A Hét 1958/1 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-23 / 8. szám

Az általános sztrájk (l')48. II. 24.) A nép döntött Három év sem telt el ama virágdús és örömteli májusi napok óta, hogy a szovjet (hadsereg megmentette haizánkat a német fasizmus halálos öleléséből és szaszadságunk ellenségei máris létünkre törtek. Bankárok és gyárosok, földbirtokosok és spekulánsok, tegnapi agráriusok és gárdisták az imperialisták bel- és külföldi ügynökeivel szövetkezve akarták visszofordítani a fejlődés kerekeit. A reakciós politikusok elérkezettnek látták az időt, hogy szétbomlasszák a kommunisták vezette Nemzeti Frontot, megbuktassák Klement Gottwald kormányát és — felbuzdulva a francia példán, eltávolítsák a kormányból a kommunistákat. Tanácsadók és pártfogók bőven akadtak: fönn a Várban és a nyugati hatalmait követségein. Még a Vatikán képviselője is szorgoskodott. Nyugati határainkon túl fegyver és arany készenlétben volt — megsegíteni a hazaárulókat. A jól megszervezett politikai akciót, a néptől elrugaszkodott tizenkét miniszter lemondását fegyveres puccsal akarták betetőzni, és visszaállítani hazánkban a hazai és idegen teke uralmát. Majd elszakítani Csehszlovákiát a Szovjetuniótól és többi barátjától), hogy támadó hídfőállásnak használják fel volt szövetségesei ellen. Mert Steinhardt, Bevin, Truman és Eisenhower nemcsak politikai és gazdasági szempontokból szorgalmazták hazánkban a reakciós államfordulatot. Ök is tudták, amit Bismarck már rég kimondott, hogy Csehország Közép-Európa kulcsa. A Sumava, a Cseherdő, a Krkonose és a Kárpátok ura katonailag egész Közép-Európát uralhatja. lenni vagy nem lenni, merült fel ezúttal ismét a hamleti kérdés hazánk dolgozó tömegeinek ajkán, mivel szabadságszerető népünk részére a kapitalizmusba való visszatérés egyenlő lett volna a nam'étezés fogalmával. A műhelyek falain és az Irodai asztalokon a naptárak ezerkilenszáznegyvennyolc februárját hirdették. A márciustváró fákat böjti szelek cibálták, és téli gondok súlya nyomta a tavasztváró igazak vállát. Régi kisértetek sompolyogtak elő_ rejtekhelyeikről, és az alattomos üzérek prédára lestek. Am országszerte megmozdultak a tömegek, hogy megvédjék szabad jelenüket és szép jövőjüket. Régi harcosok keze ökölbe szorult. Munkások, parasztok és értelm'ségiek, katonák és volt partizánok sorakoztak a párt közé, amelyben reménykedtek, bíztak és amely ezt a bizalmat már ki is érdemelte. Mert volt ilyen párt, a kommunisták dicső pártja! Csehszlovákia Kommunista Pártja, Klement Gottwald vezette Központi Bizottságával az élén mozgósította és egyesítette a köztársaság dolgozóit a reakció ellen. Es győzött a nép, mert a párt, a munkásosztály élcsapata vezette! És győzött a párt, mert a népért harcolt! Az újkor Anteusza nem szakadt el a? őt éltető anyaföldtől. Akkor is február volt mint ma, ám a prágai Óvárosi téren százezrekre menő tömeg topogott és forradalmi indulókat harsogott a tizenöt fokos fagyban, hófúvásban. Nem fázott ott senki sept! Az ország minden tájáról idesereglett elszántak szívében a haza és szabadságszeretet lángja az égig csapott. Az emberláva hullámai elsöpörték az lntrikáló reakciós politikusokat és pártjaikat. Nem a kommunisták maradtak ki a kormányból, hanem a nép ellenségei. Negyvennyolc februárja provokációnak Indult, melyben résztvett a haladás minden ellensége, és a dolgozók nagy .győzelmévé vált. Ez a győzelem megpecsételte a kapitalizmus sorsát hazánkban. Meggyorsult a nagy országépítés, a szocializmus építése. Gazdasági és kulturáh's javaink megsokasodtak s életszínvonalunk rohamosan emelkedett. Népeink egysége megszilárdult, Szlovákia iparosításának terve végre megvalósulhatott, és hazánkban a magyar szó újból polgárjogot nyert. Külpolitikai viszonylatban testvéri és szövetségesi viszonyunk a Szovjetunióval még jobban elmélyült, magyar és lengyel szomszédainkkal rendeztük közös dolgainkat. Es amit nyugati ellenségeink is kénytelenek elismerni, bevehetetlen bástyájává váltunk a béke arcvonalának. E hónap huszonötödikén ünnepeljük a dicső februári napok tíz éves évfordulóját. Velünk együtt ünnepelnek barátaink a Szovjetunióban, Kínában és a népi demokratikus országokban, valamint a világ minden táján, ahol haladó szellemű, szabadság- és békeszerető emberek élnek. A győzelem ünnepét, népünk ncgy győzelmének tizedik évfordulóját fogjuk ünnepelni és ez az ünneplés ne legyen formális, külsőséges! A győzelem e napja nem egyszerű ünnep és nemcsak piros betűkkel jelzett naptári emléknap. Élő örökség, melyből állandóan tanulhatunk, bátorságot, kitartást éo erőt meríthetünk, a szocialista emberi magatartáshoz. Február nemcsak munkánkban kötelez bennünket, hanem az eseményekhez való helyes állásfoglalásainkban is. Pártunk iránt törhetetlen húségre, Csehszlovákia iránt hazaszeretetre kötelez. Ám ez a hazaszeretet ne legyen akármilyen. Legyen harcos, a szoclal'sta hazafiság nevében és szellemében küzdjön az ellenséges eszmék, a nacionalizmus és revizionizmus ellen! Küzdjön a múlt visszahúzó hatásai, a nyugatról importált tévtanok ellen! Valamennyiünk kötelessége, hogy küzdjünk a rossz ellen a jóért, a háború ellen a békéért, a halál ellen az élet győzelméért, a béke megszilárdítását biztosító szocializmus megvalósításáért. Ez Február örökségének igazi értelme B. I. Felvételek a szakszervezeti küldöttek 1948. II. 22-i országos kongresszusáról