A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-23 / 8. szám

védeket, megvesztegetett bírákat, csalókat és hamis tanúkat. Hallott sírni embereket, kiket az Igazság szemérmetlen hangoztatásával juttattak védők, vádlók és bírák közös erővel koldusbotra. Nem Is bírta sokáig ezt a foglalkozást, inas lett egy könyvkereskedőnél. Itt sincsen nyugta. Egy Ramelet nevű barátja beavatja őt a lltografálás titkaiba,' és Daumier szenvedélyes litográfus lesz. Első litográfiái müvei ezernyolcmár. Várja és üdvözli a párizsi kommünt. A kommün bukása után 1872-ben még egyszer fegyvert ragad és megrajzolja gyilkos irőniájú karikatúráját, „A jobboldali képviselő félelme a vörös lobogótól"-t. Aztán megvakul, nyomorog. Barátai tartják életben. Ezernyolcszázhetvenkllenc február tizenegyedikén hal meg Valmondoisban. Államköltségen temetik el. E napokban ünneplik meg világ-A rnarseille-i üveges fia Honoré Daumier 1808—1879 százhuszonkilencben jelennek meg. Kezdetlegesek és laposak, ám a hibák mellett már észrevehetők az oroszlánkörmök. Két évvel később már Cavarnlval együtt szerkesztik a Caricature szatirikus folyóiratot, majd ennek betiltása után a Charivarlt. onoré Daumier a nagy for-1..I fadalom eszméinek lelkes hitvallója. Gyűlöli a monarchiát, a nemeseket, utálja és megveti a proletariátus hátán uborkafára felkapaszkodott burzsoáziát. A szatirikus folyóirat lapjain fáradhatatlanul harcol a kizsákmányolók és elnyomók ellen. Tolla, ceruzája, vésötüje mélyebb sebeket üt, mint a kard szurony vagy a puskagolyó. Sok mai „nem semat'kus" kritikus és művész lenézően mondaná, Daumler nem művész, mivel a napi Dolitika szolgálatában állt. Igen, a napi politikának „szolgált." Ám olyan művészi erővel és emberi becsületességgel, hogy még ellenfelel is kénytelenek voltak elismerni zseniális művészetét, S habár rajzai, litográfiái csupán újságpapíron jelentek meg, kései burzsoá kritikusai Is elismerték, hogy „gúnyolődő rajzai mellett minden más karikatúra eltörpült." Már indulásánál veszedelmes céltáblába lőtte nyilát. Álarcok című karikatúrájával a júliusi monarchia politikusait pécézl ki. Az álarcokkal körülvett körtével pedig magát a császárt figurázta kl. Megjárja a császár börtönét, kiüldözik a szerkesztőségből, majd meg akarják vesztegetni. Daumler azonban visszautasltja a császár kitüntetését, a becsületrend szalagját. Gyűlöletükre gyűlölettel felel. A burzsoá retteg rajzaitól. Maró savba mártott tollal rajzolja meg a kiszipolyozókat, elnyomókat, ügyvédeket,1 bírákat, generálisokat, politikusokat, háztulajdonosokat és vérebeiket a házmestereket. Müveiben a rosszat ostorozza, de végső fokon a társadalmat marasztalja el, mert az egyének, bűneikkel egyetemben a társadalom termékei. Rokonszenves hősei az elnyomottak, szenvedők, a munkások, mosónők, zenészek és komédiások.. . őket szereti és harcol értük. Forradalszerte a Béke Világtanács nagy ünnepeltjének, Honoré Daumler-nak százötvenedik, születésnapját. TTt letmüve kiállás volt a legmagasabb művészi szinten az emberi szabadság és béke mellett. Művészi hagyatéka beláthatatlan. Négyezer litográfiát, ezer fametszetet, háromszáz olajfestményt és körülbelül harminc plasztikát hagyott maga után. Nehéz felsorolni még a legjobbakat Is. Litográfiáiból a Kísértetet, A Trausnonain utcában 1834. április 15-én és a Vádlott, öné a szó, védekezzen címűeket említem, mint kiragadott példákat. Akvarelljei úgyszintén nagy művészi értéket képviselnek. Olajfestményei külön fejezetet érdemelnének meg. Egytől egyig a képzőművészet gyöngyszemei úgy a Don Quijote, akárcsak a Menekültek vagy a Teher, Felkelés és Család a barikádokon . .. Még a burzsoá kritika is Delacroix, Corot és Daubigny elé helyezi Daumier-t, a kiutat mutató művészt Courbet realizmusának eszmei szálláscsinálóját. Balzac, Baudelaire és Delacroix szerint Michelangelo, Rembrandt, Goya és Daumier a sorrend! Úgy vélem, nem túloznak. Daumler művészi meglátása és alkotó módszere szerves egységet alkotott emberi magatartásával, haladó politikai meggyőződésével. Műve haladó hagyomány, kincseskamra, melyhez minden korok művészei visszatérnek majd. A huszadik század nagy, haladó szellemű képzőművészei valamenynyien tanultak Daumiertől. Érdekes lesz megemlíteni, hogy igen sokat tanultak Daumler-tól a legtehetségesebb csehszlovák képzőművészek is, Ciprlán Majerník és Vincent Hloinlk. Honoré Daumier nagy egyéniség volt! Nem a szó mindennapi felületes értelmében, hanem az egyszeriség és meg nem ismétlődés értelmében. Művészi hagyatéka azonban, amint azt több példán láthattuk, tovább fejleszthető. És a tegnapinál magasabb fokú, mai szocializmust építő társadalmunkban élő és alkotó képzőművészeinknek, ne a népnek idegen dekadens formabűvészek legyenek példaképel, hanem Honoré Daumier! BARSI IMRE TI/T időn Daubigny, a neves fran-L'-l. cia festő Rómában megpillantotta Michelangelo freskóit, Igy kiáltott fel: „Hisz ez Daumler!" Ez az összehasonlítás nem véletlen. Balzac is a reneszánsz halhatatlan óriásához hasonlította Honoré Daumiert, á marseille-i versfaragó üveges fiát, a kiváló rajzolót és festőt, a zseniális és félelmetes karikaturistát. Honoré Daumler Marseille-ben született ezernyolcszáznyolc február huszonhatodikán, azokban az időkben, mikor már a nagy forradalom eszmélt csupán suttogva emlegették a régi jakobinusok, és Napőleon Bonaparte, a korzikai kalandorból lett császár Spanyolország leigázására készült. Az elszegényedett apa Párizsban vélte szerencséjét meg-Don Quijote a hegyekben. Hajót vonszoló férfi A pert ugyan elvesztették, ám élvezhették remek védőbeszédemet alapítani. !gy került a Daumier család a fővárosba. A kis Honoré egy bírósági végrehajtónál nyer alkalmazást. E kórbőt való élményei nagy hatással voltak egész életére és művészi tevékenységére. Az Ifjú Daumier főnöke irodájában és a bírósági tárgyalásokén találkozott először a polgári társadalom jellemtorzltó hatásaival. Látott farizeus védőügy-Ä legkegyelmesebb uralkodó rendet csinál