A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-16 / 11. szám

Van-e közönsége az új magyar zenének? Motto: „A nemzeti művelődésnek két fontos eleme van: a nyelv és a zene." Kodály Zoltán Д z elmúlt évek során számtalan be•*»• szélgetés, cikk és értekezlet foglalkozott Bartók Béla és Kodály Zoltán művészetének jelentőségével. Azért fontos, hogy megvizsgáljuk, van-e és lehet-e az új (magyar műzenének Szlovákiában igazi tömegbázisa. Sajnos, igen sok hallgató bosszúsan zárja el a rádiót, ha Bartók vagy Kodály muzsikája felhangzik. Ezen a sajnálatos tényen még az sem segít, hogy az Új Sző cikkeiben, A Hétben és a többi folyóiratokban gyakran olvashatunk e művészetről, mint a mai magyar zene legtökéletesebb és legmegrázóbb alkotásairól. Akadnak olyanok is, akik ezzel a megállapítással ugyan egyetértenek - sőt talán hivalkodóan dicsekednek is vei- —, de még eddig soha meg sem kísérelték, hogy az új magyar műzenével igazán megismerkedjenek, azt megértsék, megszeressék. Ezekről p sznobokról enost ,.e szóljunk: őket a kor vagy megneveli, vagy félreállítja utunkból. Mi most azoikhoz szeretnénk szólni, akik meg akarnak ismerkedni az új magyar műzenével, meríterí akarnak belőle, azonban nem tudnak a kezdet nehézségeivel megbirkózni. Ez bizonyos tekintetben érthető is. mert Kodály - Bartók modern magyar muzsikája merőben más ízű zene, mint amire ízlésünk már rászokott. Megérteni mondanivalóját, átérezni szépségét sok figyelmet igényel, azonban nem oly nehéz feladat. Minden igyekvő, elfogulatlan, igényes kultúrára éhes ember megértheti, amint ezt sok iskolai kórus munkája vaflv egyszerű emberek: parasztok és munkások részére rendezett hangversenyek is bizonyítják. Ügy vélem, nem lesz érdektelen, ha előbb azokról a nehézségekről, kételyekről szólunk, amelvekkel az ú.i magyar zenével való ismerkedés során a leggyakrabban találkozunk. Először is vegyük szemügyre az elfogultak népes csoportjának érveit, akik pl. azt vetik Bartók—Kodály és követőik szemére, hogv művészetük iórésze csak fe'dolgozás. Ezek a „műértők" azonban Bachról nem mondják, hoiv feldolgozó, pedig müvei tele vannak korának népi tánctémáival. Mozartnál hányszor csendülnek fel német népdalok, és Beethoven is milyen szívesen nyúl ezekhez. A zeneirodalom három legnagyobb titánja állandóan keresi a kapcso'-rtot népe zenéiével, о náluk ez nem „esek le'dolaoz"®". M ért lenne akkor ez az új magvar műzene Achilles-sarka? "С rd-kes azonban, ha meonézzülj hon-*—' n-'n származik ez a téves nézet A laikus zpn„V"d"«'öni túl nagy jelentősén et tulajdonít a dal'amnak. a felhasznált témának. a felhasmá'ás módiát nem értéke'i kellőképéén. Ez azért van mert a zeneilen kevésbé képzett ember, általában a zeneműből n»m hall mást, mint a dallamot. Ez n°diq h'ba. „A ma muzsikáját — írja He! nr-oh Strobe!, a modern muzsika elmélet-' kórdései népszerűsítésének ném°t vezér-'-kt — sokan azért nem értik, mert azt c«"4cs é-'elmi úton akarják befogadni, holott a modern művészet befogadásában az értelemnek is szerepe van." Egy melódiát a felhasználás mikéntje tesz művészi alkotássá vagy gyatra tákolmánnyá. A legszebb népi vagy saját témából is lehet igen rossz zenét alkotná. Kodálynak pl. ha tobt népdal témából megalkotja a Mátrai képeket, a Galámtai táncokat, a Háryt vagy a Székely fonót, nem kisebb az alkotói érdeme, mint mikor önálló témáiból építi fel korunk etyik legnagyszerűbb szerzeményét, a Psalmus Hungaricust. A zeneműveket igaz értékké végeredményben nem témájuk, hanem az alkotó zsenialitás teszi. A modern magyar zenében szereplő diszszonancia is sok zenehallgatónak veszi el kedvét attól, hogy az új magyar műzene hívévé váljon. Ezzel kapcsolatban tudnunk kell, hogy a disszonancia az összhang, a harmónia látszólagos hiánya, éppúgy alkatrésze a zenének, mint a konszonancia, a jóhangzás. Ha e kérdést pl. a festészet terén vizsgáljuk, láthatjuk, hogy ott is megtalálhatjuk a színek és formák disszonanciáját. A disszonancia fogalma azonban mind a zenében, mind a festészetben relatív. Egyénenként változó, hogy ki mit érez disszonanciának. Sokszor ez csak - megszokás kérdése. Ha pl. a hallgatók ahelyett, hogy valahányszor új magyar műzenét közvetítenek, kikapcsolják a rádiót, megkísérelnék figyelemmel meghallgatni ugyanazt a művet többször is, akkor egy idű múlva észrevennék, hogy ami az első