A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-23 / 8. szám

védeket, megvesztegetett bírákat, csalókat és hamis tanúkat. Hallott sírni embereket, kiket az Igazság szemérmetlen hangoztatásával jut­tattak védők, vádlók és bírák közös erővel koldusbotra. Nem Is bírta sokáig ezt a foglal­kozást, inas lett egy könyvkereske­dőnél. Itt sincsen nyugta. Egy Ra­melet nevű barátja beavatja őt a lltografálás titkaiba,' és Daumier szenvedélyes litográfus lesz. Első litográfiái müvei ezernyolc­már. Várja és üdvözli a párizsi kommünt. A kommün bukása után 1872-ben még egyszer fegyvert ragad és megrajzolja gyilkos irőniájú kari­katúráját, „A jobboldali képviselő félelme a vörös lobogótól"-t. Aztán megvakul, nyomorog. Ba­rátai tartják életben. Ezernyolc­százhetvenkllenc február tizenegye­dikén hal meg Valmondoisban. Ál­lamköltségen temetik el. E napokban ünneplik meg világ-A rnarseille-i üveges fia Honoré Daumier 1808—1879 százhuszonkilencben jelennek meg. Kezdetlegesek és laposak, ám a hi­bák mellett már észrevehetők az oroszlánkörmök. Két évvel később már Cavarnlval együtt szerkesztik a Caricature sza­tirikus folyóiratot, majd ennek be­tiltása után a Charivarlt. onoré Daumier a nagy for-1..I fadalom eszméinek lelkes hitvallója. Gyűlöli a monarchiát, a nemeseket, utálja és megveti a proletariátus hátán uborkafára fel­kapaszkodott burzsoáziát. A szatiri­kus folyóirat lapjain fáradhatatla­nul harcol a kizsákmányolók és el­nyomók ellen. Tolla, ceruzája, vé­sötüje mélyebb sebeket üt, mint a kard szurony vagy a puskagolyó. Sok mai „nem semat'kus" kriti­kus és művész lenézően mondaná, Daumler nem művész, mivel a napi Dolitika szolgálatában állt. Igen, a napi politikának „szolgált." Ám olyan művészi erővel és emberi be­csületességgel, hogy még ellenfelel is kénytelenek voltak elismerni zse­niális művészetét, S habár rajzai, litográfiái csupán újságpapíron je­lentek meg, kései burzsoá kritiku­sai Is elismerték, hogy „gúnyolődő rajzai mellett minden más karika­túra eltörpült." Már indulásánál veszedelmes cél­táblába lőtte nyilát. Álarcok című karikatúrájával a júliusi monarchia politikusait pécézl ki. Az álarcok­kal körülvett körtével pedig magát a császárt figurázta kl. Megjárja a császár börtönét, ki­üldözik a szerkesztőségből, majd meg akarják vesztegetni. Daumler azonban visszautasltja a császár ki­tüntetését, a becsületrend szalag­ját. Gyűlöletükre gyűlölettel felel. A burzsoá retteg rajzaitól. Maró savba mártott tollal rajzolja meg a kiszipolyozókat, elnyomókat, ügyvé­deket,1 bírákat, generálisokat, poli­tikusokat, háztulajdonosokat és vér­ebeiket a házmestereket. Müvei­ben a rosszat ostorozza, de végső fokon a társadalmat marasztalja el, mert az egyének, bűneikkel egye­temben a társadalom termékei. Ro­konszenves hősei az elnyomottak, szenvedők, a munkások, mosónők, zenészek és komédiások.. . őket szereti és harcol értük. Forradal­szerte a Béke Világtanács nagy ün­nepeltjének, Honoré Daumler-nak százötvenedik, születésnapját. TTt letmüve kiállás volt a leg­magasabb művészi szinten az emberi szabadság és béke mel­lett. Művészi hagyatéka beláthatat­lan. Négyezer litográfiát, ezer fa­metszetet, háromszáz olajfestményt és körülbelül harminc plasztikát hagyott maga után. Nehéz felsorol­ni még a legjobbakat Is. Litográfiái­ból a Kísértetet, A Trausnonain ut­cában 1834. április 15-én és a Vád­lott, öné a szó, védekezzen című­eket említem, mint kiragadott pél­dákat. Akvarelljei úgyszintén nagy művészi értéket képviselnek. Olaj­festményei külön fejezetet érde­melnének meg. Egytől egyig a kép­zőművészet gyöngyszemei úgy a Don Quijote, akárcsak a Menekültek vagy a Teher, Felkelés és Család a barikádokon . .. Még a burzsoá kritika is Delac­­roix, Corot és Daubigny elé helyezi Daumier-t, a kiutat mutató művészt Courbet realizmusának eszmei szál­láscsinálóját. Balzac, Baudelaire és Delacroix szerint Michelangelo, Rembrandt, Goya és Daumier a sor­rend! Úgy vélem, nem túloznak. Daumler művészi meglátása és al­kotó módszere szerves egységet al­kotott emberi magatartásával, hala­dó politikai meggyőződésével. Műve haladó hagyomány, kincseskamra, melyhez minden korok művészei visszatérnek majd. A huszadik század nagy, haladó szellemű képzőművészei valameny­nyien tanultak Daumiertől. Érde­kes lesz megemlíteni, hogy igen sokat tanultak Daumler-tól a leg­tehetségesebb csehszlovák képző­művészek is, Ciprlán Majerník és Vincent Hloinlk. Honoré Daumier nagy egyéniség volt! Nem a szó mindennapi felü­letes értelmében, hanem az egy­szeriség és meg nem ismétlődés értelmében. Művészi hagyatéka azon­ban, amint azt több példán láthat­tuk, tovább fejleszthető. És a teg­napinál magasabb fokú, mai szocia­lizmust építő társadalmunkban élő és alkotó képzőművészeinknek, ne a népnek idegen dekadens forma­bűvészek legyenek példaképel, ha­nem Honoré Daumier! BARSI IMRE TI/T időn Daubigny, a neves fran-L'-l. cia festő Rómában megpil­lantotta Michelangelo freskóit, Igy kiáltott fel: „Hisz ez Daumler!" Ez az összehasonlítás nem vélet­len. Balzac is a reneszánsz halha­tatlan óriásához hasonlította Honoré Daumiert, á marseille-i versfaragó üveges fiát, a kiváló rajzolót és festőt, a zseniális és félelmetes ka­rikaturistát. Honoré Daumler Marseille-ben született ezernyolcszáznyolc február huszonhatodikán, azokban az idők­ben, mikor már a nagy forradalom eszmélt csupán suttogva emlegették a régi jakobinusok, és Napőleon Bonaparte, a korzikai kalandorból lett császár Spanyolország leigázá­sára készült. Az elszegényedett apa Párizsban vélte szerencséjét meg-Don Quijote a hegyekben. Hajót vonszoló férfi A pert ugyan elvesztették, ám élvezhették remek védőbeszédemet alapítani. !gy került a Daumier csa­lád a fővárosba. A kis Honoré egy bírósági vég­rehajtónál nyer alkalmazást. E kór­bőt való élményei nagy hatással voltak egész életére és művészi te­vékenységére. Az Ifjú Daumier fő­nöke irodájában és a bírósági tár­gyalásokén találkozott először a polgári társadalom jellemtorzltó ha­tásaival. Látott farizeus védőügy-Ä legkegyelmesebb uralkodó rendet csinál

Next

/
Thumbnails
Contents