jövőben még «zíngazdagabb és több - húrú lesz. E tekintetben azonban az utolsó szőt a művész mondja ki! Ma örülünk, hogy Weiner-Kráf Imre köztünk van és alkot. Örülünk' rajzainak és festményeinek, melyeken a fel-felcsillanő primitivizmus nem a fogyatékosság és tökéletlenség elkenését szolgálja. Ellenkezőleg. Az intellektuel csiszolt primitivizmusának játékáról van sió, ahol a szuverén tudás a primitivizmus mezsgyéjén járó egyszerűség mezét öltötte magára. Örülünk és reméljük, hogy a művész teljesen azonos módon fejezi ki majd szocializmust építő jelenünket, természetesen a „vígan megfestett szomorú képek" teljes mellőzésével. Erre kötelezi őt múltja, jelene, mindaz, amit Bretagne-től Zázriváig alkotott. Barsi Imre Tavasz Háború volt Meglepő, útleíráshoz való clm! Szándékosan adtam ezt az elnevezést Weiner-Král' Imre jelenlegi szivet gyönyörködtető kiállításának. A kiállítás anyaga bár fegyelmezett és leszűkített, valőban egyéni és sajátos művészi megnyilatkozásról tanúskodik. Ékesszólóan fejezi ki mondanivalóját a művészről, akinek hangja és színvonala európai és mégis annyira a miénk! Bizonyltja, hogy nincsen nyugat- vagy kelet-európai művészet. Az igazi művészet osztatlan egységet képez. A tárlatlátogató olyan jóleső érzéssel nézi a képeket, mintha csak Bartók és Kodály dallamait hallgatná! Ez az összehasonlítás nem véletlen. A szinek gyakran csak a zene szólamaival mérhetők fel. Hol monotónul egyhangúak, hol mélabúsak, míg másutt örömről dalolnak. Valaha rég egy festő elindult a Vág partjáról' és elért az Óceánig. Vándortarisznyájában csodálatos gazdagsággal jött haza, hogy az egykori mostoha és árva falvak leányainak és fiainak színeivel. örömet szerezzen. Így lett Weiner a két háború közötti festőnemzedék egyik Öröm i legintellektuálisabb tagja, Fulla mellett, a szlovák hegyi falvak szín-himnuszának a szerzője. A folklor — sem a naturalista, sem a stilizált nem elégítette ki. A modern művészet útvesztőjében viaskodott önmagával. Kísérletezett kubizmussal és szürrealizmussal. Túllép rajtuk és eljut saját, egyéni képzőművészeti kifejezési formájához, s ezt csapongó képzelete rendkívül színessé és melodikussá teszi. Mindaz, amit az emberi tudat alatt sejt, érdekli, izgatja. Nagy hatással van rá Freud és a pszichoanalízis. Képein a dolgokat a. belső összefüggések szerint csoportosítja, és mint valami mesebeli mágus, önkényesen, de mégis művészi módon uralja az időt és teret. Képein a húsvér emberek mellett álmaik is megjelennek. (Lásd A tutajos álma festményét). E szokatlan képzelettársitás képzőművészeti kifejezése Weiner-Král'nál mégis meggyőzően _ hat, sokkal meggyőzőbben, mint egyes folklórt dekoratív módon leíró „elismert" festők müvei. 'Véleményem szerint Weiner-Kráf ezeknél valőban sokkal nagyobb realista. * Tudom, a lámaista imamalmok gondolatszegény forgatói felháborodással utasítják majd vissza ezt a megállapításomat. Ezért már előre kénytelen vagyok Zdenék Nejedly szavaival védekezni. A kiváló tudós többek közt azt Irta, hogy minden kornak és" társadalomnak megvolt és megvan a maga realizmusa. Ezeket a realizmusokat különböző körülmények és hatások formálták. Lényegükben azonban hasonlóak voltak, és mindig a haladást szolgálták. A mi korunk és társadalmunk realizmusa a szocialista realizmus. Ez azonban nem zárja ki, hogy az úgynevezett avantgardista művészeti irányzatokból ne- vegyük át azt, aMi haladó és ami mai realizmusunkat színesíti és gazdagítja. Lenini tézisek ezek, és Nejedly a továbbiakban is hű marad nagy tanítójához. Nem teszi gépiesen indexre sem az im-