hallásra disszonanciának hatott, az nemsokára megszokottá válik. Szlovákia magyar zenei közönségének zöme, sajnos, általában csak a dallamot hallja, tehát: egyetlen szólamot. Két, esetleg három harmonikus akkord az, ami a fülét nem bántja (leginkább csak a tőnika és a domináns hármashangzat). Ez a két primitív harmónia arra szolgál, hogy a dallam (melódia) ürességét némiképp kitöltse. Több hangot egyszerre nem hall, több szólam önálló életét egyáltalán nem tudja követni, az ilyen zavarja, mert a dallam (az egyetlen „élvezetes melódia") tisztánhallását elföd' számára. Ezcrt nem tudja élvezni a többszólamú zenét. Az aztán teljesen mindegy neki, hogy ezt a zenét Bach vagy Beethoven, Kodály vagy Bartók szerezte. Azonban a legtöbb zenét tanult ember számára is idegen Bartók és Kodály muzsikája, mert Szlovákiában az új magyar műzene szelleme szokatlan. Az általános iskolai tanuló, a zeneiskolai növendék megtanulja uqvan a nyugati hangsorokat, de sohasem hall a magyar népzene alapját képező ötfo<ú sorokról. Megtanulja vagy legalább is megszokja füle a nyugati harmóniákat, s ezért a magyar hangsorokból következő. más természetű összhangokat nem tudia első hallásra élvezni. Bartók megállapította, hogv a magyar ötfokúsáq nem tűr' az európai müzenéből ismert szokásos domináns-tónika zár'atot. Különleges b no az is, hoqy nemcsak tercét és kvlntjét, hanem szeDtimáját is konszonanciának kell tekinteni, általában az öt hang mindegyike bármely másikhoz való viszonyában: konszonáns. Más szóval a nyugati zene harmóniai törvényei a magyar népzenében ugyainúqy nem érvényesek, mint p' a keleti kultúrák zenéjében. Már most, ha valakinek a füle már gyermekkora ót" idegen összhangosításhoz szokott, és ha még a magyar zenei termékek is a legtöbbször ilyen köntösben jelentenek meg előtte, annak a magyar népzene belső törvényszerűségeiből fakadó és nyugati harmóniáktól és zenei szépségideáltól távol álló Bartók-Kodály harmóniák bizony az első hallásra szokatlanok. Az európai zene szerkesztéstana a nagy mesterek műveiből leszűrt szabályokon alapozik. Tehát a modern mesterek újszerű harmóniáinak ugyanúgy szabállyá kell válnia, mint Bach vagy Wagner műveinek harmóniai eredményei. Mozart muzsikájáról a korabeli kritikus azt írta, hogy megemésztéséhez „vasfülekre" van szükség. Amihez tegnap „vasfülekre" volt szükség, az ma már lágyan zsongó harmónia. Ami ma esetleg groteszkül hat, az holnap mát elfogadott, megszokott hangzás lehet. "D ártók és Kodály zenei szerkesztés-U' tana modern és magyar is. Hogyan értse meg azonban ezt, aki nem fejlődött együtt a zeneművészettel, aki Brahmanál megakadt vagy aki zenei gondolkodásban nem maqyar? A szlovákiai magyar kultúrpolitikának tehát nem szabad megelégednie csupán azzal, hogy a sajtóban az új magyad műzene jelentőségéről írjon, hanem oda kell hatnia, hogy: 1. többet és bátrabban beszéljünk az iskolai zenei nevelés kérdéseiről; 2. az új magyar műzene alkotásai hozzáférhetők legyenek. Az illetékes szervek több ilyen irányú hangversenyt rendezzenek. több kottát és főleg több hanglemezt szerezzenek be; 3. rendezzünk rendszeres daltanulással, a művek élvezetes ismertetésével egybekötött hanglemezhangversenyeket. ^^ indent összevetve megállapítjuk, hogy az új magyar műzenének Szlovákiában ezideig nincs széles tömegbázisa. A felszabadulás előtt ui. ilyen népművelő munkáról szó sem volt. A felszabadulás adta lehetőségek azonban megteremtették hazánkban a népi kultúra újjászületését. Ez a termőtalaja az új magyar műzenének. A lehetőségek tehát megvannak. A sajtó terjeszt, és bizonvítia az „új idők új dalainak" igazát. Sokan ismerik a fajbor és kocsisbor közti különbséget, sajnos mégis hányan élnek zenei kocsisboron? Hányan vannak, akik ;

o'"ib kézzel a jőért küzdőnek — ni. az irodaion- tanárai, a Csemadok funkcionáriusai harco'nak a ponyva eilen — de bal kézzel, a zenében a ponyvairodalmat pártolják. Ná'unk nagy eröpazarlás folyik a zenei műsorpolitika terén. Mi magyarnótákra. Kálmán és Lehár operettekre pazaroljuk minden erőnket Pedig minden egyes hangnak -z új ember nevelése. az igazi művészet szolgálatában kell állnia. Ha új életet akarunk ebben az országban — s ki nem akar? — újjá keil születnünk a művészetekben, tehát a zenében is. Mi hát a teendő, ha valaki meoérteni, sőt élvezni akarja Bartók—Kodály muzsikáját? Tanul-