A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-09 / 10. szám

Valahol a városban egy toronyóra négyet ütött, amikor feleségeim leszedte előlem az asztalt. Most egyet nyújtózom a kevereten — döntöttem el magamban —, és kiolvasom a tegnap megkezdett könyvet. Mozgalmas napom volt, jő lesz egy kis kikapcsolódás. Bandi fiam, aki pedig az asztal másik végén bélyeggyűjteményét rendezte, (megszólalt. — Apuka, gyere dominózni! Kisfiaim hangja követelőzően csengett. Nekem viszont nem akaródzott letenni eredeti tervemről, hát inkább kibúvót igyekeztem keresni, — A holnapi leckével már elkészültél? — Igen, apuka. Minden feladatot megírtam, és tanultam is. Máskor ez a válasz meg örvendeztetett volna, ma apómban nem volt ínyemre. Tovább akalratoskodtam. — Holnap rajzórátok is lesz. Gondoskodtál rajzlapokról? Feleségem letette az éppen szárazra törölt tányért, amely tompán koppant, mint amikor az írógép, a mondat végére odabiggyeszti a pontot. — Még tegnap vásároltunk rajzlapokat. Ahelyett, hogy kifogásokat keresel, inkább foglalkbzhaitnál Bandival. Tudod, milyen boldog, ha veled játszhat. Olyan ritkái vendég vagy otthon, akkor is a könyvet bújnád ... A további ellenkezést feleslegesnek találtam, mert Éva szavaiban jó adag igazság rejtőzött. Mintha semmi sem történt volna, magam elé nyaláboltam a dominókockákat, és ímmel-ámmal hozzáfogtam csoportosításukhoz. őszintén megvallva, nem vagyok a társasjátékok ellensége. A dominót meg szerfelett kedvelem, mert ebben a játékban nem a véletlen szeszélye ajándékoz még valakit a győzelemimel, hanem agymunkával ki-ki maga kovácsolja a szerencséjét. Ma is hamarosan belemelegedtem (aj játékba, és kezdtem restelleni, hogy annyit kérettem magam. Talán aíz ötödik partit játszhattuk, amikor arra lettem figyelmes, hogy Bandi egyre unottabban lépeget, szórakozott, úgy viselkedik, mint akinek elege van a- játékból. Amikor harmadszor kaptam rajta, hogy a kombinációba nem illő kockát rakott ki, felfortyantam. — Hol jár az eszed? Az előbb még rimánkodtál, hogy játsszunk, most meg arra se fidyelsz, mit veszel a kezedbe. Bandi durcásan a vállát vonogatta és hallgatott. Éva is rápirltott. — Miért nem játszol szépen az apukával? Bandinak sírásra görbült a szája. — Mert így nem érdekes játszani. Én még egyszer sem nyertem, mindig csak az apuka. Mondókáját még be sem fejezte, máris eltörött a mécses. Ibolyakék szeméből akkora gömbölyű könnyek peregtek a felindultságtól rózsaszínű orcájára, mint az egyfilléres. Feleségem szjve azon nyomban megesett rajta: — Hogyan tudsz ilyen szívtelen lenni, más is szeret nyerni, nemcsak te — korholt szelíden, és csupa számonkérés tükröződött tekintetében. — Ne legyetek olyan csacsik — válaszoltam alig türtőztetve bosszúságomat. — Ha ketten játszanak, az egyiknek veszítenie kell, ez nyilvánvaló. Aki ügyesebb, körültekintőbb, az nyer. Bandinak arra kell törekednie, hogy túljárjon az eszemen, akkor az övé lesz a győzelem. Az egerek itatásával semlmire sem megy. Egyikük sem válaszolt. Némaságuk még jobban felpaprikázott. — Ide figyeljetek. Amikor gyerekkoromban egy iskolatársamnál első ízben dominóztam, csak annyit tudtam e játékról, hogy számhoz számot kell illeszteni. Persze rendre elveszítettem minden játszmát. Később rájöttem, sehol sincs az megírva, hogy mindig én legyek a vesztes. Kitapasztaltam a játék fortélyát, s aztán megfordult a kocka. Igaz, ezzel a dominózásnak befellegzett, mert aztán már nem hívtak el játszani, de ez más lapra tartozik. Azt az egyet rrteg tanultam, hogy a győzelem nem pottyan senkinek az ölébe. És ezzel Várakozó Ottó rajza. tisztában kell lennie Bandinak is, mert csak így viheti valamire. A szavak felrepültek' és elszálltak, anélkül, hogy visszhangot keltettek volna. A feltornyosuló csendbe belesikoltott a villanycsengő. — Megjött a nagypapa — kiáltott fel Bandi. Mint a szélvész rohant az előszobába, és nagy igyekeztetében néhány domtinókockát is (lesodort az asztalról. A délelőtti lótás-futásban egészen kiment a fejemből, hogy délutánra vártuk a nagypapát. Persze, azért iparkodott a Bandi úgy a leckével. Bár ő a nagypapa legkedvesebb unokája, azt sosem bocsátja meg neki, ha az (iskolában bajok vannak a kréta körül. Most miár olvasásról szó sem lehetett. Véglegesen felborult a rend. Bandi kihordtá az asztalra legújabb szerzeményeit, könyveit, játékait, bélyeg- és címkegyüjteményét, valóságos zsibvásárrá vedlett a konyha. Itt is vacsoráztunk, mert a nagypapa ezúttal sem egyezett bele, hogy feleségem az ebédlőben terítsen. Bandival közben meggyűlt a bajom, mert az ajándékba kapott olaszdióval szerette volna helyettesíteni a vacsorát. Nagypapa azonban a segítségemre sietett. Megfeddte Bandit, ha neim fogad szót, nem utazhat le falura a félévi vakációra. — Akkor vacsora után domimózol velem, jó, nagypapa? — alkudozott Bandi szokás szerint. — Azt sem tudom, mi fán terem a dominó — szabódott az öreg, és hamiskásan mosolygott a bajusza alatt. Ügy lett, ahogy Bandi akarta. Alig tettük le al kanalat, már elő is kotorta a dominót. Bekapcsoltam a rádiót, és mivel egyéb elfoglalságot nem ta'láiltam, közelebb húzódtam az asztalhoz és kibiceltem. Bandinak ezúttal sokkal jobban ment a játék, mint délután. Az előtte heverő kockahalom rohamosan összezsugorodott, míg a nagypapáé csak nem akart elfogyni. Gyors egymásutánban nyert is vagy három játszmát, ámit a nagypapa jóindulatú mosollyal vett tudomásul. A negyedik partiban megváltozott a helyzet. Bandi könnyelműsködni kezdett, és ezt nem bírtam ki sző nélkül. — Hogyan lehet ilyen csapnivalóan játszani. Miért nem figyelsz oda, mit raksz ki? Bandi előbb egy pillantást vetett a nagypapára, aki összeráncolt homlokkal töprengett a folytatáson, aztán óvatosan odahajolt hozzám és a fülembe súgta. — Én már annyiszor nyertem, hadd nyerjen most a nagypapa. Ügy fog örülni naki. Belém szorult a szó. De Bandi nem is várt választ, és már a következő lépésén gondolkozott. Olyan forróság csapott meg, hogy szinte fulladoztam. Felugrottam és kitártam az ablakot. — Az utcán olvad a hó, nálunk meg fűtenek, akár a legzordabb januárban. Micsoda pazarlás! — jegyezte meg fejcsóválva Éva, aki e pillanatban lépett a konyhába. Ráhagytam, pedig éreztem, hogy a mai estéért a fűtőt nem lehet hibáztatni... MARTON JÖZSEF